A bátyám haverjai || Bruno X Spacc FF. (+18) ||

X. Fejezet - Segélyhívó, miben segíthetek?

* Laci szemszöge *

-Na akkor szia. - Mondtam semlegesen Fanninak, rá se néztem.

-Nem alakult túl jól ez a nap. - Sóhajtott. - Nem akarod, hogy jól végződjön? - Tette kezét a combomra, a kezére néztem majd felnevettem.

-Szállj már ki. - Toltam el a kezét. - Csak azért kellettél, hogy féltékennyé tegyem Millát.

-Most ez komoly? - Vonta fel a szemöldökét. - Faszfej vagy..

Mondta majd kiszállt, felszisszentem úgy bevágta a kocsi ajtót, hogy még nekem is fájt. Bruno hívogatott de nem vettem fel, kinyomtam folyamatosan. Most nem akarok vele beszélni, csak egyedül akarok lenni.

***

Nagyon berúgtam de annyira, hogy az előbb leestem a kanapéról és azóta is itt fekszem. A plafont bámulom és forog velem a világ. Az a kibaszott kapu telefon állandóan csöng, de nem bírtam felkelni. Felnyúltam nehezen az asztalra és tapogatózva kerestem a telefonomat ami rezgett mert hívott valaki, sikerült levennem de el is ejtettem így szemöldök csonton vágott.

-Kurva életbe.. - Szisszentem fel és a fájó területhez kaptam, oldalra nyúltam a telefonomért. Milla. - Haló.. - Szóltam bele halkan miután felvettem.

-Végre.. - Mondta megkönnyebbülve kissé. - Rohadtul aggódok érted, hol a francban vagy?

-Itthon. - Bámultam a plafont.

-Akkor mi a picsáért nem engedsz fel?! - Akadt ki a telefonba.

-Mert nem bírok felkelni. - Nevettem halkan.

-Mi? - Kérdezte a telefonba. - Rosszul vagy vagy mi van? - Aggódott, hallottam a hangján.

-Csak kibaszott részeg. - Sóhajtottam csukott szemmel, elkezdődött az émelygési fázis.

-Mi a kapukód? - Kérdezte sóhajtva.

-Az ajtón úgy se tudsz bejönni. - Nevettem halkan.

-Akkor kihívom a tűzoltókat és betörünk hozzád, Laci. - Mondta ingerülten.

-Jó, nyugi megpróbálok felkelni.

Mondtam majd a földre dobtam a telefonomat magam mellé és oldalra fordultam, becsuktam a szemem és próbáltam visszafogni a hányást. Nem kellett volna ennyit innom. Milla beszélt hozzám a telefonba de nem értettem mert túl halk volt, megint benyomta a kapu csengőt. Nem bírtam fel állni és össze is hánytam magam, gratulálok magamnak. Így fog látni a nő akit szeretek.

* Milla szemszöge *

Könnyeim gyűltek és hallottam a telefonon keresztül ahogy Laci öklendezik erőlködve, nagyot nyeltem és körbe néztem. Megfogtam egy nagyobb követ és már éppen az ajtóhoz vágtam volna amikor kijött valaki, szinte félre löktem és felrohantam a lépcsőn. Bekopogtam és a fülemet az ajtóhoz nyomtam, halkan hallottam, hogy köhög. Remegő kézzel nyomtam be a 112-őt a telefonomon és a kővel ütöttem a kilincset, közben néha az ajtónak is neki mentem de mivel kibaszott biztonsági ajtó így esélyem sincs.

-Segélyhívó, miben segíthetek? - Vette fel végre valaki.

-A nevem Valkusz Kamilla és.. - Nyeltem nagyot, lehunytam szemeim mert éreztem, hogy sírni fogok. - Szóval itt vagyok az egyik barátom lakásán és nem nyit ajtót.. - Csuklott el a hangom.

-Nem lehet, hogy nincs otthon? - Kérdezett vissza a nő.

-Az előbb beszéltem vele telefonon és részeg volt, utána kieshetett a telefon a kezéből és biztosan hányt.. - Sírtam halkan. - Biztonsági ajtó van és nem tudok bemenni hozzá, hallom, hogy fuldoklik.. - Mondtam halkan és a homlokom az ajtónak döntöttem, közben egy szomszéd kijött.

