Sziasztok! Most próbálkozok egy saját szereplős romantikus történettel. A főszereplő fickót Bill Skarsgardról mintáztam. Férfi a szomszédból címet kapta. Olvassátok el, ha van kedvetek hozzá 😊
Utolsó címváltoztatás, ígérem 😜😃
Ezúttal onnan veszem...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Megértettem Piper viselkedését, csak össze volt zavarodva, ahogy én is. Nem helyes, amit teszünk, de olyan hihetetlenül jó, hogy azt nehéz lenne szavakba önteni. A fizikai élmény miatt első sorban, de szeretem érezni is, ahogy ölel és simogat, hallani, hogy nevet a vicceimen. Még sosem nevetett rajtuk. Aztán váratlanul megcsókolni, és teljesen belé hatolni.
Istenem, ezek mind fizikai vágyak. Lehet, hogy a húgomnak igaza volt, tényleg csak fizikailag kívánom őt? Kell lennie másnak is, biztos lelkileg is kapcsolódom majd hozzá, egyszer, ha már kicsit alább hagy a teste utáni epekedésem.
Piper végül elment a barátnőjéhez, és direkt a lelkére kötöttem, hogy ne beszéljen rólunk. Nagyon reméltem, hogy nem is fog. Én a bázisra mentem, semmi kedvem nem volt egyedül várni, hogy anyáék egyszer csak betoppanjanak. Látni sem bírtam őket. Régen is sokszor hagytak egyedül minket, de az utóbbi egy évben folyamatosan. Már csak 1-1 napokra jártak haza. Legalább a ház számláit rendesen fizették. Azt kellett volna, ha még azt is nekünk kellene kicsengetni. Akkor lennék rájuk igazán dühös.
Már kora délután ott voltam náluk, és amikor leértem a bázisra a lifttel meglepve láttam, hogy nem csak én unatkoztam otthon egyedül. Charlotte a körkanapén ült, és olvasott valamit a telefonján.
- Szia. Csak te vagy? - ültem le elé fáradtan, pedig nem tettem semmi kimerítőt, azon kívül, hogy elég intenzíven magamévá tettem a kishúgomat, aki már nem is olyan kicsi.
- Szia Hen. Igen, csak én. Ray és Schwoz eltűntek valamerre, Jasper ma be sem jött még - összegezte gyorsan, mielőtt megkérdezhettem volna. - Mi van Piperrel? Tegnap úgy elrohantál. - A húgom nevének említésére azonnal összerándult a gyomrom.
- Jól van, csak vak lárma volt.
- Persze, én meg most jöttem a hat huszassal. Az arcod minden rezdülését ismerem már, és hazudsz nekem - hajolt hozzám egyre közelebb. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy megcsókolom. Elég szép ívűek az ajkai, és sokkal teltebbek, mint a tesómnak. Lehet, még jobban is kívánnám őt, mint Pipert. - Figyelsz te rám egyáltalán?
- Igen, naná, hogy figyelek, és nem hazudtam neked - ültem át váratlanul mellé, Charlotte azonnal hátra is hőkölt.
- Te mire készülsz? - méregetett gyanúsan, de nem távolodott el egy centit sem.
- Semmi rosszra, ígérem - hajoltam hozzá még közelebb, majd a kezeimet rátettem kétoldalt a vállaira, és mindenféle romantikát mellőzve szinte a számra rántottam. Charlotte esetlenül bukott felém, és a végén összenyomtuk az ajkainkat. Vártam a csodát, hogy hirtelen majd szárnyakat kapok ettől a csóktól, és azonnal elfelejtem Pipert, de helyette nem történt semmi. Még csak egy csekélyke kis izgalmat sem éltem át. Nem bizsergett a szám, nem repdestek pillangók a gyomromban, egyszerűen semmi.
Csalódottan toltam el magamtól, hogy szembetaláljam magam Char kíváncsi tekintetével.
- Ez mégis mi volt? - Ahogy elnéztem, szerintem ő sem érezhet többet irántam.
- Semmi, ez csak egy buta kísérlet volt, felejtsd el gyorsan - legyintettem, és tudtam jól azt is, hogy ez nem így működik. El kell magyaráznom neki úgy, hogy véletlenül se kottyintsam el az igazat.
- Milyen kísérlet? - Természetesen nem tágított a magyarázatot illetően, ahogyan sejtettem is.
