Ha végre megfognád a kezem....

Radír

Domonkos szemszöge

A padomra hajtom a fejem, ezért nem veszem észre, hogy Barnabás visszaül a helyére. Simon-al mentek ki valahova, hol van ő?
Simon. Simon. Akit megcsókoltam pontosan 1 hónappal ezelőtt. És azóta nem beszéltem vele. Nem azért mert utálom... nem... egyáltalán nem azért. Visszaemlékszem arra a "meleg vagyok?" tesztre amit kitöltöttem már elég rég. A 62%os eredmény megijesztett. Megijedtem saját magamtól. Utána mégis megcsókoltam Simont. Életem legcsodálatosabb pillanata volt. De egyszerűen nem volt helyes. A szüleim, a családom, a barátaim mind homofóbok és keresztények. Soha nem bocsátanák meg nekem ezt a bűnt, amit elkövettem. És én se magamnak.
A csengő hangjára felülök, pont akkor ér be Simon mellém. Az aranyos szőke haja most csapzottan lóg a szemébe, kicsit leharcoltnak tűnik. De még is eszméletlenül aranyos. Igaz, hogy nem szabad ily' módon vágynom rá, de attól még nézni nézhetem. Elídőzök az ajkain, és eszembe jut, milyen jó volt csókolni.

A tanár kihívja a felelőt. Vivi az. Nem is nagyon figyelek, de félfüllel hallom, hogy egészen jól tudja. Megigazítom a pöttyös pólóm ujját, hogy nem zavarjon írás közben. Ez a dalmatás dolog egészen tettszik amúgy. Legalább valami szint visz a hétköznapokba. Mondjuk valaki (Barnabás) nem így gondolja.

- Domonkos...- hallom meg azt a csodálatos, bizsergető hangot.

Simon szól. Odafordulok, és kérdőn nézek rá, miközben a szívem hevesen dobog. Mi akarhat? Szerelmet vall? NEM nem szabad ilyenekre gondolnom. Akkor segítséget kér? Én szívesen segítek neki bármiben! Vagy tanácsot kér? Mit szeretne ez a csodálatos földre szállt angyal???

- Van hibajavítód?- kérdezi

Alábbhagy a lelkesedésem. Oh... Odanyújtom neki amit kér, és ő erre egyből elfordul. Mondjuk, megérdemlem. 1 hónapja ignorálom. De mit tudnék tenni, amikor ilyen mocskos gondolatokkal küzdök?

Amúgy meg miért nem Barnát kérdezi? Mostanában úgyis össze vannak melegedve. Apropó melegség. Nem gondoltam volna Simon-ról, hogy meleg, de az igazat megvallva, elég egyértelmű. Az öltözködése, a beszédje, a gesztikulálása. És hogy ő meg Attila... tudnom kellett volna, annyira nyilvánvaló!

Simon szemszöge

Nem hibajavítót akartam kérni. Meg szerettem volna kérdezni milyen a napja, hogy van mostanság. Aztán eszembe jutott, hogy már nem beszélünk, és valószínűleg nem nézné jó szemmel, ha beszélni akarnék vele. Barnára nézek, aki éppen jegyzetel. Kiráz a hideg attól amit tettem velem a vécében. Én tényleg nem így akartam az elsőt. Próbálok abban hinni, hogy Barna az igazi, és ő jobb, mint Attila volt, de egyre több hasonlóságot veszek észre. És ez nagyon nem tettszik, sőt, teljesen megijeszt.

Iskola után, berakom a fülhallgatóm, és elindulok hazafelé. A szemem sarkából látom, hogy Zalán is errefelé jön, ezért lelassitok, nem akarok fasznak tűnni.

- Hali- köszönök, mintha nem egész nap egy osztályban lettünk volna

Lepacsizunk, én pedig leállítom a zenét.

- Merre mész?- kérdezem

Zalán előrefele mutat, arra, amerre én is megyek. Akkor egy darabig vele megyek.

- Simon... - kezdi, bennem pedig egy nagyon rossz érzés erősödik fel.

- Igen?

Rettegek, hogy mit mond. Remélem semmi komoly. Remélem csak rám akar ijeszteni.

- Attila... szétküldött egy videót, ahol te és ő...

Nem hallom a mondat végét. Elsötétül előttem a világ, és összesek.

_________________________________________
Stjzmn