-Segíthetek? - Jött oda hozzám.

-Küldök egy mentőt, azon a címen vagy amit a telefonod jelez? - Kérdezte közben a diszpécser. - Alkotás u..

-Igen. - Vágtam rá egyből majd a csávóra néztem aki Laci szomszédja.

-Lacival van valami? - Nézett az ajtóra, vadul bólogattam és a fülemet ismét az ajtónak nyomtam. A könnyeim sebesen folytak le az arcomon mert nem hallottam semmit.

-Be kell jutnunk. - Mondtam halkan a csávónak és újra az ajtónak mentem.

-Hé, ezt nem fogod betörni.. - Fogott meg mielőtt neki mentem volna újra. - Maximum a válladat fogod így eltörni..

-Leszarom! - Kiabáltam rá. - Be kel jutnunk, nem érted? - Néztem rá sírva de csak ott hagyott, az ajtót ütöttem és reméltem, hogy Laci csak jobban van és ezért van ilyen csönd.

-Vigyázz..

Mondta pár másodperc múlva a srác, egy elég méretes kalapács volt a kezében. Arrébb álltam és a fejemet fogtam csukott szemmel, minden egyes ütésnél összerezzentem. Közben már hallottam a szirénákat is a közelben. A lépcsőn tűzoltók jöttek fel, a srác arrébb állt. Az egyik tűzoltó egy pillanat alatt kifeszítette az ajtót egy eszközzel, közben két mentős is feljött a lépcsőn de az egyiket fellökve majdnem bementem és Lacihoz mentem. A földön feküdt a hányásában eszméletlenül. A szám elé kaptam a kezem és zokogásban törtem ki, az egyik tűzoltó megfogott amíg a mentősök oda mentek hozzá. A falhoz mentem és lecsúsztam a tövébe, a hajamba markoltam és összeszorított szemekkel vártam. Nem mertem felnézni, még levegőt is alig mertem venni.

-Oké, jól van.. - Mondta az egyik mentős ahogy Laci öklendezni kezdett újra és levegőért kapkodott, mintha vissza szállt volna belém a lélek.

-Bassza meg.. - Lihegett és a telefonjáért nyúlt. -Milla.. - Motyogta.

-Itt vagyok. - Pattantam fel és közelebb léptem hozzá. - Itt vagyok!

-Be kell vinnünk, ki kell mosnunk a gyomrát és infúziót kell kapjon. - Nézett rám a másik mentős. - Be jön velünk?

-Persze. - Mondtam halkan és néztem ahogy Lacit felrakják a hordágyra. - Csak ezt kicsit feltakarítom. - Sóhajtva néztem a földre.

-De nagyon siess, mire leérünk neked is ott kell lenned.. - Nézett rám a nő.

-Rendben. - Mondtam és Lacira néztem sóhajtva.

***

-Remélem nem akartál öngyilkos lenni. - Mondtam halkan, az ágya szélén ültem és őt néztem. Ő csak az infúziót bámulta ahogy csöpög.

-Dehogy. - Mondta halkan és rám nézett. - Csak beakartam rúgni, felejteni tudod.. - Sóhajtott.

-Jöttem ahogy hallottam a hírt.. - Jött be Bruno sóhajtva az ajtón. - Tesó, mi történt? - Jött az ágyhoz ő is.

-Fáradt vagyok. - Nézett rá.

-Beittál vagy mi? - Nevetett halkan.

-Semmi vicces nincs ebben a helyzetben, Bruno. - Néztem rá felvont szemöldökkel. - Nem láttad amit én.. - Bukott ki belőlem.

-Nála voltál? - Nézett rám. - Azt mondtad anyudékhoz mész... - Pillantott Lacira majd vissza rám.

-Aggódtam érte veled meg nem akartam összeveszni.. - Dörzsöltem meg az arcomat. - És jól éreztem, hogy baj van mert a hányásába fulladt majdnem bele.. - Néztem Bruno szemébe.

-De miért ittál ennyit, egyedül méghozzá? - Sóhajtva nézett Lacira. - Valami baj van?

-Szerelmes vagyok Millába. - Nézett rá, a levegő megfagyott körülöttünk.