A nevem Valkusz Kamilla és megszegtem az egyetlen szabályt amit a bátyám hozott, hogy nem kavarhatok a haverjaival. Minden akkor változott meg amikor a 18. születésnapomon lefeküdtem Brunoval, pár napra rá pedig Spaccal is egy másik buliban.
🔞 !Ré...
-Oké.. - Motyogtam magamnak és kifújtam magam, bekopogtam az ajtón és vártam. Az ajándéktasak fülét szorongattam, kopogtam ismét amikor hallottam, hogy Milla motyog valamit.
-Jövök már! - Kiabált majd hallottam, hogy közeledik lassan. Ajtót nyitott és én lefagytam.
-Szia! - Nézett rám meglepődve, el is mosolyodott halványan. -Bocsi, épp ruhapróba van. - Nevetett halkan és arébb húzta a fehér szoknya elejét, hogy betudjak menni.
-Semmi gond. - Mértem őt végig, valahogy nem éreztem már fájdalmat. Annyira gyönyörű volt ebben a ruhában.
-Bruno nincs itt nyilván, nem láthatja a ruhát.. - Nevetett halkan.
-Laci! - Mondta Milo meglepődve, a kezében volt Kíra is. -Csá, haver!
-Helló! - Mosolyodtam el halványan és kezet fogtam vele majd Kíra hátát is megsimogattam.
-Őrület van, hallod óvatosan menjél be. - Nevetve nézett rám, bementem a nappaliba és mindenfelé ruhák voltak.
-László! - Mondta Petra mosolyogva, Milla anyukája volt még a nappaliban.
-Sziasztok! - Mosolyogtam.
-Kérsz inni valamit? - Nézett rám Milla.
-Majd én hozok neki, te csak foglalkozz a ruhákkal! - Mondta anyukája, halványan rám mosolygott. Ezek szerintem nem okol engem.
-Gyönyörű vagy! - Néztem Millát.
-Köszönöm! - Mosolygott rám.
-Milo, azt hiszem lent hagytam a kocsiban Kíra cumiját. - Mondta Petra és fel állt. - Menjünk le érte!
-Oké. - Állt fel Milo és kettesben hagytak minket, már rájöttem, hogy az anyukája is ezért ment a konyhába.
* Milla szemszöge *
-Végre eljöttél. - Mondtam neki halkan, a ruhámat igazgattam.
-Most volt erőm. - Mosolyodott el féloldalasan. - Tényleg gyönyörű vagy! - Nézett engem.
-Nem tetszik ez a ruha. - Néztem rá sóhajtva majd a tükörben magamat.
-Szerintem ez jobb lenne. - Ment az egyik ruhához ami a sarokban volt.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
/ a kép forrása: pinterest /
-Nekem is ez tetszik csak drága, kibaszott drága. - Nevetve álltam mellé, Laci óvatosan körbe járta majd a hátulján lévő címkére nézett. Felnevetett.
-Van ebben biznisz. - Mosolygott rám. - Kifizetem neked, legyél ebben életed legfontosabb napján! - Jött vissza hozzám.
-Ez nagyon drága.. - Néztem rá sóhajtva. - Nem akarom, hogy kif...
-Jó. - Mondtam halkan és rá néztem, csak bámultuk egymást.
-De van egy feltételem. - Nézett a szemembe. - Egy utolsó kívánság..
-Igen? - Néztem őt nagy szemekkel.
-Egy utolsó csók. - Mondta nagyon halkan. Lefagytam.
-El kell mennem mert behívtak! - Mondta anya ahogy a nappaliba jött. - Tessék, Lacikám! - Adta a kezébe a poharat majd elrohant.
-Szia anya. - Néztem utána de már csapódott is az ajtó, visszanéztem Lacira és ő letette a poharat.
-Ez nem megcsalás.. - Nézett rám, megköszörülte a torkát. - Soha nem leszel az enyém, azt hiszem ennyit már csak megérdemlek..
-Nem is tudom.. - Sóhajtottam halkan. - Jobb lesz neked attól, hogy kapsz egy utolsó csókot? - Nevettem halkan.
-Nem tudom mert nem kaptam még meg. - Nevetett halkan, rá néztem sóhajtva. Végül is csak egy csók. Közelebb léptem hozzá, ő lenézett rám majd ajkaimra. Nagyot nyeltem és én is ajkaira néztem, az arcomhoz ért és a hajamat a fülem mögé tűrte. Nem tudom, hogy helyes-e ezt tennem. Lehunytam szemeim és még közelebb hajoltam hozzá, ajkaink már súrolták egymásét. Megcsókoltam őt, egy halk hümmögés hagyta el a torkát. Leakartam állni de valamiért hagytam, hogy nyelvével utat törjön az enyémhez. Elég, Milla. Laci volt az erősebb és eltávolodott tőlem, pislogva néztem rá és szinte bizseregtek az ajkaim.
-Oké, akkor én most megyek is. - Nézett rám. - Tényleg gyönyörű vagy, utalom majd a pénzt! - Nézett rám, időm sem volt megszólalni mert már ki is ment az ajtón. A szívem hevesen dobogott a mellkasomban.
-Minden rendben? - Jöttek be Miloék. - Úgy elrohant Laci..
-Csak sietett. - Néztem rájuk majd leültem a kanapéra. - Ez a ruha lesz! - Mutattam a sarokban lévőre. - Laci kifizeti nekem.
***
-Nos, meg lett a ruhád bébi? - Mosolygott rám Bruno miközben ő vágta a hagymát, én a többi zöldséget szeleteltem ülve.
-Igen. - Mosolyogtam rá. - Volt itt ma Laci is!
-Oh, előbb látott mint én! - Nevetett.
-Tudod, hogy balszerencsét hoz, ha esküvő előtt látod a ruhámat! - Nevettem fel halkan.
-Igen, tudom. - Mosolygott. - Na és mi volt?
-Beszélgettünk kicsit, nem volt sokat. - Vontam vállat. Sosem tudhatja meg, hogy mi történt igazából.
-Jól van, örülök, hogy kibékültetek. - Nézett rám. - Most már akkor felkérhetem tanúnak is mert úgy volt, hogy nem jön el az esküvőre de akkor gondolom már igen..
-Mi? - Néztem fel rá. - Áú! - Szisszentem fel amikor megvágtam egy kicsit az ujjam, óvatosan fel álltam és a csaphoz mentem.
-Jól vagy? - Jött oda hozzám, megnyitottam a vizet és a csap alá tettem az ujjam.
-Persze. - Néztem rá majd az ujjamra. - Mi az, hogy nem akart eljönni? - Sóhajtottam.
-Hát, azt mondta nem lesz ott mert nem vagytok már jóban. - Vágta tovább a hagymát.
-Mikor mondta ezt neked? - Néztem a vérző ujjamat.
-Igazából késő délután. - Vont vállat. A csók után.
