A bátyám haverjai || Bruno X Spacc FF. (+18) ||

I. Fejezet - pinkyshine33 ( II. Évad, nyitó rész )

-És akkor jöttek a rendőrök, betörtek az ajtón keresztül én meg elbújtam az ágy alá.. - Fújtam ki a füstöt miközben meséltem. - Kibaszottul be voltam szarva.. Sose kavarj egy dílerrel! - Nyomtam el a csikket majd fel álltam, megigazítottam a szoknyámat és Kittit néztem ahogy nagy szemekkel néz rám.

-De nem fejezted be a sztorit. - Nyomta el ő is a csikket majd fel állt. - Veled mi lett?

-Letagadtam mindent nyilván. - Nevettem. - Előadtam az ártatlan, átvert barátnőt. - Vontam vállat.

-Nem vagy semmi, csajszi!

Nevetve karolt belém és úgy mentünk vissza a teraszról a házi buliba, ahogy beértünk táncolni kezdtünk. Egy kicsit elengedtem magam mostanában mert elegem volt az apáca stílusból, sajnos voltak ballépéseim ahogy ez a díler csávó is de megfogadtam, hogy mostantól csak magammal fogok foglalkozni és önző picsa leszek. Csukott szemmel élveztem a zenét, a kezeim a magasban voltak és énekeltem a zenét. Mintha csak én lettem volna egyedül és a zene dübörgött a mellkasomban, egy kissé kizökkentem ahogy valaki megfogta a karomat durván. Pislogva nyitottam ki szemeim és egy csávó állt előttem, nem ismertem őt így elakartam tőle húzódni de nem engedett el.

-Helló, bébi! - Nevetve húzott magához. - Nagyon bejössz nekem, nincs kedved dugni egyet? - Szorított magához.

-Nem, nincs. - Húztam fel a térdemet hirtelen és erősen ágyékon térdeltem, szemei felakadtak és összerogyott. - Máskor jól gondold meg kit rángatsz, seggfej.. - Hagytam őt ott, nagyot nyelve siettem a mosdó felé.

***

-Találtál már munkát? - Nézett rám Milo miközben vezetett, vissza nézett az útra. - Fél éve, hogy befejezted a sulit..

-Minden hónapban utalok a számládra, törlesztem azt amit fizettél nekem. - Néztem rá sóhajtva.

-De nem dolgozol sehol.. - Nevetett halkan. - Honnan van pénzed?

-Milo.. Van és kész. - Forgattam meg szemeim. Nem akarja tudni az igazságot. - Fizetek mindent..

-Nem tetszik ez nekem.. - Motyogta. - Volt az a drogos csávód is.. - Kanyarodott be az utcába, ma este nála alszom mert szoktunk tartani ilyen tesós estét.

-Tényleg nem tudtam, hogy díler.. - Forgattam meg szemeim és kicsatoltam a biztonsági övemet amikor leparkolt.

-Persze, én meg afrikai vagyok.. - Csatolta ki ő is az övét és rám nézett. - Honnan van pénzed? Drogot árulsz vagy magadat?

-Hogy feltételezhetsz ilyet? - Kiabáltam rá kiakadva. - Milo, nem vagyok kurva!

-Jó, ne haragudj csak annyi pénzed van és nem tudom honnan.. - Nézett rám hülyén. - Tuti valami szarságot csinálsz, Kamilla..

-Semmi közöd hozzá, én felelek az életemért és boldogulok is.. - Szálltam ki a kocsiból és becsaptam az ajtót.

-Ne csapkodd a kocsim ajtaját. - Szállt ki mérgesen Milo, csak megforgattam szemeim ismét.

-Bocsánat.. - Motyogtam és elindultam fel a lakásába megsértődve, nem hiszem el, hogy nem lehet békén hagyni. Fizetem amivel tartozok, fizetem az albérletet és kész. Az, hogy miből az az én dolgom.

-Ne akadj majd ki. - Mondta amikor felértünk a lifttel. - Itt van Bruno..

-Mi? - A liftben maradtam de Milo benyúlt értem és kihúzott mielőtt becsukódott volna az ajtó.

-Nálam csövezik pár napja mert szerelmi bánata van. - Nevetett halkan és elővette a kulcsait.

-De miért nem mondtad? - Fogtam meg a karját mielőtt kinyitotta volna az ajtót. - Nem akarok találkozni sem vele, sem Lacival ezt leszögeztem.. - Néztem a szemébe.

-Bruno is kisegített amikor én szarban voltam, most én segítek neki. - Nézett a szemembe. - Tesó kódex, törődj bele és bírd ki ezt az estét vele.. - Nyitotta ki az ajtót, nem találkoztam Brunoval már két éve amióta elszöktem otthonról, akkor este találkoztunk utoljára.

-Csá, haver. - Mondta Milo mikor bementünk, Bruno a kanapén ült. A fején kapucni volt és a telefonját nyomkodta, úgy tűnt tényleg maga alatt van. - Megjöttünk.

-Helló. - Mondta semlegesen, felénk se nézett.

-Több élet kedvet. - Nevetett Milo. - Kajáltál valamit ma egyáltalán? - Ment közelebb barátjához, én addig levettem a kabátomat és a cipőmet sóhajtva.

-Nem vagyok éhes. - Mondta Bruno, én a konyhába mentem és egyből a hűtőben kezdtem kutakodni.

-Én viszont igen. - Jelentettem ki és összeszedtem mindenfélét amiből szendvicset lehet csinálni.

-Rendelhetünk is, ha gondolod. - Jött a konyhába Milo is.

-Nem kell, jó ez. - Kezdtem el szendvicseket gyártani, az egyiket Brunonak szánom de magam sem tudom miért csinálok neki szendvicset.

-Oké, elmegyek lezuhanyozni és légyszi ne tépjétek szét egymást. - Nevetett majd a szobájába ment, én csináltam két szendvicset majd a nappaliba mentem. Leültem Bruno mellé és elvettem az egyik szendvicset, a másikat elé toltam a dohányzó asztalon.

-Azért te is jó mélyre süllyedtél. - Vette el a szendvicset, a kapucniját lelökte a fejéről és rám nézett. - Köszi a szendót. - Harapott bele.

-Hogy érted, hogy jó mélyre? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Ismerem a tested minden porcikáját, bébi. - Nézett a szemembe. - Attól még, hogy a kamerán nem látszik a fejed én felismertelek már az első másodpercben pinkyshine33. - Megálltam a rágásban és a szívem dörömbölt a mellkasomban, zsibbadó forróság öntötte el a testemet és egyszerre lett jéghideg is a szobában.