Ha végre megfognád a kezem....

Büfé?

Október 25

Reggel borzalmas hangulatban vagyok. Valami szart álmodtam az éjszaka, fel is keltem és nem tudtam kialudni magam.   A suliba beérve látom, hogy nagyjából mindenki itt van már, ami azt jelenti, hogy magamhoz képest késtem.

Leülök a helyemre, előveszem a tolltartómat, majd Domonkost telibe kikerülve, Barna padja mellé állok.

- Hogy telt a tegnap délután?- érdeklődök

Barna megvonja a vállát- randin voltam

Megrökönyödök. Randin volt? És csak így mondja?

- És kivel? Milyen volt?

Barna előveszi a telefonját, és keresni kezd valamit. Érdeklődve nézem, mikor az arcomba tol egy képet. Egy szőke hajú lány van rajta, kék szemekkel. Egy kosárpályán ül, kezében a labda, és egyenesen a kamerával néz. Nem mondom, hogy csúnya, szép lány de semmi különös. Mondjuk egyik lányban sincsen semmi különös.

- Szép- mondom

Barna unottan lezárja a képernyőt, és feláll a székről.

- Hallod, kijössz velem a büfébe?

- Aha- válaszolom

Előveszek egy ezrest a zsebemből, és Barna után indulok. Egy pillanatra összetalálkozik a szemem Domonkoséval. A csók óta nem beszéltünk semmit. A házit se kérte el, mintha nem is látna. Belénezek abba a mélybarna szempárba és az ajkam bizseregni kezd. Szinte érzem a száját az enyémen.

- Simon jössz már?

Elszakítom a szemem Domonkosétól, és kimegyek az ajtón. Amikor odaérünk a büféhez, és meglátom a sort, megrázom a fejem.

- Nem nem, én ezt nem csinálom

Barna beletörődve fordul meg, miközben a sorban meglátom Jázmint, aki úgy néz rám mint aki mindent tud. Rólam meg Domonkosról. Később még rá kell írnom.

- Hallod, elmegyek hugyozni. - szólal meg a vécé mellé érve Barna

- Nekem is kell- fordulok utána

Az ablak mellett van egy kis hely, miután végzek, odaállok, várom hogy Barna is jöjjön már, mert lassan csengetnek.

Nyílik az ajtó, és amint megfordulok, ő már mögöttem áll. Bazki, ez hogyan mozog ilyen gyorsan?

- Mehetünk?- nézek rá

Barna körbenéz, hogy kik vannak itt, és amikor visszafordul felém, arra eszmélek fel, hogy a szája az enyémen van. Megcsókolt. Igazából nem tudom mi van velem amikor visszacsókolom. Felrémlik előttem Domonkos arca, és erre a képre még erősebben nyomom a falnak az előttem álló srácot. A kezemet a hajába vezetem, és az ágyékomat az övének tolom. Domo.. vagyis Barna a kezét a fenekemre teszi, és úgy húz magához.

Ajtónyílódást hallunk, és lihegve engedjük el egymást. Kinézek és Domonkost látom meg. Ekkor eszmélek rá, hogy a fiú akit megcsókoltam nem Domonkos volt, hanem Barna. A kurva életbe. Olyan kegyetlen vagyok! Végig csak Domonkos járt a fejemben miközben csókolóztunk...

NEM! Nekem nem tetszik. Meg Barna csókja mérföldekkel jobb volt mint az övé. Domonkos egy érzelmi nyomorék, aki csak az egoista látvány mögé bújik, elrejtve a valódi énjét. Ő igazából egy senki... még csak jól se néz ki. Nem szerettem belé. Ugye...?

Amikor Domonkos kimegy, Barnára nézek. Egy gyors csókot még adok neki, majd visszarohanok a terembe. Leülök a helyemre, és hevesen dobogó szívvel nézek magam elé amikor három név jut eszembe.

Attila
Domonkos
Barnabás

_________________________________________
Stjzmn