Dirty, Little, Traitor (Scaramouche x reader)

A Potenciális Barát I.

"Azt javaslom, álljunk meg pihenni, elég messze vagyunk az eredeti táborhelyünktől, és úgy tűnik, nincsenek ellenségek körülöttünk." Amikor Lumine bejelentette ezeket az utasításokat, mindenki megnyugodott, és megállt éjszakára.

Mindannyiuknak szünetet kellett tartaniuk az utazásban, mert Paimon időnként felbukkant a semmiből, hogy panaszkodjon, mennyire éhes. Az biztos, hogy miután megetették vele, ami Xiangling hátizsákjában volt, a társaság többi tagjának már nem maradt ennivaló.

Ez csak egy kisebb visszaesés volt, megszoktad, a hosszú sétákat, és az éhezést, feltételezted, hogy ez a Fatui kiképzés része volt. Egyébként is, mindig is szerettél pihenni, ha lehetőséged adódott rá. Scaramouche ritkán hagyott időt magadra, kivéve éjszaka...

Miközben Lumine és a legjobb barátok hármasa kipakolta a saját kis sátraikat a készleteikből, te ott álltál kínosan, a talpadon billegve. Normális esetben egy nagy Fatui-sátor várna rád, hogy beszállj, azonban nem ez volt a helyzet. Nem igazán akartál egy újabb Fatui sátorhelyre besétálni ezzel a fejed fölött lévő fejdíjjal.

Így az egyetlen lehetőséged az volt, hogy kint aludj, fedetlenül. Nem volt kényelmes, és nem is gondoltad, hogy a helyedben megkérdeznéd Lumine-t vagy Xiangling-et, hogy tudnának-e helyet csinálni neked. Annál is inkább, mert nyilvánvalóan nem akartad megkérdezni egyik fiút sem, hogy aludhatnál-e velük. Az egyikük ugyanis abszolút utál téged. Szerinted nem is volt olyan rossz terület. Legalább nem volt hó és nem volt fagyási veszély. (Emlékszikel, hogy Childe viccelődött a Sznyezsnyába látogató külföldiekkel. Valami olyasmit mondott, hogy "Ha a mi nemzetünkben utazunk, ha nem mozgunk, megfagyhatunk. Szó szerint~!", amire ők csak nyugtalan arckifejezéssel válaszoltak).

Néhány méterrel arrébb egy fa állt, amelynek sima, szinte puhának tűnő kérge volt, körülötte egy szép, hosszú, fűvel borított takaró. Úgy érezted, hogy elég kényelmes lenne ahhoz, hogy rajta aludj. Ráadásul elég biztonságosnak és magányosnak tűnt. Biztos voltál benne, hogy senki, még egy ellenség sem szúrna ki téged messziről.

"Xiangling... Csinálnál nekem még jégkrémet...?"

A fáradt hang hallatán felélénkültél.

"Sajnálom, Chongyun, de kifogytam azokból az összetevőkből!" Xiangling felsóhajtott, és küzdött, hogy a sátrat felállítsa. "De megkereshetem őket!"

"Én is csatlakozom" - ajánlotta fel Xingqiu, büszkén állva a kész sátra mellett. "Nem szeretnénk, ha megismétlődne, ami a Wanmin étteremben történt, és a Wangshu fogadóban sem."

A jeges hajú férfi gyengén bólintott: "Jó... Mert nem hiszem, hogy sokáig bírom még..."

"A lehető leggyorsabban fogunk dolgozni" - nyugtatta meg Xingqiu.

"Tarts ki, Chongyun! Hamarosan elkészítjük neked azokat a jégkrémeket!"

"Köszönöm..." Az ördögűző úgy nézett ki, mintha másodpercről másodpercre zöldebb lenne: "Én... én megyek... kiszellőztetem egy kicsit a fejem...".

Mielőtt bárki szóhoz jutott volna, Chongyun gyorsan elszállt, mindenkit aggodalommal hagyva maga után, hogy mi fog történni vele. Te meglepő módon sajnáltad őt, és őszintén szólva, tudni akartad, hogy tudnál-e valamilyen módon segíteni rajta. Miközben továbbra is az ujjaidat piszkáltad, a másik liyue-i fiú észrevette, hogy tétlenül állsz. Nem vetted észre, hogy feléd igyekszik, te viszont igyekeztél minél megközelíthetőbbnek tűnni.

"[Y/N]" - lépett oda Xingqiu kedves vigyorral. "Xiangling és én elmegyünk egy kicsit, hogy összegyűjtsünk néhány hozzávalót Chongyun jégkrémjéhez. Ő odaát lesz, és Mistflower-t gyűjteni. Én pedig felmászom arra a sziklás hegyre, hogy visszaszerezzek néhány Qingxint."

Bólintottál, miközben mentálisan feljegyezted a hollétüket: "Szeretnéd, ha csatlakoznék? Segíthetek, nem leszek senki útjában..."

"Ne aggódj miattunk" - mosolygott, aranyló szemei fiús bájjal csillogtak. "Minden rendben lesz, a kedves ajánlatodat nagyra értékeljük!"

"Hamarosan visszajövünk!" Xiangling örömmel kiáltott fel, egyik kezével egy kis pandát vett fel a semmiből, a másikban pedig egy csilipaprikát.