A bátyám haverjai || Bruno X Spacc FF. (+18) ||

I. Fejezet - Takarodj.. ( IV. Évad, nyitó rész )

Mivel ünnepélyesen instagramon megszavaztátok, hogy folytassam ezért folytatjuk a sztorit ❤️‍🩹
Kövess be, ha még nem követsz: demona.white.wattpadiro

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~

* Laci szemszöge *

-Így nem tudok segíteni, ha nem beszélsz. - Nézett rám Csabai doktor, régen voltam már nála. Régen sokat jártam pszichológushoz.

-Kell egy kis idő. - Sóhajtottam. - Lehet itt cigizni? - Néztem rá.

-Ott az ablaknál, ha az segít beszélni. - Sóhajtott és az ablak felé mutatott, fel álltam és oda mentem. Kinyitottam, kivettem a cigit a zsebemből és rágyújtottam, az ablakba könyököltem.

-Azt hittem, hogy ha kizárom Kamillát az életemből akkor azzal megoldok mindent. - Néztem az autókat és a járókelőket az utcán.

-Azt gondolod a te hibád, hogy az autó elé lépett? - Kérdezte Csabai.

-Nyilván az én hibám. - Fújtam ki a füstöt lassan.

-Kórházban van még? - Sóhajtott.

-Persze, még lesz is jó pár napig. - Sóhajtottam nagyot és a cigibe szívtam megint.

-Meglátogattad már? - Egyből rá néztem.

-Dehogy.. - Mondtam halkan. - Nem is akarok..

-Miért? - Nézett rám ő is.

-Nem tudnék rá nézni sem.. - Nevettem halkan. - Brunoval is nehéz beszélnem, nem tudja, hogy tőlem ment el Kamilla..

-Kamilla nem mondta el senkinek, hogy hol volt? - Vonta fel a szemöldökét.

-Azt mondta sétálni volt.. - Nyomtam el a csikket és kidobtam a kukába, az ablakot még hagytam, hogy szellőzzön a helyiség.

-Ennek nyilván oka van. - Nézett rám. - Szerintem meg kéne látogatnod őt..

-Előbb talán Brunoval kéne beszélnem. - Sóhajtottam.

* Bruno szemszöge *

Éppen Millustól mentem haza felé, sajnos még jó pár napig bent kell lennie de már sokkal jobban van. A kedve is jobb. Alig várom már, hogy haza jöjjön hozzám. Már át is hoztuk a cuccait Miloéktól, nekik úgy is kell a szoba a kis hercegnő érzekésére.

-Cső. - Néztem Lacira ahogy felértem a lépcsőn, a lakásomnál várt.

-Szia, írtam neked. - Nézett rám.

-Ja, láttam csak pont vezettem. - Vettem elő a kulcsaim. - Mizu? - Néztem rá. - Elvagy tűnve. - Nem nézett rám.

-Kamilla hogy van? - Kérdezte halkan, kinyitottam az ajtót és mutattam neki, hogy menjen be.

-Jobban.. - Csuktam be az ajtót amikor bementem én is, felkapcsoltam a villanyokat és a szatyrokat a pultra tettem amiben bevásároltam. - De miért nem látogatod őt meg? - Néztem rá.

-Nem bántam vele túl jól.. - Nevetett halkan. Tudom.

-Akkor ideje lenne bocsánatot kérned tőle. - Pakoltam ki közben a cuccokat amiket vettem.

-Azt hiszem miattam lépett a kocsi elé. - Bökte ki, egy pillanatra megálltam a pakolásban. - Vagyis hát, tőlem ment el éppen és én akkor nagyon fasz voltam vele.. - Mondta halkan, a cipőjét bámulta.

-Tudok mindent, tesó. - Néztem rá sóhajtva. - Kamilla már rég elmondta. - Egyből felnézett rám, szipogott egyet.

-Mi? - Nézett rám nagy szemekkel. - És.. Nem értem, miért nem vertél még telibe akkor?

