Ha végre megfognád a kezem....

Ma randin voltam egy csajjal

December 8.

- SIMON??? HAVER SIESS MÁR!-ordít a telefonba Dani.

Szaporábbra veszem a lépteim, időben kéne odaérnem a rohadt vonathoz. Ha lekésem én nemtudom mit csinálok. Szinte mar nem kapok levegőt, de ott vagyok indulás előtt. Lepacsizok a srácokkal, majd a szememmel Domonkost keresem, hátha mégis eljön, és tudok vele beszélni, de nem... nincs itt.

- Domonkos fix nem jön?- kérdezem Károlytól óvatosan, de erre ő csak megvonja a vállát.

Csalódottan ráncigálom fel a vonatra a táskámat, majd egy négyes ülésre ülök be. Mellém Barna, elém pedig Zalán és Dani ül.

- Egy Bs?- kérdezi Zalán, és előhúzza a telefonját .

Bólintok és becsatlakozok a játékba. Fél füllel hallom, hogy Zara és Jázmin valami BL-t néznek. Elmosolyodom.

- Min mosolyogsz Simon?

- Jajj semmin, csak eszembe jutott egy vicces emlék- válaszolok gyorsan.

Amint megérkezünk, a szállás felé vesszük az irányt, amit még nem lehet elfoglalni, szóval a srácokkal kajálni megyünk. Annáék is jönnek velünk.
Végül a mekiben kötünk ki, ahol én, meg a fiúk külön asztalhoz ülünk, mint a lányok. A faszom akar lányokkal egy helyen ülni. Vagyis pont, hogy a faszom nem akar.

Kaja után rohanunk vissza a szállásra, és beszabadulunk a szobákba. Én meg Barna egy nagy franciaágyon alszunk. Az ágyat nézve gombóc keletkezik a torkomban és összeszorul a gyomrom. Remélem Barna nem tervez semmit velem...

A szabadprogramban az ágyon fekszem, és telefonozok. Domonkos elérhető.

Simon: szia, beszélni akarok

NEM, ez nem jó. Törlöm az üzenetet.

Simon: én is szeretlek

Nem Simon, ne legyél idióta. Szintén törlöm.

Simon: hiányzol.

Istenem, miért vagyok ilyen nyálas? Nem ilyen voltam. Inkább lezárom a telefont, és a hasamra fordulok. Percekkel később annyit érzek, hogy egy kéz simit végig a fenekemen.

- Mi. A. Fasz.- ülök fel

Barna áll előttem.

- Kész állsz az estére Kiskutyus?

Sirni támad kedvem. De nem teszem. A fiúk nem sírnak. Csak kiviharzok a szobából.

Valami múzeumba megyünk, ahol Barna végig rám van tapadva, de szerencsére Zalán is. Bár ő minden meztelen női szoborra felizgul. Miért ilyen gusztustalanok a heteró fiúk? 
Rohadt unalmas volt amugy,  nem vagyok a múzeumok híve. Szóval a végén csak leültünk és Bs-eztünk a srácokkal.

A karácsonyi vásár már annál jobb volt. Múzeum után még kimegyünk az osztállyal oda is. Én meg a K. Marci (nem tudom hogyan került hozzám a csávó) bemegyünk a Berschkába és ruhákat próbálunk. Marci rámad egy női egyberuhát. Nem is állt olyan rosszul. Gyorsan lefotózom és lementem. Félre értés ne essék, én nem akarok lány lenni. Szimplán tudom hogy szexi vagyok a női ruhákban.

Közben megkeresem Zalánékat, és veszünk egy lángost.

Hulla fáradtan érünk vissza a szállásra, szinte beesek az ágyba. A szomszéd szoba mellettünk kurva hangos. Ekkor előkerülnek a piák. Én csak pár kortyot iszok, hiszen nagyon gyorsan be tud nekem ütni. Az ágyon fekszem és egyszer csak meghallom őt... Domonkos hangját.
Úgy ülök fel mintha ágyú lőtt volna ki. Kirohanok a szobából, keresem a szememmel a barna hajú hercegem, de sehol nincs. Ekkor Zalán jelenik meg mögöttem, kezében a telefonnal.

- Simon akarsz köszönni Domónak?

Lefagyok. A telefonba bámulok. Domonkos arcát pillantom meg, és hevesen kezd dobogni a szívem.

- Sz... szia!- motyogom.

Ő int nekem, és Zalánhoz kezd el beszélni.

- Képzeld, ma randin voltam egy csajjal.

Ma randin voltam egy csajjal.

Ma randin voltam egy csajjal.

Ma randin voltam egy csajjal.

Ma randin voltam egy csajjal.

Ma randin voltam egy csajjal.

Csak ez a mondat ismétlődik a fejemben. Elfordulok, és a könnyeimet visszatartva rohanok a szobába. Az ágyba borulva sírok. Az alkoholtól gyenge leszek.

- Simon... mi a baj?- hallom meg Barna hangját.

Szipogva ülök fel, és a fiúra nézek.

- Az van hogy...-kezdem el kiönteni a szívem, de Barna keze hirtelen a farkamra szorít.

Összerezzenek. Ő belenyúl a nadrágomba, és ott kezdi masszírozni.

- Kérlek ne...- mondom erőtlenül.

Lehúzza a nadrágom, majd az övét, feláll az ágyamra, engem meg térdre nyom.

- Nem akarom- markolok bele a lepedőbe.

De ő rárántja a fejem a farkára, én pedig könnyes szemmel kezdem le szopni. Mélyen húz rá a hímtagjára, levegőt is alig kapok. Rázom a fejem, csapkodom a lábát, de nem segít. Egyre mélyebbre tolja a farkát a számba. Öklendezni kezdek, mire végre elengedi a hajam, pár szál a kezében maradt, olyan erősen rángatott.

- Miért... miért csinálod ezt?- kérdezem sírva.

Barna épp válaszolni akar, amikor nyílik az ajtó, ő pedig gyorsan mellém ül. Károly néz be a résen.

- Anna itt van?

Megrázzuk a fejünket, és mihelyst Karesz elmegy  onnan, én a vécébe rohanok. Hányok. Perceken át, amikor megcsörren a telefonom. Gyorsan megnézem kiaz, és kihagy egy ütemet a szívem amikor meglátom a nevet. Domonkos az. Gyorsan felkapom, és beleszolók a lehető legnormálisabb hangomon.

- Igen?

De őt nem lehet átverni.

- Mit csinált Barnabás?- kérdezi hidegen.

Én pedig kiömlök. Elmesélem neki micsinált Barna az előbb. De nem hagyom válaszolni.

- Ne válaszolj, nincs szükségem a sajnálatodra. Gondolom jól elvoltál ma azzal a csajjal.

Csend. Domonkos percekig nem mond semmit, már kezdem azt hinni, hogy megszakadt a vonal, amikor vegre megszólal.

- Simon.. nem tudtam megtenni. Csak te jártál a fejemben.

_________________________________________
Stjzmn