A bátyám haverjai || Bruno X Spacc FF. (+18) ||

VIII. Fejezet - Fontos az őszinteség

Arra riadtam fel, hogy rezeg a telefonom. Körbe néztem és megdörzsöltem a szemeimet, a telefonomra néztem mert Bruno hívott. A táskám a szekrény előtt volt félig megpakolva, én az ágyon feküdtem. Álmodtam? Felvettem a telefont, közben fel ültem az ágyon.

-Na merre vagy? - Kérdezte a telefonba. - Vettem egy új szekrényt Miloval, végeztél már a dokinál?

-Öhm.. Elaludtam. - Ráncoltam össze a szemöldökömet és megnéztem a telefonomon az időt. - Egész nap veled volt Milo? - Kérdeztem halkan, olyan valóságosnak tűnt az álmom de ha tényleg megtörtént volna ami volt akkor most nem hívott volna fel így.

-Igen. - Nevetett. - Jól vagy, bébi?

-Itthon vagyok. - Néztem körbe a szobámban ismét. - Nem voltam én már nálad?

-Nem. - Mondta gyanakodva. - Annyit írtál, hogy végeztél a dokinál és jössz miután összepakoltál otthon de nem jöttél..

-Értem. - Mondtam halkan, akkor csak egy kurva szar álom volt.

-Nagyon furcsa vagy. - Mondta halkan.

-Nem, csak most keltem fel mondom. - Sóhajtottam.

-Akkor készülj össze meg pakold össze pár cuccod és akkor elugrunk érted. - Mondta a telefonba.

-Jól van.

Mondtam majd elköszöntünk egymástól, nem hagyott nyugodni ez a Sárás dolog. Beszélnem kell majd erről Brunoval, igazából a Loca című számát sem néztem jó szemmel és, hogy együtt koncertezgetnek. Lehet, hogy ez az álom egy megérzés.

***

Lent vártam a ház előtt Brunoékat de nem hoztam le cuccokat, gondolkoztam egy kicsit és szerintem nem jó ötlet ez az összeköltözés. Mikor leparkolt Milo kimentem a kapun a kocsihoz, Bruno összeráncolt szemöldökkel nézett rám mikor kiszállt.

-Hát a cuccod? - Csókolt meg mikor oda ért hozzám.

-Szerintem korai még ez az összeköltözés.. - Mondtam halkan.

-Támogatom. - Nevetett Milo, Bruno sóhajtva nézett rá.

-Ne már megbeszéltük, Milla. - Nézett rám Bruno, csalódott volt.

-Szerintem még jobb, ha várunk. - Sóhajtva öleltem át őt.

-Ahogy érzed! - Sóhajtva ölelt vissza.

-Kajázol itt? - Nézett rá Milo.

-Persze! - Mondta majd átölelte a derekamat és bementünk a házba, anyáék most már egész jól fogadták őt. Talán nekem is el kéne felejtenem ami volt.

* Bruno szemszöge *

Egyáltalán nem értem Milla miért gondolta meg magát, talán még sem érzi azt amit én. Megvacsiztunk nála aztán mivel nem akart át jönni sem hozzám ezért össze is vesztünk egy kicsit szóval ott hagytam őt a szüleinél. Milo haza dobott mivel egésznap az ő kocsijával furikáztunk, haza felé beszélgettünk és ő is azt mondta lassítsunk. Én nem akarok lassítani. Haza érve lezuhanyoztam majd beültem a tévé elé xboxozni, közben a laptopon ment a Netflixen valami szar film. Amikor kopogtak felpattantam és az ajtóhoz siettem, ahogy kinyitottam a mosoly eltűnt az arcomról.

-Szia! - Nézett rám Sári. - Látom örülsz.. - Nevetett.

-Helló. - Néztem rá, azt hitte Milla jött. - Csak azt hittem más az..