8. fejezet (Piper) KH

104 3 0
                                    

Henry mellett ébredtem reggel

Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.

Henry mellett ébredtem reggel. Az első pár pillanatban azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Azt hittem, hogy a Henryk dimenziójában ragadtam, de a következő másodpercben bevillant minden emlékem a tegnapról. Úgy pörgött le előttem, akár egy film. Egy rövid, de annál tartalmasabb film.

Tényleg az igazi tesómmal is szeretkeztem, és nem is egyszer elégített ki. Hihetetlen, hogy ezt megtette értem. Vagy azért kicsit magáért is? Lehetséges, hogy egy kicsit én is tetszem neki?

Azok a vad csókok, amiket az ágyában kaptam tőle... Nem csókolt volna így, ha nem érzett volna vágyat irántam, ugye? Legalább egy minimálisan.

Istenem, mibe rángattam magunkat. Nem lett volna szabad látnia azokat a foltokat. De hogyan tudta meg? Vajon magától látta meg? Vagy volt egy kis segítsége hozzá? Schwoz árult volna el? Hihetetlen, hogy nem képes tartani a száját!

Óvatosan felkeltem mellőle, és kiosontam a fürdőbe. Először megmostam a fogam, és csak utána álltam be a zuhany alá. Tusolás közben végig az járt a fejemben, hogy nem maradhatok Henryvel, hiszen ő a bátyám, nem sülne ki belőle semmi jó. Mi értelme elnyújtani a szenvedést, egyszerűen kirántom magamból a tüskét gyorsan és fájdalommentesen.

A zuhanykabinból kilépve törülközőt csavartam a testemre, majd átmentem a szobámba. Ledobtam az ágyamra az egyetlen leplemet, és ahogy kinyitottam a gardrobomat, hallottam, hogy belép a szobámba.

- Miért nem jössz vissza? Engem nem zavar, ha meztelenül fekszel be mellém - szüntette meg közöttünk a távolságot két lépéssel. Olyan hívogató volt az ötlet, hogy belemenjek, annyira vágytam volna rá, főleg, mert tudtam, hogy milyen jó vele a szex, de akkor is erősnek kellett maradnom.

- Tudom, de... Henry, nekünk ezt nem szabad, mi tesók vagyunk - ismételtem el újra. Nehéz volt neki nemet mondani, mikor úgy kívántam.

- Én is tudom, de most mi a terved? Inkább átmész abba a másik dimenzióba, és leszel a hasonmásaimmal, minthogy velem legyél?

- Igen... talán, vagyis nem. Keresek egy másik srácot, aki cseppet sem hasonlít rád. Neked könnyebb dolgod lesz, hiszen sosem voltál belém szerelmes - tettem hozzá szemrehányóan.

- Nem gondoltam rád soha szerelemmel, ez tény, de a tegnap este után nekem sem lesz könnyű. Sőt, én nem is akarok véget vetni a kapcsolatunknak - hajolt le hozzám, és hosszan megcsókolt. És hagytam neki, pedig folyamatosan mantráztam magamban, hogy ezt nekünk tilos, csak a nyelvem és az ajkaim nem voltak ezzel tisztában. Meg a hülye karjaim, amik azonnal átölelték a nyakát, és magamhoz is húztam velük. - Ezek után merd azt mondani, hogy nem vágysz rám - suttogta izgatottan a fülembe.

- Én soha nem mondtam azt, hogy nem vágynék rád. Én azt mondtam, hogy nem szabad. És most a legjobb lesz, ha elmegyek egyet sétálni, a friss levegőn majd kiszellőznek a rossz gondolataim is.

- Helyes, én is veled megyek - söpört ki egy tincset a szememből, de csak némán megráztam a fejem.

- Édes vagy, de most nekem is egyedül kell lennem. Csak sétálok egyet a városban, nem maradok sokáig - csusszantam ki Henry kezei közül, és a gardróbomba akartam menni, de az utolsó pillanatban újra magához rántott.

