A bátyám haverjai || Bruno X Spacc FF. (+18) ||

XIX. Fejezet - Egyedül

* Bruno szemszöge *

-Miről beszélsz? - Néztem Lacira felvont szemöldökkel, a stúdióban vagyunk épp. Zenét kéne csinálni.

-Jól hallottad. - Nyomkodta a telefonját majd felnézett rám. - A Ráckevei bulin lefeküdtünk Millával. - Nevetett.

-Megbeszéltük, hogy nem mész rá.. - Emeltem fel a hangomat.

-Úgy rémlik ezt mi már megbeszéltük és te megdugtad őt utána a kocsid hátsó ülésén szóval most kvittek vagyunk. - Nevetve nézett rám.

-Képes voltál ezért lefeküdni vele? - Nevettem. - Mekkora szemét vagy, ebből megint balhé lesz..

-Békülős szex volt, most barátok vagyunk. - Vont vállat.

-Na akkor én is nyomok vele egy békülős szexet. - Nevettem fel. - Akkora fasz vagy, hogy az nem igaz..

-Nem értem amúgy mi bajod van, te is félre kúrtál.. - Nevetve nézett rám.

-És meg is bántam mert nem volt olyan jó mint vele. - Sóhajtottam.

-Késő bánat, most én vagyok megint a toppon. - Tette fel a lábait az asztalra.

-Úgy se sokáig.. - Nevettem.

* Milla szemszöge *

-Mi van veled mostanában? - Jött oda hozzám Bea az udvaron, a padon ültem és tanultam. - Alig vagy suliban meg velem sem állsz szóba egy ideje..

-Öhmm.. - Néztem fel rá. - Szia. - Sóhajtottam. - Nem úgy alakulnak a dolgaim ahogy szeretném..

-Mesélj. - Sóhajtva ült mellém. - Vagy már nem is vagyunk barátok?

-De. - Néztem rá. - Csak tényleg sok dolog történt mostanában és káosz van, elköltöztem otthonról meg ilyenek..

-Na és hova? - Lepődött meg. - Brunohoz vagy Lacihoz? - Mosolygott kissé ironikusan.

-Egyikhez sem. - Mosolyogtam rá pislogva. - Andival lakom. - Néztem a tankönyvemre.

-Na és hol voltál amikor nem jöttél suliba? - Vonta fel a szemöldökét.

-Nem tartozom neked beszámolóval. - Néztem rá. - Most miért vagy ilyen ellenséges amúgy?

-Mert elfelejtettél. - Vonta fel szemöldökét. - Tök jól el vagy a kis életedben, hol Lacival, hol Brunoval fekszel össze, nem jársz suliba és szarok a jegyeid is..

-Most is tanulnék, szóval jó lenne, ha békén hagynál ezekkel a hülyeségekkel. - Álltam fel. - Semmi közöd ahhoz, hogy kivel fekszem le, Bea..

-Majd felcsinál az egyik aztán majd leshetsz.. - Nevetett fel. Állkapcsom kissé megfeszült.

-Menjél inkább Szandiékhoz, mostanában úgy is velük lógsz.. - Mosolyogtam rá.

-Hát, jobb is mint veled..

Hagyott ott engem, nagyot sóhajtottam és visszamentem a suliba a szekrényemhez. Eltettem a kémia könyvemet és előszedtem a matekot, most matek óránk lesz. Ahogy mentem a folyosón páran úgy tűnt kibeszélnek és nevetnek rajtam, furán éreztem magamat. Bementem a terembe és mindenki felnevetett, Bea mosolyogva ült a padon Szandiékkal. 

-Na mi van, suli ribanca? - Nevetett Szandi.

-Miért lennék az? - Nevettem. - Nem feküdtem le itt senkivel.

-De úgy tudjuk, hogyha valaki megkínál egy kis fűvel akkor egyből szét teszed a lábad. - Nevetett Szandi. - Vagy csak Bruno és Spacc között nem tudsz dönteni? - Mosolygott.

-Hozzád egy bottal nem nyúlnának szóval gondolom a féltékenység beszél belőled. - Mosolyogtam az arcába, a fiúk felnevettek. 

