A bátyám haverjai || Bruno X Spacc FF. (+18) ||

XVIII. Fejezet - Jobb napok

-Hogy érzed magad? - Nézett rám az agyturkász nő, a nevét sem tudom annyira nem érdekel.

-Jól vagyok. - Mosolyogtam rá.

-Nem kéne jól lenned egy ilyen trauma után. - Sóhajtott.

-De, jól vagyok. - Néztem rá. - Nem ragadhatok le egy szarságnál. - Vontam vállat.

-Gondolkoztál már öngyilkosságon? - Kérdezte halkabban, elnevettem magam.

-Úgy nézek ki mint aki öngyilkos akar lenni? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Az esetek többségében azok a lányok akik ilyen dolgon esnek át azok akarnak lenni. - Sóhajtott.

-Akkor most azt kéne válaszolnom, hogy igen? - Nevettem. - Sosem gondoltam öngyilkosságra vagy arra, hogy kárt tennék magamban. - Néztem a szemébe.

-Jól van. - Irkálgatott közben egy papírra. - Na és mit gondolsz, mi lesz most Brunoval?

-Mi lenne? - Vontam fel ismét a szemöldökömet. - Arról volt szó, hogyha elmondja ki volt az akkor nem történik semmi.

-Arra célzok, hogy köztetek mi lesz? - Nézett rám. - Végül is miatta történt az, ami történt.

-Megbánta. - Vontam vállat. - Őszintén és tudom, hogy amúgy sem akart rosszat. - Néztem rá.

-Ebben biztos vagy? - Sóhajtott.

-Igen, az vagyok. - Álltam fel. - Ez egy hülyeség..

-Kamilla, még van 5 perc és ki kell töltenünk. - Sóhajtva nézett rám. - Különben..

-Tudom, akkor a következő alkalom ennyivel hosszabb lesz.. - Forgattam meg szemeim és vissza ültem.

-Én segíteni próbálok neked túl lépni, meglátod évek múlva hálás leszel ezért! - Mosolygott rám.

-Akkor majd évek múlva meghálálom. - Néztem rá sóhajtva. - Tényleg jól vagyok, lezártam ami történt..

-Édesanyád azt mondta szokott hallani esténként sírni téged. - Nézett rám.

-Ez egy teljesen normális dolog szerintem azok után ami történt velem, nem? - Nevettem.

-Akkor még sem zártad le a dolgot. - Sóhajtott és az órára nézett. - A következő alkalomra kérlek válogass össze nekem egy zenei albumot, azokkal a zenékkel amiket mostanában hallgatsz.

-Jó. - Sóhajtva álltam fel. - Most már mehetek?

-Igen, találkozunk jövőhét kedden. - Mosolygott rám és fel állt ő is.

-Viszlát.

Sóhajtottam majd kimentem az ajtón, elővettem a telefonomat és csak akkor láttam, hogy anya hívott. Gyorsan vissza is hívtam, remélem semmi szarság mert nincs kedvem semmihez ma már.

-Szia, édesem! - Mondta anya amikor felvette.

-Szia, anya! - Szóltam bele.

-Még a kezelésen vagy? - Érdeklődött, megforgattam szemeim.

-Most lett vége, megyek haza. - Sóhajtottam.

-Siess mert jöttek hozzád.

Mondta majd letette, felvontam szemöldökömet és futnom kellett a buszhoz de elértem. Vajon ki jött hozzám? Bár mostanában elég sok vendégünk volt, Milo is tök sokszor alszik itthon Petrával. Leszálltam a buszról és haza felé siettem, pár utcát kell csak sétálni. Amikor láttam a ház előtt a rendőr autót egy kicsit felvillanyozott, Rolanddal is szoktam telefonálni esténként bár ez titkos. Bementem a házba és elejtettem a kulcsomat ahogy Bruno ült a kanapén, elmosolyodtam és felvettem a földről a kulcsot.