Dirty, Little, Traitor (Scaramouche x reader)

Kettőtök álma II

Scaramouche POV

- Hol lehet...?

Nyilván nem a személyes holmijai között kutattam, csak szimplán kíváncsi voltam.A levelek a kezemben landoltak, tehát így már kevésbé feltűnő hogy én halásztam ki őket a fiókból. Én csak furcsának találtam hogy minden nap kora este visszamegy a szobájába és elfogott a kíváncsiság hogy vajon mit csinálhat olyankor.

- Mi a pokol....

Abban a pillanatban éppen Y/N leveleit lapozgattam amit a családjának címzett. Miután elküldtem a titkárnőmet egy vad szarvas vadászatra hasonlító feladatra, electro kristályt küldtem keresni (persze én tudtam hogy egy kilométeres körzetben egy darab sincs és egy idő után fel fogja adni a keresést), beléptem a szobájába és elkezdtem átkutatni a holmijait. Biztos vagyok benne hogy nem zavarná, csak abban az esetben ha valami rejtegetni valója lenne.

- Most komolyam, egyikben sem említ meg...?!

Őszintén szólva nem volt okom arra hogy Y/N dolgai között turkáljak, de volt egy olyan érzésem hogy nem teljesen őszinte velem. Már ennek a gondolata is kicsapta a biztosítékot, ezért határoztam el hogy a saját kezembe veszem az ügyet. De mindig bujkált egy gondolat a fejembe jól elrejtve, azóta mióta felvettem őt. Valamit mindig is meg akartam tudni

- Egy szót sem szólt még rólam?!

A dühtől vezérelve rácsaptam az asztalra és próbáltam visszafojtani az késztetést hogy ne gyűrjem össze a régi leveleket. Mindig meg akartam tudni
mit gondol rólam. Nem gondolom magamról hogy önző lennék amiért ennyire meg akarom tudni. Ha Y/N egy könyv lenne, csak félig lenne nyitva de egy teljesen más nyelven lenne megírva. Bárcsak jobban kijönnénk és közelebb kerülnénk egymáshoz.

Már majdnem feladtam. Talán csak nem gondol rám máshogy csak abból a szemszögből hogy a 'főnöke' vagyok. Gyűlöltem bevallani hogy nem találtam meg egyetlen egy szaftos titkát sem.

De megláttam egy elküldésre váró levelet...

Kedves anyám és bátyám,

Hogy mennek a dolgok otthon? Rendesen szoktam enni szóval nem kell megkérdezni századjára is, anya. Még nem kaptam meg apa levelét, túlórázik az Emabassy-ben? És szeretném emlékeztetni a nagy testvéremet Nikolait hogy szedje rendszeresen a gyógyszereit és menjen el sétálni.

Nagyon izgalmas híreim vannak: A hatodik Fatui Harbinger titkárnője lettem! Elmondhatatlanul hálás vagyok, bár, elég különösen bánik a többi alkalmazottal. Kaptam egy új Major Insignia-t és a magasabb rangúak biztosan fel fognak ismerni!

Harbinger Scaramouche egy komplex ember és eléggé fura humora van. Ez talán azért van mert eredetileg Inazuma-ból származik és ott más a kultúra? Nem tudom.

Szerintem ő okés. Hogyha megadom neki a tiszteletet akkor nem fogja leharapni a fejemet.

Ma ellenőriznek minket, így hamar be kell fejeznem ezt a levelet!

Sok szeretettel, Y/N

A kézírás nagyon rendezetlen és elkapkodott volt az aláírásnál.

- Ez minden.

Sértettnek érzem magam. Most szórakozol velem? Ennyi hét után amit együtt töltöttünk és ő csak azt mondja hogy oké vagyok? Oké, de hogy? Oké ő a főnököm vagy oké mert tetszik? Túl sok kérdés kavargott a fejemben, ha ez így megy tovább biztosan bele fogok őrülni az elkövetkező egy és fél hónapban.

Nem hiszem el hogy egy ilyen kis semmiségen akadok fenn. Ezen nem könnyíthetek, de feltűnt hogy sajog a szívem tudván hogy Y/N nem érez semmi különlegeset irántam. Van egy olyan érzésem hogy nem fogunk túl jól kijönni egymással, vagy csak lesz egy-két gond a kapcsolattal amit eddig felépítettünk.