-Téged meg egymás között cserélgetnek, csak dugásra kellesz nekik egyik se szeret téged. - Nevetett.

-Nem tudsz te semmit. - Nevettem. - Na vonszold el a kövér segged a padról. - Mosolyogtam rá.

-Bocs, de az a te padod! 

Mutatott a leghátsó padra amire rá volt írva nagy betűkkel, hogy Milla ribancka. Állkapcsom ismét megfeszült és elöntött a düh, körbe néztem és mindenki megvetéssel nézett rám és nevettek. Egy pillanatra lehunytam szemeim, amikor Szandi felnevetve mondta, hogy csak dugásra vagyok jó nem bírtam tovább és elindultam felé mire kicsit megszeppent. 

-Mond ki még egyszer, ha mered. - Néztem a szemébe. 

-Miért mi lesz akkor, ribanckamilla? 

Mosolygott rám, a hajába markoltam mire felsikított. Lerángattam őt a padról és a földön húztam mire sikoltozott és kapálózott, a fiúk röhögtek a lányok pedig a szájuk elé kapták a kezüket.

-Mi a franc  folyik itt?! - Jött be a tanár kiakadva. - Kamilla, engedd el Szandit! - Kiabált rám mire elengedtem őt, lihegve néztem a tanárra.

-Tanárnő ez egy elmebeteg picsa! - Nézett rám zokogva és a fejét fogta.

-Túl játssza, Tanárnő. - Nevettem halkan. - Nem is voltam durva és amúgy is ő kezdte.. - Néztem hülyén.

-Nem érdekel ki kezdte. - Kiabált. - Fel az igazgatóhoz, most! - Nézett rám.

-Én?! - Vontam fel a szemöldökömet, Szandit Bea ölelgette és vigasztalta. 

-Igen, hisz te verekedtél. - Vonta fel a szemöldökét.

-Mert provokáltak.. - Emeltem fel a hangomat.

-Ez nem segít, ha velem is kiabálsz. - Nézett rám. - Majd elmondod az igazgatónak, hogy mi történt.

-Jó, persze. 

Fogtam meg a táskámat a kimentem a teremből, becsaptam az ajtót magam után és elindultam fel az igazgatóhoz. Könnyeim gyűltek. 

***

-Még is mi a francot képzeltél? - Nézett rám anya, könnyeim potyogtak. - Verekedsz a suliban?!

-Anya, ribanckamillának hívták.. - Mondta Milo.

-Ne szólj bele, édes fiam. - Nézett rá anya majd újra rám. - Ha így folytatod ki fognak csapni az érettségi előtt.

-Nem fogom hagyni, hogy cikizzenek. - Néztem anyára és megtöröltem az arcomat. 

-Akkor veszekedj de a hajánál fogva húztad végig a földön egy osztálytársadat, Kamilla! - Emelte fel a hangját.

-Én kitéptem volna a belét is. - Mondta Milo nevetve.

-Milán, ezzel rohadtul nem segítesz. - Nézett rá anya ismét felvont szemöldökkel.

-Nem akarok oda járni, megcsinálom estin az érettségit. - Néztem anyára mire felnevetett.

-Na azt már nem. - Nézett a szemembe.

-Elfelejted, hogy már nagy korú vagyok és kurvára nem tanköteles. - Néztem én is a szemébe.

-Hogy beszélsz te velem? - Nézett rám szigorúan.

-Nem fogok egy olyan iskolába járni ahol én vagyok a suli ribanca. - Nevettem.

-Talán nem kellett volna szét tenned a lábadat annyiszor, lányom.. - Sóhajtott.

-Kösz. - Álltam fel hirtelen. - Köszi anya, de tényleg.. - Vettem a cipőmet.

-Nem mész sehova! - Emelte fel a hangját.

-De megyek!

Kiabáltam rá és felvettem a kabátomat, kimentem az ajtón és erőből becsaptam magam után. Sírva indultam el valamerre, nem akarok most senkivel sem lenni. Miért fordult mindenki ellenem hirtelen? Azt hiszem most pár napra eltűnök, nem érdekel a suli és semmi más sem.