A bátyám haverjai || Bruno X Spacc FF. (+18) ||

XI. Fejezet - Dögölj meg, Kamilla!

-És ezért csináltad ezt az egészet, Laci?! - Nézett rá felvont szemöldökkel.

-Ne kezdjetek veszekedni. - Dörzsöltem az orrnyergemet.

-Jaj, mintha te nem piáltál volna már nő miatt.. - Nézett Brunora Laci.

-Oké, piáltam de nem annyit, hogy a detoxba végeztem.. - Túrt a hajába megigazítva azt.

-Így sikerült. - Nevetett halkan.

-Nem akarom, hogy ez még egyszer megtörténjen. - Néztem Lacira. - Hogy miattam ilyet csinálsz.

-Nyilván nem volt szándékos ez sem.. - Mondta halkan.

-Kimennél egy kicsit? - Néztem Brunora. - Mindjárt megyek.

-Jó. - Sóhajtott. - Lemegyek a kocsihoz, a bejáratnál állok.. - Mondta majd kiment az ajtón, Lacira néztem.

-Laci. - Mondtam halkan és megfogtam a kezét, nagyot sóhajtottam.

-Milla. - Sóhajtott halkan, felnéztem rá nehezen.

-Én szeretem Brunot, szerelmes vagyok belé. - Mondtam halkan.

-Tudom. - Suttogta, engem nézett.

-De szeretném, ha tudnád, hogy téged is szeretlek! - Beszéltem halkan. - Mint barátot, nagyon jó barátot! - Néztem a szemébe, nem mondott semmit. - El kell engedned engem.. - Sóhajtva simogattam a kéz fejét.

-Tudom. - Ismételte halkan, elhúzta a kezét az enyémtől. - Köszönöm, hogy eljöttél este és velem voltál de most már menj el. - Nézett kifelé az ablakon, beszívtam ajkaim és fel álltam az ágyról.

-De azért barátok lehetünk? - Kérdeztem halkan.

-Ha azt akarod, hogy kinyírjam magam akkor igen. - Nevetett halkan, továbbra sem nézett rám. - Bele halok, hogy nem lehetsz az enyém.. - Mondta fájdalmasan, csak néztem őt majd a plafont nézve pislogtam, hogy könnyeimet megállítsam.

-Akkor ennyi volt. - Mondtam halkan, még mindig a plafont néztem.

-Ja.

Mondott ennyit majd többet nem szólt hozzám, percekig ott álltam még majd mikor éreztem, hogy fáj a nyakam lenéztem óvatosan. Laci még mindig az ablakon nézett ki, elgondolkoztam rajta, hogy oda megyek hozzá és adok neki egy homlok puszit de nem mertem. Kifújtam magam majd elfordultam és kimentem az ajtón, elmentem a folyosó végéig és a falnak dőltem. Az kezembe temettem az arcomat és percekig csak ott álltam a fejemet fogva.

***

-Legjobb barátokból mára már idegenek lettek, feloszlott Magyarország egyik legkedveltebb párosa a Bruno X Spacc. - Mondta Erős Antónia az RTL Híradóban, nagyot nyelve néztem Miloval a tévét. - A két fiú egy lány miatt, pontosabban Valkusz Kamilla miatt szakították meg barátságukat.

-Szívem szakad meg. - Sóhajtottam nagyot.

-A lány jelenleg Pető Bruno párja, a szerelmes pár és Tóth Laci, azaz Spacc egyáltalán nem tartják mára már a kapcsolatot. - Folytatta Szellő István, Milo elkapcsolt.

-Ebből hírt csinálni, geci.. - Forgatta meg szemeit.

-Nem jó az így. - Sóhajtottam halkan. - Borzalmasan érzem magam..

-Mi ez a hangulat? - Jött ki Bruno a fürdőszobából, a haját törölgette ami kissé vizes volt még.

-Most hozta le az RTL, hogy feloszlattátok a bandát. - Nézett rá Milo, én lesütöttem szemeim.

-Hozza. - Vont vállat és oda jött hozzám. - Bébi ezért ne legyél szomorú, megbeszéltük Lacival békésen és ezt láttuk jónak! - Nézett a szemembe. - Az, hogy a hírekben mit hordanam össze az nem számit..

-Tudom. - Sóhajtottam nagyot és a telefonomra néztem ahogy felvillant, hirtelen rengeteg értesítésem lett instagramon. - Mi a.. - Néztem meg, a szívverésem szaporább lett mert rengeteg utálkozó üzenetet kaptam és rengetegen ki követtek.

-Mi a baj? - Kérdezte Milo.

