A bátyám haverjai || Bruno X Spacc FF. (+18) ||

XX. Fejezet - Tudod miért vagyok itt.. ( III. Évad, befejező rész )

* Kamilla szemszöge *

A csukott ajtót néztem, addig ameddig teljesen el nem homályosodott a látásom a könnyeimtől. Tartok attól, hogy Bruno is ezt érzi. Lementem a lépcsőn és kimentem a házból, esett az eső. Muszáj voltam leülni a ház előtti kis parkban a padra, nem érdekel, hogy szarrá ázok. Laci ablakát néztem. Kifújtam magam és a busz felé mentem egy ideig, utána meggondoltam magam és inkább Bruno lakása felé mentem. Nem laknak messze egymástól, hátha haza mehetett már. Átmentem az úton, megtorpantam ahogy hirtelen hangos dudálást hallottam közvetlen magam mellett. Csak a szemem sarkából láttam az autót, időm sem volt oda nézni. Hatalmas ütést és fájdalmat éreztem a csípőmnél majd repültem vagy öt métert, az eget láttam majd ahogy földet értem nem bírtam mozogni. A hasamon feküdtem és láttam, hogy a kocsiból kiszáll egy alak és felém rohan. Szinte lassított felvételben láttam az egészet, sípolást hallottam majd nem bírtam szemeim nyitva tartani.

* Bruno szemszöge *

-Na, végre mehetek a faszba. - Sóhajtottam és anya mellett mentem.

-Vigyázz a szádra, fiam. - Sóhajtott anya, belém karolt.

-Bocsi, anya. - Néztem rá majd félre álltam ahogy a mentősök szinte szaladva tolnak be valakit az ajtón, a lábam a földre gyökerezett ahogy felismertem Kamilla kabátját. Annyira gyorsak voltak, hogy nem volt időm megnézni az arcát a lánynak.

-Mehetünk? - Kérdezte anya de nem mozdultam, csak megfordultam a folyosón. Elkaptam az egyik mentős karját ahogy ment utánuk egy táskával, gondolom a csaj táskája.

-Ki volt a kocsin? - Néztem rá, légzésem szaporább lett mert ez kibaszottul Kamilla táskája. Felismerem.

-Vinnem kell a dolgokat utánuk. - Mondta a srác és utánuk szaladt ahogy lemaradt amiért feltartottam.

-Mi a baj, fiam? - Kérdezte anya, nem válaszoltam csak elővettem a telefonomat. Sietve mentem a mentős után, azonnal felhívtam Kamillát. Könnyeim gyűltek ahogy a táskában csörögni kezdett a telefonja. Basszameg.

* Milo szemszöge *

-Igen? - Vettem fel a telefont amikor hívtak.

-Valkusz Milán? - Kérdezte a telefonba aki hívott.

-Nem érdekel semmilyen hirdetés vagy kérdőív. - Mondtam egyből, most anyáéknál vagyunk Petráékkal.

-A húgáról lenne szó. - Mondta a csávó. - A szüleit sajnos nem értük el ezért hívtuk önt, kórházba került.

-Micsoda? - Álltam fel egyből a kanapéról, kihangosítottam a telefont. - Mi történt vele?

-Elütötte egy autó, súlyosak a sérülései. - Mondta, anya nagy szemekkel nézett rám.

-Ugye nem Kamilláról beszél? - Kérdezte apa.

-Be kéne jönniük. - Mondta a csávó.

-Életben van? - Kérdeztem halkan.

-A műtőben van, be kell jönniük, hogy további tájékoztatást adhasson az orvos. - Mondta majd letette, sóhajtva dörzsöltem meg az arcomat. Összekaptuk magunkat és elindultunk a kórházba, remélem Kamilla jól van.

* Bruno szemszöge *

Egy széken ültem a folyosón és csak vártam, anyának el kellett mennie mert dolga volt de én biztos nem mozdulok ameddig ki nem jön valaki a műtőből. A számat már sebesre haraptam belülről, a lábam járt és azt kívántam bárcsak én feküdnék ott és nem ő. Mi a fasz történt? Nem mondtak semmit mert nem vagyok kibaszott családtag, majd elveszem Kamillát és akkor az leszek. Dühös vagyok az orvosokra, feltudnék robbanni. Felpattantam ahogy kinyílt a műtő ajtaja, egyszerűen nem bírtam nyelni és néztem ahogy eltolják a folyosón. Úgy tűnt életben van.