Nem akarom ezt gondolni. Ez az érzés a lány felé valami új nekem. Soha életemben nem éreztem ennyire őrült érzelmeket senki iránt. Nem tudom elhinni hogy egy olyas valaki mint én teljesen elpiruljon. Valaki mint én gyenge és ártatlan legyen egy lány hatására.

Én egy Fatui Harbinger vagyok. Az emberek félnek tőlem. Képes vagyok egy kétszer nagyobb embert földre vinni. De akkor miért? Mért? Amikor csak meglátom vagy rá gondolok, csak gyengén térdelek előtte. Én nem értem. Ez annyira zavaros. Nincsenek szavak amikkel le tudnám írni az érzéseimet iránta. Nem értem miért viselkedek így...aggódom hogy talán - Argh, felejtsd el!

Vízkeresztem után minden levelét visszatettem oda, ahol egykor voltak, beleértve az el nem küldött piszkozatot is. Felemeltem a kezem, hogy megemeljem a kalapomat, és még utoljára körbenéztem a szobában, mielőtt kimentem. Azonnal ki kellett mennem, és ki kell szellőztetnem a fejem, már kezdtem rosszul lenni, felfordul a gyomrom a szorongástól.

A katonák automatikusan tisztelegtek, amikor megláttak, hogy végigviharzom a folyosón, egyszerűen elmentem anélkül, hogy mondtam volna bármit is. Nem akartak semmit mondani, soha nem mondtak semmit. Hallom rohanó lépteim visszhangját, ahogy végre az ajtóhoz értem. Hatalmas lendülettel kinyitottam.

Az enyhén hulló hóban láttam őt a tábor túloldalán, kezében egy zacskó lilában izzó electro kristály. Tudtam, hogy a titkárnőm, tudtam, hogy [I/N]. Eszméletlen, éreztem hogy eláll a lélegzetem a puszta látványától, visszajött a megbízásból, amivel megbíztam... Sikeresen?

[Y/N] a többi Cryogunnerrel, Pyroslingerrel és a Cicin Mágusokkal csevegett, miközben elment mellettük, de nem velem. A felettese. Nem rohan hozzám azonnal. Miért beszél mindenkivel, kivéve velem? Önkéntesen, vagyis. Akkor is, miért zavar ez annyira?

Tök mindegy. Úgy döntöttem, elindulok felé, és találkozom vele középen. El akartam terelni őt messzebb a Cicin Mágusok csoportjától, de valaki gyorsabb volt.

- Helló, hölgyeim - lépett oda a csoporthoz Childe, a Fatui kacér hülyéje, arcán jellegzetes mosolyával. Úgy tűnik, bármilyen expedícióra küldték is, visszatért.

- Üdvözöljük, mester~ - A Cicin Mágusok úgy zümmögtek Childe körül, mint valami méhkas.

- [Y/N], gratulálok! Hallottam, hogy előléptették őrnaggyá! Scaramouche személyi titkár-asszisztensévé! - A vörös örömében összecsapta kezeit.

- Köszönöm, Uram. - A lány sekély bólintással válaszolt. - Erről jut eszembe, most már mennem kell.

- Ó, figyelmeztetnem kell - Childe megakadályozta, hogy elmenjen. - Elég szigorúvá válik, ha a dolgok nem úgy alakulnak ahogy ő elképzelte. Szóval jobb, ha tudod, mibe keveredsz, hacsak nem akarsz sokkot kapni.

Odafelé az emberek elfordították a fejüket és feszültek lettek abban a pillanatban, amikor megláttak sétálni. Childe nem vesztegette az idejét, és gyorsan elsétált a hadnagyok csoportja elől, a Cicin Mágusok kissé nyafogva.

- Nem látom, hogy az emberek edzenének! Menjetek vissza dolgozni! - kiáltottam dühösen, mire a katonák felegyenesedtek. Elégedetlenség látszott az arcukon, de nem mertek visszaszólni. Tudtam, hogy szünetük van, csak nem érdekelt. Azt akartam, hogy mindenki elmenjen.

- Igen Uram! - Mindenki akcióba lendült, a titkárnőt egyedül hagyva.

