Ha végre megfognád a kezem....

A vallomás /1/

!TIME JUMP!

Február 16

Domonkos szemszöge:

Az ágyon ülök és a tenyerembe temetem az arcom. Már fogalmam nincsen mi van. Azt tudom, hogy meleg vagyok. Vagyis, biszex. És azt is tudom, hogy bele vagyok esve Simon-ba. Sejtem, hogy ő is így érez irántam. Vagyis a szexuális vonzalom fixen megvan, ha a hóban való történtekre gondolok vissza. De azóta.... nem történt köztünk semmi. Nem beszélünk, még csak egymásra se nézünk. Annyira belelátnék néha Simon fejébe. Lép egyet felém, aztán négyet vissza. És az a baj, hogy én is ugyanezt csinálom. Nem hiszem, hogy mi egymásnak vagyunk szánva. Plusz, nem akarom siettetni, hiszen ott volt a dolog Barnabással (egyszer meg fogom ölni).

Noel meg én, csak barátok vagyunk. Kiváncsi vagyok mit hoz ki Simonból, ha vele jelenek meg. Pontosan azt amit gondoltam, ezzel igazolva hogy van irántam valami benne. Holnap bál van. Ma van a Diáknap, valami előadást kell csinálnunk. Zara dirigálja az egészet, tiszta ideg a szerencsétlen.

Az órára nézek, lassan indulnom kéne. Megdörzsölöm az arcom, és a GYIK (ahol a diáknap van tartva)  felé veszem az irányt. Épp belemerülnék a zenébe, amikor egy kéz fogja meg a vállam. Ijedten hátrapördülök, Dani áll mögöttem. Egy pillanatra reménykedtem, hogy Simon az.
Kiveszem a fülhallgatómat, és lepacsizok vele.

- Jó reggelt. - mondom, miközben újra megindulunk.

- Jó is, hogy találkoztunk Domo- kezd bele valamibe Dani, bennem meg megáll az ütő. - Elmondod nekem, mi a baj mostanában?

Uhh.

- Látom rajtad, hogy zavar valami. Bennem megbizhatsz, tudod ugye?

Bólintok. Lehet igaza van? Jó lenne valakinek elmondani.

- Ha most elmondok valami, igered, hogy nem mondod el másnak?- kérdezem félve.

Ő erre elmosolyodik.

- Dehogy mondom.

Próbálom elnyomni az agyamban felbukkanó aggodalmakat. Megérdemlem, hogy valakinek elmondjam.

- Biszexuális vagyok. -bököm ki.

Dani pár másodpercig néz, majd elneveti magát.

- Csak ennyi? Tesó, ezt már régen tudom! Teljesen egyértelmű.

Hogy mi? Össze vagyok zavarodva. Honnan tudta volna, amikor egy csomó ideig még én se tudtam?
De még kell az igazság másik fele. Hogy KIÉRT vagyok biszexuális.

- Szerelmes vagyok Simon-ba. - amin ezt kimondom, a mellkasomban meleg, jóleső érzés árad szét.

Olyan mintha egy követ vettek volna le onnan. Automatikusan elmosolyodok, ahogy a szőke hercegemre gondolok.
Dani nem mond semmit, hanem hirtelen átölel.

- Köszönöm, hogy elmondtad- mondja, én pedig visszaölelem.

- Köszönöm, hogy meghallgattad.

Az idilli kis jelenet után, pár percig csendben sétáltunk, amikor Dani egy új kérdést szegez nekem.

- Mióta?

Elkezdek fejben számolni, hogy mikor is volt az első jele annak, hogy többet érzek iránta puszta barátságánál.

- Talán a bioszos kirándulás óta. De akkor még nem tudtam hogy mi az amit érzek.

- OLYAN RÉGÓTA? Basszus így mostmár minden összeáll. Mi van azzal a csajjal? Abigél?

Megrázom a fejem.

- Nem volt semmi. Mindig csak ő jut eszembe.

Ekkor Dani felkapja a fejét.

- Volt is köztetek valami?

Elpirulok az emlékek hatásra.

- Volt... igen- motyogom.

- Csóknál több vagy kevesebb?

Mindent elmond az hogy nem válaszolok. Dani káromkodik egyet, és belecsap a tenyerembe.

- Nem vagy semmi! Szurkolok nektek! Remélem elhivod a bálba!

- Dehogy - ellenkezek- Nem fogják elfogadni, ő meg nem fog igent mondani. Annyiszor kikosarazott....

- Azért csak próbáld meg, mert...

Nem volt ideje befejezni, mert közben odaértünk a helyszínre. Bemegyünk, leülünk az osztályhoz, és ekkor megjelenik az én angyalom is, és a melletem lévő székre pakol le.

- Szia Domo

___________________________________________
GUESS WHO'S BACK!!! DOMINO!
Stjzmn