Üzenetek

196 8 1
                                    

Október 13

Olyan fura Domonkos mostanában. Mármint tegnap délután, és ma. Mintha kevesebbet érdeklődne irántam. Kicsit mintha zavarna, hogy nem keresi a figyelmem, nem kérdez a napomról. Tegnap még buenót is adott... nem értem mi van. Megbántottam? Pedig semmi rosszat nem mondtam ki hangosan. Az egy dolog, hogy ő egy egoista seggfej, akkor is frusztrál. Mintha kicserélték volna.

A kémia óra túlélése után, unottan ültem vissza a padomhoz. Próbálok Domonkoshoz szólni.

- Van matek házid?- kérdezem most én

Domonkos csak megrázza a fejét és tovább telefonozik. Valakivel nagyon beszélget. A kíváncsiságom győz, és kicsit felemelkedek a székről, hogy átnézzek a mobiljára. Csak egy pillanatra látom, és valakinek éppen szívet küld. Van valakije? Dehogy van, valószínűleg csak az anyja.

Domonkos észreveszi, hogy bámulom, ezért lekapcsolja a telefont.

- SIMON! Ne nézd a magánbeszélgetésem!

Visszahőkölök. Ennyire durván még soha nem beszélt velem. Kicsit fáj. Tényleg mintha két külön ember lenne a kirándulás óta.

- Bocsi...- motyogom, és visszaülök a helyemre.

Ekkor megzörren a telefonom. Valaki írt.

Mivan, lecsapják a kezedről a Rómeód?

Idegesen írom be a választ. Utálom ezt. Hagyjon már békén. Annyira zavar, hogy a Jázmin tud az egészről.

Te hol élsz? Milyen Rómeó? Csak bánt hogy az egyik barátom gonosz velem!- küldöm el.

Közben szúrós szemmel a lányra nézek, aki a velem való üzenetezés közben, nagyon elvan a többiekkel.

Látom amit látok- kapom a reakciót Jázmintól

Mérgesen zárom be a telefont. Nem folytatom ezt a felettébb értelmetlen társalgást.

Utolsó órára már teljesen szét vagyok esve. Ez a rengeteg óra kikészít.
Basszus! A német házi! A rohadt házikat folyton elfelejtem. Zarát keresem a szememmel, de szerintem Jázminnal fangörcsöl a vécében. Ahogy Luca sincs itt. Akkor most honnan legyen házim? Körbenézek a termen, és megáll a szemem Vivin. Ő jóban van a Lucával.

- Vivi!- szólok

A lány felnéz a füzetből, és a hang forrását keresi.

- Igen? - néz rám, miután megtalállt

- Szólsz a Lucának hogy kéne nekem a német házi?- mondom, de mire befejezem, rájövök, hogy elcsesztem

A fiúk többsége rámnéz, és nevetni kezd, vagy like jeleket mutogat. Elfelejtettem, hogy azt mondtam, tettszik a Luca. Istenem, hogy folyton magamat keverem a szarba!

Vivi bólint, én pedig, kerülve a fiúk tekintetét, a telefonomba bámulok. Közben Domonkos lehuppan mellém.

- Mi van a Lucával?

A hangjától végigfut rajtam a borzongás.

- Csak kell tőle a német házi.

A padtársam teljes testtel felém fordul.

- Akkor nem haladtok?

Megrázom a fejem, és próbálok nem nevetni. Lassan már kínomban nevetek az ilyen dolgokon. Hogy lehetek ilyen nyomorék?

Felkapom a táskám, és elszaladok németre. Egyre rosszabb a helyzet. Domonkos valamiért utál, a fiúk azt hiszik Luca tetszik, Jázmin tudja a titkomat, mi jöhet ennél rosszabb?

Ismét értesítést kap a telefonom. Már becsengettek, de azért megnyitom.

Leáll a szívem

Elfelejtek levegőt venni

Összeszorul a torkom

Attilától jön egy üzenet. Ő írt nekem. Miért ír nekem?
Félve, és kissé remegve nyitom meg a messengert, és elolvasom az üzenetet.

Szombaton a mekinél várlak, délután négykor

_________________________________________
Stjzmn

Ha végre megfognád a kezem....Where stories live. Discover now