-Minden képem alá spamelik, hogy dögöljek meg. - Néztem rájuk felváltva. - Folyamatosan írják is és vagy harmincezer ember ki követett.. - Mondtam halkan.

-Függeszd fel az instádat szerintem, nem fognak leállni. - Sóhajtott Bruno és megpuszilta a homlokomat. - Majd túl teszik rajta magukat..

-Gondolod? - Nevetve fordítottam felé a telefont, volt egy olyan nevű instagram felhasználó, hogy ,, Dögölj meg, Kamilla! ". - Már most több ezer követője van. - Könnyeim gyűltek.

-Ne foglalkozz velük. - Vette el a telefonomat Milo, letiltotta és kikapcsolta az értesítéseket is majd lezárta a telefonomat.

-Minden rendben lesz, bébi majd pár nap múlva már úgy sem lesz ez a téma. - Mondta Bruno.

***

Napok óta nem mozdultam ki, feltörték az instámat is úgyhogy törölnöm kellett magamat. Nagyon szomorú voltam és csalódott amiért az emberek így reagáltak, a hírekben is úgy mondták mintha ez az egész az én hibám lenne. Tegnap este csináltam álnéven egy instát és felléptem, sóhajtva néztem meg az utáló oldalaimat. Már eseményt hoztak létre a nyilvános felakasztásomról is, rémisztő, hogy az emberek mennyire eltudják veszíteni bizonyos helyzetekben az önkontrollt. Fogalmam sincs mihez kezdjek most.

-Na jó, ez elfogadhatatlan, Kamilla! - Jött a szobába Milo kopogás nélkül.

-Hé, kopogj! - Néztem rá felvont szemöldökkel, a nyitott ajtón kopogott. - Bruno is haza jött? - Másztam ki az ágyból sóhajtva.

-Itt vagyok, bébi! - Szólt a konyhából, átöleltem Milot.

-Napok óta nem mozdulsz ki? - Nézett rám aggódva Milo.

-Biztonságosabban érzem magam ide bent.. - Mondtam halkan.

-Még a boltba se jössz le velem. - Mondta Bruno. - Aggódunk érted, édesem!

-Nem fogsz befordulni. - Sóhajtott Milo. - Öltözz fel normálisan, elmegyünk a Margit-szigetre sétálni!

-Nem akarok. - Néztem rájuk felváltva.

-Kamilla..

Mondta Milo, nagyot sóhajtottam és kitoltam őt a szobából. Felvettem egy egyszerű farmert és egy kötött pulcsit, kimentem a szobámból és felvettem a bakancsomat és a kabátomat. Kurvára félek. Miloék is felöltöztek, nehezen léptem át a küszöböt de kimentem velük a ház elé. Beszálltunk Milo kocsijába és a Margit-sziget felé mentünk, egész úton gyomorgörcsöm volt. Mikor oda értünk már teljesen rossz ötletnek tartottam az egészet, nem akartam kiszállni a kocsiból és nagyon féltem. Végül nagy nehezen, fél óra könyörgés után kiszálltam és körbe néztem, teljesen üldözési mániám lett és úgy éreztem mindenki bámul. Lehajtott fejjel mentem Bruno és Milo között, Bruno fogta a kezemet és közben beszélgettek.

-Hm? - Nézett rám Bruno, felnéztem rá kicsit összezavarodva.

-Mi? - Kérdeztem halkan. - Kérdeztél valamit?

-Igen, bébi. - Sóhajtott. - Hogy akarsz-e enni valamit. - Tűrte el a hajamat, a szökőkútnál voltunk.

-Nem vagyok éhes. - Néztem rá sóhajtva.

-Nézd már! - Hallottam pár csajt akik felénk jöttek, egyből elkezdték kiabálni, hogy mekkora kúrva vagyok. Milo elém állt és próbálta higgadtan kezelni a helyzetet, Bruno is próbált megvédeni!

-Dögölj meg, Kamilla! - Kiabált egy lány mögöttem majd a hajamnál fogva rántott el Milo mögül, felsikítottam ahogy a jéghideg vízbe lökött erősen a szökőkútba.

-Kibaszott életbe, elmebeteg vagy? - Kiabált rá Bruno a csajra, szapora légzéssel ültem fel és egyből vacogni kezdtem. - Gyere, ki bébi!

Nyújtotta felém a kezét Bruno, éles fájdalmat éreztem ahogy egy nagyobb kő csattant az arcomnak. Oda kaptam és csak felkiáltva zokogtam, hallottam ahogy Bruno bejön a vízbe és átölel védelmezően. A kabátjába kapaszkodtam és csak sírtam, Milo azzal fenyegetőzött, hogy rendőrt hív.