- [Y/N], gyere ide - parancsoltam, ő pedig követte.

Meghajolt előttem, majd a háta mögül előhúzta a kristályos zacskót:
- Megvan, amit kértél, Uram. Sajnos nem találtam electro kristályt a vadonban, ezért egy közeli piacon vettem.

- Konkrétan azt mondtam, hogy szerezd meg őket a vadonból - dorgáltam, keresztbe fontam a kezem, és néztem, ahogy ott helyben összezsugorodik. - Kinek a Moráját költötted?

[Y/N] lehajtotta a fejét, és pokolian bűnösnek látszott. Gyakorlatilag láttam, hogy a füle hegye vörösen izzik a zavartól. Ettől még jobban szeretném ugratni őt.

- Nos, mondd. Nem vittél magaddal Morát.

Motyogta: - Megmondtam a tulajdonosnak, hogy tegye a fizetést Mr. Childe számlájára...

Befogtam a számat, amikor majdnem felhorkantam. [Y/N] szavai határozottan megzavartak, ettől lett olyan vicces. Őszintén szólva, milyen aranyos válasz valakitől, mint ő. Tudod mit, meg fogom bocsátani neki ezt. Nem tudtam nem nevetni egy kicsit.

- Nem haragszik rám, uram? - [Y/N] tágra nyílt, reményteljes szemekkel nézett rám.

- Nem igazán, megcsináltad azt a küldetést, amire parancsoltam. Jó munkát végeztél.

Amikor odanyúltam, hogy megsimogassam a fejét, majdnem elájult az érintésemtől. Azonnal elhúztam a kezem, mert a reakciója valamiért hirtelen zavarttá tett. Feltételezem, hogy a fejsimogatás egyfajta megszerettetés, de én csak azt mondtam neki, hogy jó munkát végzett.

Kínosan bámultuk egymást, és láttam, hogy [Y/N] azt a dolgot csinálja, amit akkor is, amikor ideges: szemei lassan leváltak az enyémről, hogy máshová nézzen, ajkai pedig gondolatban összeszorultak. Még néhány hét főnöki és titkári közös munka után sem szokott hozzá az új kapcsolatunkhoz.

Pajkos vigyor játszott a számon, sarkon fordultam, és a kalap hátulját elmozdítottam az utamból. Aztán sétálni kezdtem. Volt egy másik küldetésem is, ezúttal azt akartam, hogy a titkárnőmmel együtt menjünk.

- [Y/N], menjünk. - Intettem, hogy kövessen. - Elhagyjuk a Fatui bázist, és éjszaka térünk vissza.

- Miért?

- Miért, mi? Elfáradtál már attól hogy elmentél a piactérre? - Gúnyosan, összehúzott szemekkel néztem vissza a lányra.

- Nem, van még energiám! - A lány komolyan válaszolt.

- Akkor hagyd abba a panaszkodást - gúnyolódtam, és tekintetemet arra fordítottam, ami előttem volt.

- Hová megyünk, uram? - Kérdezte.

- Vizsgálni fogunk egy vállalkozást, amelyik nem fizette ki a tartozását határidőre - válaszoltam.

- Tartozások... Már megint? - [Y/N] sóhajtott.

- Megkérdőjelezed a parancsaimat?

- Nem uram.

- Jó, nem tűrök el semmilyen visszautasítást.

Így hát nekivágtunk az utunknak. Elég hosszú volt a séta a közeli faluig, de megérkeztünk. Bár [Y/N] nem tűnik annak a típusnak, akinek be nem áll a szája. Kicsit azért idegesített, hogy csak csendben utaztunk, egy szót sem szólt hozzám.

•••

Bementem egy szerény üzletbe, mintha az enyém lenne a hely, nem felejtettem el nyitva tartani az ajtót, hogy [Y/N] is bejusson. Úgy tűnt, hogy az ügyfelek megértették, kik vagyunk, mert úgy döntöttek, hogy mindent ledobnak, amit tartottak, visszahelyezik a polcokra, és gyorsan kilépnek az épületből.

Miután elindultam hátul, ahol az alkalmazottak voltak, erővel elhúztam a függönyöket, és néztem a fiatal férfiakat, akik patkányként száguldanak el. Úgy tűnt, a szünetek kellős közepén vannak, azonnal eloltották a cigarettát, és félve felálltak.