-Bevallom őszintén elképzeltem, hogy átmegyek rajtad a kocsival úgy huszonháromszor. - Nevettem és kidobtam a zacskókat, rá néztem. - De azon már nem változtatna ami volt, Laci..

-Borzalmasan érzem magam.. - Nézett rám sóhajtva. - Nem alszom hetek óta és alig eszek is, csak arra tudok gondolni, hogy milyen undorítóan bántam vele..

-Meg pontosan ezért nem tettem semmit veled. - Veregettem meg a vállát. - Tudtam, hogy szenvedsz mint a kutya. - Néztem a szemébe. - És most, hogy összekaptad magad takarodj be a kórházba és beszélj Kamillával mert miattad majdnem megölte magát a nő akibe szerelmes vagyok, te lehet, hogy nem de én kibaszottul szeretem őt és, ha ez még egyszer előfordul istenemre esküszöm eláslak, Laci. - Mondtam a szemébe nézve, állkapcsom feszes volt.

-Jó, persze. - Mondta és hallhatóan nagyot nyelt.

-Szuper, még van látogatási idő két órán keresztül, jobb lesz, ha sietsz. - Nyitottam ki az ajtót neki, csak kisétált rajta. Kifújtam magam és megdörzsöltem az arcomat, leültem a kanapéra sóhajtva.

* Kamilla szemszöge *

A mekis hamburgert ettem amit anya hozott nekem, most már szerencsére legalább azt ehetek amit akarok. Csak a csípőm miatt és a kulcscsontom miatt vagyok még itt a kórházban, ezek sajnos lassabban gyógyulnak mivel nem lehet begipszelni őket.

-Nem akarod, hogy átkapcsoljam a tévét? - Nézett rám anya. - Mennem kell szívem.

-Jó lesz ez. - Néztem a mesét mosolyogva, a másik adón a hírek mennek. Inkább a mese.

-Holnap találkozunk! - Adott egy puszit a homlokomra. - Szia, édesem! - Mosolygott rám.

-Szia, anya! - Mosolyogtam rá, közben ettem tovább a hamburgert. Elmosolyodtam halványan ahogy aranyos volt a mese, közben elvettem a telefonomat a kis asztalról és válaszoltam az üzeneteimre. Amikor kopogtak az ajtó felé néztem, szinte lefagytam.

-Szia. - Mondta halkan Laci, sápadt volt és nagyot nyelt.

-Helló.. - Suttogtam, a hamburgerbe haraptam ismét és a tévét néztem.

-Jó étvágyat. - Lépett beljebb, a szemem sarkából láttam. - Ha tudom, hogy ehetsz ilyet akkor hoztam vo...

-Nem kell ez a színjáték. - Szakítottam őt félbe. - Mi a francot keresel itt, Laci? - Néztem rá. - Valamit még a fejemhez akarsz vágni amit nem mondtál?

-Kamilla. - Sóhajtott.

-Ne Kamillázz itt nekem, mindenki azt hiszi, hogy miattad léptem a kibaszott kocsi elé pedig nem így van.. - Nevettem, könnyeim gyűltek.

-Nem? - Kérdezte halkan.

-Tényleg nem vettem észre. - Néztem vissza a tévére. - De most te vagy a szar, érezd milyen amikor megnyílik alattad a föld. - Vágtam hozzá a hamburger csomagolását. - Elég terhet cipeltem, ezt most te fogod. - Néztem rá. - Látni sem akarlak, takarodj el innen..

-Megértelek és megbántam...

-Leszarom, húzz már el! - Kiabáltam rá. - Takarodj!

-Minden rendben? - Jött be egy nővér.

-Már megyek is.. - Mondta Laci sóhajtva.

-Jól teszed.

Mondtam majd visszanéztem a tévére, kiment a nővér is és Laci is. Beszívtam ajkaim és könnyeim gyűltek, egyre homályosabb lett a mese ahogy potyogtak könnyeim. Fogalmam sincs mit tettem, a kamerák szerint direkt léptem le de én úgy emlékszem nem láttam a kocsit. Most azért mondtam ezeket Lacinak mert azt akarom, hogy szenvedjen ahogy én is.