A bátyám haverjai || Bruno X Spacc FF. (+18) ||

XIX. Fejezet - Demons

-Cukorbeteg? - Néztem nagy szemekkel az anyukájára.

-Hát, még csak kezdődő. - Sóhajtott aggódva. - Gyógyszerekkel visszafogható de oda kel figyelnie magára!

-Igen, emiatt lett rosszul. - Sóhajtott apukája.

-Na mi van vele? - Jött Laci is oda hozzánk ahogy kilépett a liftből.

-Cukorbeteg. - Néztem rá sóhajtva.

-Nem téged kérdeztelek. - Rám sem nézett. Mi a fasz baja van?

-Cukorbeteg lett, de csak éppen kialakulgat. - Sóhajtott anyukája. - Gyógyszerekkel kezelhető.

-Be lehet hozzá menni? - Néztem a szüleire.

-Mi lenne, ha inkább haza mennél? - Fordult felém Laci.

-Mi bajod van? - Néztem rá felvont szemöldökkel. - Egész este egy faszfej vagy velem..

-Jobb lenne, ha most nem mennétek be hozzá. - Mondta apukája. - Had pihenjen, menjetek haza mindketten.

-Jó. - Sóhajtott Laci és a lifthez ment, én is oda mentem duzzogva. - Lépcsőzzél.. - Nézett rám.

-Lépcsőzz te.. - Mondtam és beszálltam a liftbe amikor kinyílt az ajtó, ő is beszállt. Az orra alatt motyogott halkan.

-Kocsival vagy? - Kérdeztem halkabban.

-Nem foglak haza vinni. - Lépett ki a liftből amikor a földszintre értünk.

-Laci, mi a franc bajod van?! - Fogtam meg a kezét.

-Semmi csak nem akarlak látni és kész, nem akarok veled egy légtérben lenni. - Emelte fel a hangját, a recepciós ránk nézett nagy szemekkel.

-Két napja még szexeltél velem.. - Nevettem halkan.

-Meg is bántam, kurvára megbántam, hogy valaha bármi közöm volt hozzád..

Nézett a szemembe, megfordult és kiment az ajtón faképnél hagyva engem. Nem tudom hova tenni Laci viselkedését. Nem értem miért kellett velem így viselkednie és beszélni, fogalmam sincs mi változott az elmúlt két napban. Kimentem én is a kórház elé és néztem ahogy kitolat a parkolóból majd elhajt mellettem és kifordul a kórház elől, könnyeim potyogtak és sóhajtva elindultam haza felé gyalog. Hajnal 3 van. Egy követ rugdostam szinte végig, a Lánchídon sétáltam éppen át. Eléggé fújt a szél és csak hallgattam a város éjjeli hangjait, a Duna csobogását. A korlátnak támaszkodtam, a hajamat eltűrtem mert az arcomba fújta a szél. A vizet néztem, a számat haraptam belülről. Kicsit közelebb hajoltam, megugrottam ahogy valaki elhúzott onnan.

-Hé.. Mi a francot akarsz? - Néztem a futó csávóra megrémülve.

-Ne haragudj, úgy tűnt mintha leakarnál ugrani.. - Nézett rám sóhajtva.

-Nem akartam.. - Néztem rá. Nem?

-Bocsi akkor.

Dugta vissza a fülhallgatót a fülébe majd tovább futott, ismét visszamentem a korláthoz és a vizet néztem. Eléggé nagyokat nyeltem, leültem a korlát elé és neki dőltem. Egy ideig az eget bámultam majd lehunytam szemeim, csak hallgattam a zajokat.

-Kis asszony, minden rendben? - Hallottam egy férfi hangot.

-Faszért nem tud mindenki békén hagy... - Akadt el a szavam ahogy felnéztem, két rendőr sétált felém. - Bocsánat. - Álltam fel sóhajtva a földről, leporoltam magamat. - Nincs túl jó napom..

-Haza kísérjük? Hol lakik? - Nézett rám a nő. - Vagy hívjunk valakit?

-Nem kell, köszönöm. - Néztem rájuk. - Nem messze lakom.

-Na, de hol? - Nézett rám a férfi. - Nem úgy néz ki mint aki jól van és ilyen későn nem is kéne mászkálnia.

-Bajba kerülhetek, ha megtagadom ezt az egészet? - Sóhajtottam.

-Akár. - Mondta a nő. - Nos hol lakik? Elkísérjük.

-Fent a Budai vártól nem messze. - Sóhajtottam.

* Laci szemszöge *

Meg kellett állnom a vezetésben mert annyira nyomtam a gázt, hogy féltem kinyírok valakit vagy magamat. Nem is tudom mikor voltam utoljára ilyen kibaszott ideges. Már vagy egy doboz cigit elszívtam, remegő kézzel gyújtottam rá az utolsó szálra. Tudom, hogy undorítóan bántam Kamillával de azt akarom, hogy vége legyen. Látni sem akarom többet, nem tudom megmagyarázni miért érzem ezt. Nem aludtam már vagy három napja, folyamatosan ezen kattogtam. Most lehet megbántottam nagyon Kamillát de jobb az, ha ő utál engem mint fordítva. Biztos, hogy emiatt még Brunoval is lesz egy balhém de nekem ez így jó, fogadja el ő is így. Kifújtam a füstöt és megnéztem a telefonomat, lezártam a képernyőt és visszacsúsztattam a zsebembe a telefont. Nem tudom, hogy fogom kizárni az életemből Kamillát hisz egyrészt Milo húga másrészt pedig ugyan az a baráti körünk.

***

Arra riadtam fel, hogy verik az ajtómat. Valamikor bealudtam a kanapén, megdörzsöltem az arcomat és fel álltam.

-Jó, jövök már. - Mentem az ajtóhoz majd kinyitottam, Kamilla állt az ajtóban.

-Megbeszélhetnénk mi bajod van velem? - Nézett rám, szemei vörösek voltak. Biztosan sírt.

-Menj el.. - Akartam becsukni az ajtót de belökte és bejött rajta, felszisszentem ahogy a kezemnek csapódott az ajtó. - Kamilla, húzz el. - Fogtam őt meg mielőtt beljebb ment volna, felemeltem őt kicsit és kiraktam az ajtón.

-Mi bajod van? - Csuklott el a hangja, könnyes szemekkel nézett rám. Szapora volt a légzése, az enyém is kezdett az lenni.

-Nem érted amit mondok? - Néztem a szemébe. - Nem akarlak látni. - Szinte szótagoltam.

-De miért nem? - Megremegett az ajka ahogy beszélt hozzám, állkapcsom megfeszült. - Válaszolj már.. - Mondta halkan, könnyei potyogtak.

-Kurvára felbaszol, azért. - Néztem rá. - Nem tudom megmagyarázni csak azt akarom, hogy.. - Sóhajtottam nagyot. - Hogy húzz el innen, hagyjál békén, ne koslass utánam és felejts el örökre. - Néztem egyenesen a szemébe.

-Biztosan ezt akarod? - Szinte suttogott, akkorát nyelt, hogy hallottam.

-Igen, biztosan. - Mondtam majd becsuktam az ajtót, egy ideig a csukott ajtót bámultam. Könnyeim gyűltek.