- Hol van a főnököd? - kérdeztem, és a férfiak kisebbek lettek, ahogy a csípőmre tettem a kezemet.

Az egyik alkalmazott remegő ujját mögém mutatt. Merészen megfordultam, és felfelé kellett billenteni a fejem, hogy ránézzek az illetőre, meglepetésemre nem a titkárnőm volt, hanem úgy tűnt, ő is eltűnt.

Egy magas sneznayai férfi, akinek a gombos inge kipattanni látszott, megvillantotta terjedelmes gyűrűit, miközben ellentétes módon ökölbe szorította a kezét. Fényes volt, leszámítva a három hajszálat, amely a fejbőrén haladt át, kopasz feje volt - valahogy kócosnak tűnt. Nevetni akartam, mindig ilyen fickók néznek ki, akik mindig késnek a fizetéssel.

- Úgy érted, engem? - Mély hang dübörgött, a férfi összevonta szinte nem létező szemöldökét.

Hidegen bámultam hátra: - Kifizetetlen adósságai vannak.

- Fogalmam sincs, miről beszélsz. - Az üzletember válla fel-alá járt, miközben beleveszett a saját nevetésébe. Alkalmazottai csak óvatosan figyelték.

- Letartóztatlak, mert nem fizetted ki az adósságod. - Megfenyegettem, és úgy tűnt, negatív reakciót kaptam tőle.

- Mi volt ez? Nem hiszem, hogy jogod van letartóztatni, inazumai fiú. - Felém indult, arca lassan vörösre vált a haragtól, és egyértelmű volt, hogy füstölög. Továbbra is önelégülten álltam ott, még egy vigyor is felszállt az arcomra.

Az ujjpercei hangosan recsegtek, összeszorította a fogát, miközben megpróbált felegyenesedni. Ez volt számomra az elsődleges szórakozás, őszintén szólva, volt egy próbálkozás. Egy ilyen nagydarab embert látni, aki meg akar fenyegetni valakit, mint én, az volt a legbénább dolog, amit egy srác tehet.

Hangos kattanás hallatszott, és a férfi dühös arckifejezése eltűnt. [Y/N] gyilkos pillantással nézett a szemébe, ahogy az egyik szórópisztolyát a férfi tarkójához nyomta, és a világ minden gondja nélkül megbökte. Az ujja a ravaszon volt, és a parancsomat várta.

A férfi ádámcsutkája fel-alá járt, miközben idegesen nyelt, látom, hogy félelem dereng a vonásain, mintha tudná, hogy biztosan elrontotta. Ez csak gyerekjáték volt. Nem volt értelme lebeszélni erről, miért állna ellen a letartóztatásnak, ha sértetlenül kimehet innen?

Az alkalmazottak elrohantak, hogy elmeneküljenek a helyszínről, nem érdekelt, mert tudtam, hogy nem jelentenek veszélyt ránk. Nem a munkásokra volt szükségünk, hanem a főnökre. Az, aki megbénult és remegett kócos öltözékében és haja hiányában.

- Fatui? - Habozott.

- Igen.- [Y/N] nyugodtan válaszolt.

Az egyik fegyvert a feje hátsó részén tartotta, szinte mélyebbre nyomta, és a fejbőr ráncaihoz csavarta. Még ha megpróbálna is megtámadni, vagy maga mögé nyúlni, hogy eljusson a titkárnőmhöz, az Istenek irgalmazzák a lelkét, mert ha nem ő húzza meg előbb a ravaszt, már megölném.

Erősen izzadva, és megadandóan felemelte remegő kezét, motyogott valamit Snezhnayanul, amire [Y/N] ugyanazon a nyelven válaszolt. Láttam, ahogy agresszív személyisége lecsökkent, és kínjában lehunyta a szemét.

- Mi az? - Gúnyolódtam, és teljesen élveztem, hogy milyen bénán néz ki.

[Y/N] felsóhajtott: - Több időt kér.


Majdnem felnevettem: - Nem.

Az üzletember összekulcsolta a kezeit, mintha imádkozna, előttem rázta, könyörgött, könyörög. Milyen meglepő fordulat! Csináld! Kérj bocsánatot, mint a szemétládát! Csak az arcát kellene használnom, hogy tisztára töröljem a koszos szandálomat.

