Dirty, Little, Traitor (Scaramouche x reader)

A Vallomás

-[Y/N]... Az eső elállt... végre... - mormolta Scaramouche, még mindig tudata és alvás között. - Az időjárás itt... szörnyű... hm?

A Harbinger néhányszor szeretettel simított végig a párnán, mielőtt felébredt. Lepillantott a karjára, és rájött, hogy nem azt öleli, akire gondolt. Jó messzire dobta a párnát, és elfordította a fejét, hogy körbe pásztázza a sátrat.

Feldúlt kifejezés volt az arcán, mígnem a tekintete rajtad telepedett meg, ahogy a tábortűz mellett állsz, miközben befejezted az étel főzését. Te is a fiatalemberre néztél, megkönnyebbülten láttad, hogy végre felébredt álmából.

- Jó reggelt, Uram.

- Ó...itt vagy... - szólalt meg morcosan, nyers reggeli hangján, fáradtan sóhajtott. - Azt hittem, elszöktél valahova... a tudtom nélkül...

Figyelmen kívül hagyva, amit mondott,letettél elé egy tányért: - Főztem egy Teyvat tükörtojást. Egy gyors reggelit neked."

- Ez így...? Hm... - dőlt vissza a párnájába, és nem felejtett el egy gunyoros megjegyzést sem mondani. - Nem is tudtam, hogy ennyire háziasított vagy... Ha ételt főzöl nekem, úgy teszel, mintha a feleségem lennél... Ez bevett gyakorlat a házaspárok körében Inazumában...

"Nos, ööö... A reggeli bevett gyakorlat Teyvat egész területén, uram..." - viccelődtél, de nem sikerült nevetést kikényszeríteni belőle, csak egy homlokráncolt tekintetet

Scaramouche gúnyolódott: - Te vagy a poszterlány a tudatlanság boldogság.

Elfordítva a tekintetedet a Harbingerről, úgy döntöttél, hogy nem mondasz többet. Óvatosan besétáltál a sátorba, és elindultál Scaramouche felé. Ez volt az első a számodra, amikor megfőzted egy férfinak a reggelijét, majd felszolgáltad neki.

Ahogy elérted a futont, letérdeltél előtte, és bemutattad az ételt (Valamint az evőpálcikával babrálva a másik kezedben).

A fiatalember felült, haja bal oldalán néhány tincs az ég felé meredt. Kinyújtóztatta hátát, egészen mélyen felnyögött, mielőtt ásított volna. Aztán elernyedt, és félig lesütött szemekkel nézett rád.

- Ezt meg tudom szokni - vette át boldogan a tányért és a pálcikákat, pillantása az ételre esett, majd vissza rád.

- Egy Teyvat tükörtojás, uram. Hátradőltél. - Élvezze.

-Te ettél? - Kérdezte.

- Igen, Uram.

A Harbinger kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa a fejed, de valami miatt visszahúzódtál. Scaramouche szemei ​​kissé elkerekedtek a hirtelen viselkedésedtől, és téged is megdöbbentett, amit tettél. Soha nem utasítottál vissza egy fejsimogatást, soha. Amit Lumine mondott, még mindig visszhangzott a gondolataidban, és élve felfalt.

Mélyen rád nézett, te viszont ugyanazzal a hozzáállással bámultál vissza rá. Mintha mindketten telekinézissel próbálnátok kommunikálni egymással, ami egyébként nem így volt. Nem szeretted, amikor így dühösen nézett rád, már kezdted érezni, hogy alá vagy vetve.

Mit? - mondtad bátran.

- Hú, milyen hideg. - sóhajtott Scaramouche, és a szemeit forgatta. - Csak meg akartam köszönni.

Scaramouche köszönetnyilvánítása kissé távol állt tőle, de az ilyen rosszindulatú hozzáállás és a dicsérő érintéseinek elkerülése sem volt, rád jellemző. De lehet, hogy kicsit túlreagáltad, elvégre nem kellett volna tudnod a titkokról, amelyeket a Harbingerek őriznek.

Kínos csend támadt, miközben evett, és vártad, hogy befejezze az evést, és kiadja a nap első küldetését. Türelmesen térdeltél, és nézted, ahogy a fiatalember elegánsan az evőpálcikákat használja, és a feldarabolt tojást a szájába emeli. Tanulmányoztad, hogyan rágta és nyelte, Scaramouche csak a szeme sarkából nézett.