- Már mondtam, hogy nem fontos - próbáltam még gyorsan bevetni, hátha működik, de Charlotte Page-nél ez már eleve veszett ügy volt. Pontosan olyan szemekkel nézett rám, hogy őt ezzel nem fegyverezem le, és nem is lehetett.
- Szóval? Hallgatlak - fonta a mellkasa elé a karjait. Vettem egy mély levegőt, az agyam vészesen kattogott valami logikus, de teljesen más válasz után kutatva, amikor meghallottam Rayt és Schwozt közeledni, és nem akartam velük most találkozni.
- Ígérem, elmondom, de most koccolnom kell - fogtam suttogóra a hangom.
- Mi? De miért?
- Csak kérlek, ne mondd el nekik, hogy itt voltam - futottam a lifthez, és azt még pont hallottam, hogy Ray megkérdezte tőle, hogy kivel beszélt, de a válaszát már nem.
A bolton keresztül kijutottam az utcára, és miközben teleszívtam a tüdőmet friss levegővel, a gondolataim is kezdtek kitisztulni. Szörnyűlködve emlékeztem vissza, hogy megcsókoltam a legjobb barátnőmet. Hogy tehettem ilyet? És még az sem lehet mentség, hogy hirtelen felindulásból tettem, hiszen végiggondoltam az egészet. Igaz, nem terveztem, de akkor is volt lehetőségem gondolni rá, mielőtt a számra rántottam volna.
Délután háromra értem haza, és ahogy átléptem a küszöböt, Piper édesen mosolygós arcával találtam szembe magam.
- Szia. Merre jártál? - kérdezte, és már állt is fel, majd fürgén hozta is be közöttünk a távolságot.
- Csak a bázison voltam, de nem bírtam sokáig ott lenni - öleltem át a derekát, miután becsuktam magam mögött az ajtót. - És te?
- A barátnőmnél - mondta, majd lassan felágaskodott, én lehajoltam, és az ingem alját markolva egészen a számig tornázta magát. Csak milliméterek választottak el minket egy heves nyálcserétől, de még nem hagyta magát. - Soha nem hagyom, hogy az agyam irányítson a szerelemben - motyogta. - Annyira akarlak.
- Én is téged - sóhajtottam, és sóvárogva hoztam be azt a maradék pár millit. A szám egyből bizseregni kezdett, ahogy összeértek az ajkaink - eddig ez fel sem tűnt -, és a kezdeti lassú puszikat pillanatok alatt felváltották a vad csókok. A kanapéig hátráltam vele, majd magam alá gyűrve végigfektettem az ülőalkalmatosságon. - Még sosem zsibbadt így a szám egy csóktól - szakítottam meg a kontaktust, hogy ezt elmondjam.
- És az jó? - mosolygott fel rám kérdőn.
- Mondd meg te. Neked jó, vagy te nem is érzel ilyet, amikor smárolunk?
- Én azt érzem, hogy nincs olyan indok, amivel újra le akarlak beszélni magamról, és az én szám nem zsibbad, amikor csókolsz, hanem egyenesen lángol. Soha nem akarok mással csókolózni, akkor inkább ne legyen soha gyerekem.
- Ezt komolyan mondod? Reggel még nagyon visszautasító voltál. Mit mondott neked a barátnőd? - néztem rá gyanakodva. - Meséltél neki rólunk?
- Nem, nem meséltem rólunk konkrétan, de szóba jött hasonló helyzet, és szerinte nem szabad hagyni, hogy az eszünk döntsön, ha a szív dolgairól van szó. Az eszünknek csak annyi befolyást kell hagyni, hogy igyekezzen kordában tartani a dolgokat.
- Te nem a barátnődnél voltál. Csak egyetlen embert ismerek, akinek ilyen mélyenszántó gondolatai vannak, Jasper Dunlapnak. Vele találkoztál, igaz?
- Igen. Beszélgettünk, és aztán egyszer megcsókolt. Én kértem rá, mert meg akartam tudni, hogy mással milyen a csók, de nem éreztem semmit. Egy kicsit sem mozgatott meg. Viszont amikor veled csókolózom, mintha megmozdulna alattam a föld is. Téged akarlak, minket akarom. Akkor is, hogyha nem lehet, de tiszteletben tartom a te döntésedet is. Te akarsz minket?
