December 9
Tiszta fejfájással ébredek reggel. Nagyon rosszul aludtam, sőt, szinte semmit. A fejemre húzom a párnám, és felsóhajtok. Áldom az eget, hogy vasárnap van és nem kell suliba menni. A másik oldalamra fordulok, és próbálok visszaaludni, mielőtt a tesóm bejön tombolni a szobámba. Mikor rájövök, hogy az alvás esélytelen, felülök, és benyomom a tévét. Keresek valami jó, meleg sorit, és kényelembe helyezem maga. Kiosonok valami reggeliért, próbálok nem kelteni fel senkit. Még korán van, pedig azt hittem, ma sokáig fogok tudni aludni. Hát, a jelek szerint nem. Visszamászok az ágyba, és elkezdem nézni a sorozatot, miközben megreggelizek. Unottan leveszem a töltőről a telefonom, és megnyitom.
Megáll a szívem ahogy az üzenetekre nézek. Vagy tíz darab értesítés jött Domonkostól. Mint egy idióta, nyitom meg őket, de csalódottan veszem észre hogy mindet törölte. Mik lehettek azokban az üzenetekben?
Beletúrok a hajamba és megdörzsölöm a szemem. A pánik lassan kúszik be a szívembe, de amint odaér, nem ereszt.Hányszor baszom el még ezt az egészet vele? Miért nem érti meg, hogy nem lehetünk együtt? Mérgező vagyok, csak rosszat hozok az emberek fejére. Akkora balfasz az az ember... de valahol mélyen nagyon tettszik hogy még mindig próbálkozik. Lehet eléri, hogy engedjek neki, és a saját boldogságomnak.
Kinézek az ablakon, és hirtelen felderül az arcom.
- AZTAKURVA! Esik a hó!
Rákönyökölök az ablakpárkányra, és gyönyörködök a mindent eltakaró, fehér hóban. Elképzelem, hogy én meg Domo a közös gyerekeinkel játszunk odakint, szánkózunk, és hógolyózunk.
Úristen ez a legbuzisabb dolog amit valaha elképzeltem.
De a képzeletem tovább dolgozik. Addig amíg fel nem kapom a mobilom, és nem kezdem el hívni a fiút, aki körül forognak a gondolataim. Csak kétszer cseng ki, és Domonkos álmos hangja szól bele.
-Simon..?
- Nem akarsz... eljönni velem, vagyis kijönni velem.. a hóba?
Jézus, de hülyén hangzik ez így.
Domonkos is valószínűleg lesokkolódott, mert másodpercekig nem válaszolt.
-Persze, de lenne kérdésem.- válaszol egy örökkön át tartó csend után.
- Mond- vágom rá egy kicsit túl gyorsan.
- Jöhet a Noel is?
Lefagyok. Nem gondolok semmire, mintha az agyamból eltűntek volna a gondolatok. Csak ez a mondat kattog a fejemben. Noel? Melyik Noel? Az a Noel? A sulis? Te most viccelsz velem?
- Persze- motyogom
A fejemben rengeteg minden kavarog. Ez most valamiféle bosszú, vagy mi?
Egész délelőtt csak fekszem az ágyban és nézek ki a fejemből. Az instat görgetem, ránézek a sajátomra, amikor meglátom a posztot amit Alexxel raktam ki és...
- BAZDMEG- kiáltok fel.- bazdmeg bazdmeg bazdmeg bazdmeg bazdmeg
Lehet emiatt a kép miatt ilyen most Domonkos? Vagy ezt is túlgondolom, mint általában mindent? Nincs időm ezen agyalni, mert kopognak. Az órára nézek, ez nem lehet Domonkos. Kiszaladok, mert látom, hogy öcsém nem fog mozdulni.
Egy pali áll az ajtóban. Apámkorabeli lehet.
- Simon?
Bólintok.
- Domonkos apja vagyok.
Mivan?? Domonkos apja? Mit keres a hàzamban?
