Dirty, Little, Traitor (Scaramouche x reader)

Az Igazság

Azon az éjjelen az első csókodat egy olyan személy lopta el akire soha nem számítottál volna. Egy Harbinger, és közülük is a felettesed. Mit gondolhatott Scaramouche? Vajon tudatában volt a tettei kicsúsznak a kezei közül?

Még mindig érzed a kecses kezeit magadon, ugyan azokat a kezeket, ami megszámlálhatatlan életet oltott ki. Ez egy rejtély volt számodra, hogy ez tényleg semmi romantikus dolog nem volt ebben sem és kettőtök között sem. De gyűlölőd bevallani, hogy ez nem igazán érdekel.

Talán az Istenek vezették be Scaramouchet az életed ajtaján, de a karma mindig ott van és nem volt ez másképp ebben az esetben sem. Nagyon jó érzéssel tölt el a finom érintése és a halk hangja. Biztos, te voltál az első nő, aki láthatta ezt az oldalát is. Scaramouche mégis csak egy komoly és megfontolt ember. Talán azért ő is viszonozza az érzéseid.

A sátorba beszűrődő zaj rázott fel álmodból. A szemeid kipattantak és pillanatok alatt hozzászokott a kora reggeli fényviszonyokhoz, vetettél egy gyors pillantást a holmidra. De szinte semmit nem láttál a pozíció miatt, amiben éppen voltál.

Egy kar biztonságosan a nyakad körül volt, és valakinek a kulcscsontja közvetlenül előtted. Miután tudatában volt annak, hogy milyen közel vagy Scaramouche testéhez, az arcod ragyogó vörös árnyalatúvá vált. A te karod is az övé alatt volt, és szorosan fogta a ruhádat.

Egy kéz karolt át
- V... Valaki van kint... - suttogtad tanácstalanul. Ahogy felkeltél, azon kaptad magad, hogy elakadtál.

Mint valami halálcsapda, amikor megpróbáltál elszakadni a Harbingertől, hogy aztán közelebb húzódj, mint korábban. A felfelé irányuló menekülés opció kudarcra volt ítélve. Hiába volt, mert most Scaramouche ragaszkodott hozzád, és az arca közelebb húzódott a melleidhez.

- Uram, azt hiszem, van valaki kint... - suttogtad, és enyhén megráztad, hogy figyelmeztesd. - Uram...?

A szemöldöke enyhén összeráncolta, ahogy tovább húzódott a párnába. Az arcán most ellazult kifejezés ült ki, miközben továbbra is élvezte, bármit is álmodott. Most, hogy belegondolsz, nem nézett ki jobban, mint egy elkényeztetett gyerek!

Egyre frusztráltabb lettél:

-Uram, meg kell néznem, azt hiszem, veszélyben vagyunk.

Még mindig nem érkezett tőle válasz, védtelennek és zavartalannak tűnt, a világban nem törődött vele. A treasure hoarder-ek több taggal visszatérhetnek, és a főnököd észre sem venné!

- Uram, Scaramouche...! - Könyörögtél, és kétségbeesetten mondtad ki a nevét.

Még a füle botját se mozdította. Scaramouche már nem reagált semmire. Ezen a ponton nem tudtad, mit csinálj. Nem voltak parancsok, amelyeket végre kellett hajtanod, mert a felettese éppen úgy hozzábújt a testedhez, mint valami plüssmaci.

Aggódva rágtad a körmöd, miközben a fiatalemberre és a sátor bejáratára pillantott felváltva. Soha életedben nem tettél semmit a Harbinger közvetlen utasítása nélkül, de nem volt más választásod.

Úgy döntöttél, a legjobb nélküle menni.

Mint egy merev kígyó, óvatosan kicsúsztál Scaramouche szorításából, és az üres teret egy párnával helyettesítetted. Azonnal becsúsztattad a tárgyat a hóna alá.

Mindenre füleltél, az apró zajokat, amelyeket hallottál, lassan elhúztad a függönyöket. Amint kicsusszantál a sátorból, hogy felderítsd a környéket, a meglehetősen békés Liyue táj fogadott.

Még fel sem kelt a nap és kicsit hűvös is volt. A talajt harmat borította, a fűben még mindig vannak a tegnap esti zivatar vizes maradványai. Ez az eső utáni illat nagyon megnyugtató volt. Az enyhe havazáson kívül olyan időjárást is élvezted.

A kora reggeli sötétségben egy lány alakját láttad sétálni néhány faláda mögött, és talán átkutatni rajtuk. Csendesen elindultál felé, térdedet behajlítva, és minden lépésnél óvatos voltál.

A dobozok mögül körbejártad őket, hogy ismertesd magad, és a másik személy hátraugrott a meglepetéstől. Gyorsan megbizonyosodott arról, hogy tanulmányozza az ellenfelét. Rövid, szőke haja volt, fehér, egzotikus ruha, és egy lebegő lény mellette?

- Hé, állj meg ott! Ah...? - kiáltottad, és a kezed a csípődhöz csapódott. Meglepett zihálás hagyta el ajkait, és érezted, hogy megfagy a véred, amikor rájöttél, hogy a szórópisztolyaid a sátorban maradtak. Micsoda újonc hiba! Már el tudod képzelni, hogy Scaramouche biztosan megbüntet egy ilyen hülyeségért.

Az idegen feltartotta a kardját, előre sejtve, hogy te ütöd-e le először. Akkor és ott mindketten bámultak, a feszültségek magasra nőttek. Nehéz volt egy elemet találni neki, nem látszott, hogy sehol volt vision-e!

Ennek ellenére megpróbáltad ellenőrizni a látszatot: - Ki vagy?

- Jaj, Paimon azt hiszi, hogy a Fatui tagja!