[Y/N] elnézett az üzletember karja mellett, hogy szomorúan rám nézzen: - Ő sem vett téged komolyan, mert látta, hogy inazumai, uram.

- Ábrák. - Felemeltem az állát, és azonnal [Y/N] pisztollyal megütöttem a férfit, akinek nehéz teste ernyedten zuhant a padlóra. Kicsit megrázta a kezét, mielőtt visszatette a fegyvert a csípőjén lévő tokba.

Odalépve mellém állva mindketten csendesen lenéztünk az eszméletlen kliensre. Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy valóban van kapcsolatunk - mintha valóban a világ ellen állnánk (bármilyen borzasztóan közhelynek is hangzik). Jó tudni, hogy van valaki, aki meghallgatja és végrehajtja a parancsaimat, egyre jobban kezdem őt értékelni.

- Katonák! Kiáltottam, és megérkeztek egy példányhoz, és tiszteletteljesen meghajoltak, kezüket a mellükre téve. - Letartóztatja, válaszolni fog a nagykövetségnek.

- Igen Uram. - Válaszoltak, és azonnal munkába álltak, felemelték szegényt, és kirángatták a boltból.

Végül megint csak én és [Y/N] maradtunk kettesben, mint általában. Mindig is élveztem a társaságát. Úgy állt előttem, mintha valami jutalmat várna. A feje megdöntött és kissé lefelé dőlt, mintha dicséretre várna.

El akartam mondani neki, hogy jól csináltad, de nem éreztem, hogy el kellene mondani neki, hogy én büszke rá.

Karjaimat összefonva és hátradőlve úgy döntöttem, hogy megszólalok:
- Nem bántam meg, hogy téged választottam titkárnőmnek. Tudod, ugye?

Kicsit felcsillant a szeme, miután meghallotta, amit mondtam. Néha soha nem értettem igazán: egy pillanatban mosolyoghatott magában, aztán újra érzelemmentes lett, sőt sztoikus. De amikor meglátom őt azzal a büszkeséggel az arcán, kicsit elkalandozik a gondolataim.

Lehet, hogy én... Nem, nem kellene, hogy ezek az érzések először is legyenek.

Egy újabb munka befejeződött. Menjünk vissza a bázisra.

•••

Aznap este [Y/N] újabb levelet írt a családjának. Amíg ő elment a fürdőbe a szokásos éjszakai rutinja miatt, én ismét beosontam a szobájába. Nem igazán érdekelt, ha valaki meglát bemenni, nem mintha lebeszéltek volna, a legtöbb kárt egy botrányos pletyka okozná, amit könnyen le tudok rázni.

Amikor a titkárnőm asztalához léptem, egy nyitott borítékot láttam, benne a legújabb levelével. Óvatosan kihúztam és kihajtottam a papírt. Még egyszer megpillantottam.

Kedves anya és bátyám,

hogy van apa? Még mindig nem hallottam felőle. Továbbá, anya, emlékeztesd a nagytestvért, Nyikolajt, hogy vegye be a gyógyszerét, még akkor is, ha nem hajlandó! Ha kell, kényszerítsd!

Mindenesetre további hírekkel kell szolgálnom a főnökömről.

A Harbinger Scaramouche különbözik a tábor körül hallott pletykáktól. Ő és én könnyen kijövünk, őszintén, ez egy kis meglepetés. Élvezem a társaságát, és úgy tűnik, hogy ő is az enyémet (mivel időnként kinevet).

Továbbra is letartóztatjuk azokat, akik adócsalást hajtanak végre, és nem fizetnek adósságot.

Őszintén élvezem új pozíciómat, és a társaim jobban tisztelnek, mint valaha! Felnézek Lord Scaramouche-ra, mert csodálom, ahogy átveszi az irányítást minden helyzet felett.

Csak azt kívánom, hogy jobban dicsérjen a jó munkámért.

Újra névsor! Valóban menetrendet kell készítenem a leveleim megírására!

Vigyázz magadra, anya és nagy testvér, Nikolai! És apa!

Szeretettel, [Y/N]

És itt is van a következő rész. Beteg vagyok szóval ráérek fordítani.