- Figyelj most ide.- mondja szigorúan, nekem meg összeszorul a torkom.- ne menj a fiam közelébe többé. Elrontod ezzel a bu... az életviteledel.
Mint egy szappanopera, de komolyan. Idegesen tördelem az ujjamat, amikor megcsörren a telefonom. Meg vagyok mentve.
- Keresnek. Sajnálom, mennem kell- mondom és bevágom a pali orra előtt.
Felkapom a telóm, Domonkos szól bele. Amikor meghallom az édes hangot, minden problémám eltűnik.
- Már jövünk. -jövünk , ez a többesszám nem tettszik.
- Itt járt apád. - mondom, és ez így elég furán hangzik. Mondjuk fura is.
- Ja tudom, reméltem hogy előbb odaérünk, de úgy néz ki, hogy nem.
A KURVA TÖBBESSZÁM.
Beszaladok a szobámba, és a sarokba gubbasztok. Jézus Úristen. Itt volt az apja? Török dráma, vagy miez? Domonkos elmondta az apjának, hogy meleg? Vagy hogyan jött rá? Nem akart nekem is szólni?
Újból kopognak. Már készültem kioktatni azt a homofób faszt, de amit a nyitott ajtóban látok az rosszabb, mintha egy vallásos pöcs állna ott.
Domonkos áll ott, és a vállára támaszkodik egy fejjel magassabb, festett hajú srác. W. Noel. AZ A FASZKALAP.
Mosolyt erőltetek magamra, és kezet fogok mindkettővel (a melegek nem fognak kezet).
- Akkor.. kimehetünk az erdőbe hógolyózni. - mondom kínosan.
Amúgy nem volt olyan rossz a délután. Noel és Domonkos egyszer sem smároltak, de még csak meg se fogták egymás kezét. Fura volt. Szánkóztunk, meg hóembert is építettünk.
Noel olyan négy körül lelépett, és ketten maradtunk. Én éppen hóangyalt csinálok, a szemem le van hunyva, hagyom hogy a hópelyhek ellepjék az arcomat. Ekkor valami meleget érzek a számon.
Domonkos száját!!!? Nem nyitom ki a szemem, nehogy elmúljon az illúzió. Hagyom hogy a fiú megfogja a derekam, és felhúzzon a földről. A szája még mindig az enyémen van. Lassan felülök, megfogom a tarkóját és az óvatos csókot begyorsítom. A nyelvével bejutást kér a számba, én pedig megadom neki. Éhesen faljuk egymást, mintha nem lenne holnap. Most ő dől el a hóban, én pedig rá. Forróság lesz közöttünk, el is felejtem hogy a jéghideg hóban fekszünk. Továbbra is csókolom, akkor sem hagyom abba, amikor megérzem a kezét a farkamon, ami egyből megmerevedik. Belenyögök a csókba, és hozzádörgölöm a kezéhez a már kőkemény szerszámomat. A keze már a nadrágomban matat, én pedig már készülök arra, hogy lehúzzam a sliccét, amikor megszólal a telefonja. Domonkos egyből elkapja a kezét, és beleszól a hívásba.- Szia apa! Igen. Megyek. - lerakja a telót, és rámnéz. - Megyek. Szia Szimon.
Majd elszalad.
Szimon... Milyen régen mondta ezt a nevet. Elmosolyodok. De akkor mi van vele meg a Noellel. Ebben a pillanatban, egy üzenet jön Jázmintól. Mit akar?Jázmin: most komolyan bevetted, hogy együtt vannak? Nem lehetsz ilyen hülye. A pali full Simonszexuális.
___________________________________________
Stjzmn
YOU ARE READING
Ha végre megfognád a kezem....
RomanceSimon teljesen összetörik amikor Attila, az immáron már exe egy másik városba költözik. Nem érdekli se a tanulás, se a sport, se a barátok. Ám ekkor az új osztályban, egy fiú mellé ül. Simon kifejezetten ellenséges a szívtipró Domonkossal, aki minde...