Dirty, Little, Traitor (Scaramouche x reader)

A Határ Amit Átléptél

Lumine kifogyott a siklóerőből, ami miatt mindketten durván landoltatok a füves földre. Kissé szédülve és zavartan a hirtelen eséstől, nyögvenyelősen felálltatok, és azonnal elindultatok megnézni, hogy a fegyvereitek sértetlenek-e még.

A madárcsicsergés és az állatok szaladgálása hívta fel a figyelmedet a körülötted lévő környezetre. Egy nagy kőhegy eltakarta a napot, és nyugtalanító félhomályban hagyott benneteket. Itt-ott tócsák voltak. Furcsa növények hevertek a földön. Először érezted, hogy félsz ezen az idegen földön.

Ahogy tanácstalanul körülnéztél, hogy szemügyre vedd a környezetedet, kezdted úgy érezni, mintha a föld felett fuldokolnál. Teljesen egyedül voltál Liyue-ban, nem igazán ismerted az ország földrajzát. Mindössze annyit tettél, hogy követted Scaramouche-t, bármerre is ment.

Nem segített a felismerés, hogy nincs itt veled, százszorosan félelmetessé tett, hiszen eszedbe jutott az áruló árulás, amit elkövettél. A mellkasod most szeszélyesen fel-le hullámzott, ahogy próbáltad befogadni a környezetedet.

A kezed remegett, és érezted, hogy hideg verejtékréteg mossa végig a tarkódat. Egy apró nyöszörgés hagyta el a szádat, hirtelen térdre rogytál. Hihetetlen szomorúság és bánat lett úrrá rajtad, ez elég volt ahhoz, hogy elsírd magad.

"Hahó” - kiáltott fel Lumine, és azonnal leült melléd, vigasztalóan megérintette a karodat. "Jól vagy?"

Paimon a fejed fölé lebegett, és lehajolt, hogy rád nézzen: "Ne sírj, [Y/N]! Ez jó, végre távol vagy attól a kalapos fickótól!"

Lumine letörölte a könnyeidet: "Mondd el, mi a baj!".

"Én csak... nem értem..." Suttogtad lázasan.

Az Utazó a homlokát ráncolta: "Ez az agymosás miatt van?"

"Igen..."

"Igen, Paimon sem érti!" A lebegő lány megvonta apró vállát.

Újabb könnycseppek folytak a szemedből, és nehezen tudtad tartani magad, hogy letöröld őket. Érezted, hogy összeszorul a torkod, amikor megpróbáltad visszatartani a sírást, de ettől csak nehezebben kaptál levegőt. Egy nagy zokogás hagyta el a szádat, és szégyenkezve eltakartad az arcodat.
Egész idő alatt csak az az üres, tökéletes teremtmény voltál, akinek Scaramouche téged beállított. Csodálkoztál, hogy miért volt mindig büszke rád, elvégre szinte lehetetlen lenyűgözni őt. Persze mindez csak az elméd átkábelezése lehetett, ami hibátlan katonává változtatott téged. Az ő ízlése szerint programozva.

"Indulnunk kell - próbált Lumine rávenni téged, hogy felállj. "Még mindig meg kell találnunk a kezelést a bátyád betegségére."

Szipogva felkaptad a fejed: "Azt mondtad, hogy már tudod, hogyan kell meggyógyítani...".

"Azt mondtam, talán tudom..."

Lumine gyorsan megragadta a karodat, amikor előhúztad a pisztolyodat, hogy lelőd. Mindkettőtök arca jégkéken izzott, ahogy a fegyver elsöprő erővel feltöltődött. Rövid harc folyt az uralomért, amíg a kezed oldalra nem lökte, amikor meghúztad a ravaszt.

Hangos robbanás és egy pánikszerű felsikoltás hallatszott. Egy jégszilánk lőtt át a levegőben, és a Lumine mögötti sziklába csapódott, a lövedék robbanóerejétől lassan repedések terjedtek a sziklán. A lány felkészült, hogy még egyszer megtámadod, de te végül hátráltál, és oldalra dobtad a lőfegyvert.
"Elárultam az uramat...! A semmiért!" Zokogotál kontrollálatlanul. "Biztosan gyűlöl engem! Még meg is fog ölni! Vele kellett volna maradnom! Mit tettem?!"

Lumine halkan megveregette a válladat gyengéden, és megpróbált megnyugtatni: "Szerintem te is az agymosás áldozata vagy... Sajnálom, [Y/N], igazán sajnálom... Ígérem, hogy megtaláljuk a gyógymódot."