- Nem lehetsz egyedül, és engem sem hagyhatsz magamra. Ha kicsit is vágysz rám, és akarsz még tőlem valamit, akkor nem szabad belegondolnunk a tetteinkbe, különben vége. - Henry izgató ajkai szinte hozzásimultak az arcomhoz, pizsamája a hátamnak feszült, ahogy teljesen a mellkasához húzott.

- Az a baj, hogy nem tudom, mit akarok - folytak le a könnyek az arcomon. Nem sírtam, csak a szemeim fátyolosodtak el, a pislogás is fájdalmas volt.

- Az nem baj, én sem tudom, hogy mit csinálok - fordított lassan maga felé, oldalról a karjaiba vett, majd az ágyamig vitt, hogy aztán végigfektessen rajta. - Akarsz egy kis összebújást?

- Igen, de előbb vetkőzz le - kértem, és Henry már sebesen szabadult meg a felsőjétől meg a nadrágtól - mind a kettő a földön végezte -, majd lefeküdt mellém, és máris falni kezdtük egymást. Nem finomkodtunk, olyan hévvel smároltunk, hogy már szinte fájt, de akkor sem álltunk le. Fél kezével összeláncolta az altestünket, a másikkal a fejem alá nyúlt, és a felkarjára fektetve félig rám gördült, esélyem sem volt a karjaiból szabadulni. - Hogy lehet, hogy ennyire kívánsz? Én nem érzem magam ilyen jó nőnek - távolodtam el tőle egy kicsit.

- Pedig az vagy - vette szaporán a levegőt. - És most bármennyire lehetetlen a helyzet, nem lennék sehol máshol, csakis itt, veled - húzta finom mosolyra szépen ívelt ajkait, közben összetámasztotta a homlokunkat.

- Olyan szépeket mondasz. Miért nehéz elhinnem? - simogattam fel az arcán.

- Azt csak te tudhatod - csókolt meg újra, és most nem csak a nyelveink ölelték át egymást hosszan, hanem a testünk is totál összesimult, kemény izgalma pedig becsusszant szemből az összezárt combjaim közé. A derekamat markoló keze leszánkázott a fenekemre, és amíg hosszan smaciztunk egyre gyorsabban mozgatta a lábaim között a péniszét. - Úgy... benned... lennék... inkább - nyögdécselte a számba. Én is erre vágytam, magamban akartam érezni. Szétnyitottam a lábaim, magamra húztam misszionárius pózban, és Henry már belém is hatolt.

Azonnal összekapaszkodtunk, a lábaim már gyakorlott mozdulattal ölelték át a derekát, és amíg egyre hangosabban sóhajtoztam a kielégülés felé tartva, végig fenntartottuk a szemkontaktust drága tesókámmal. Henry is az alsóajkát harapva lökte belém magát gyorsabban és mélyebben. Ráncolta a szemöldökét, a tekintete pedig egyáltalán nem kedvességről árulkodott. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy mi lehet ezzel a kemény dugással a célja: fájdalmat akar okozni, vagy csak ennyire élvezi az aktust?

Igazából én is vágytam erre a vehemenciára, mégis ijesztő volt az az örvénylő mélység, ami most a szemeiből áradt. Inkább tovább siklott a tekintetem az enyhén elnyíló ajkaira, majd lehúztam magamhoz, és egy szenvedélyes csók közben addig gyorsított, hogy az utolsó pillanatban tudott csak kihúzódnia belőlem. Most is a hasamra ment el, és bár nagyon élveztem a vágtáját, de mégsem sikerült elélveznem.

Miután szó nélkül felkelt rólam, letakarított, és kiment a szobámból. Nem értettem, hogy mi rosszat tettem, ő volt az, aki rámmászott, és én érezzek bűntudatot? Na azt már nem!

Fel akartam kelni, hogy felöltözzek végre, amikor váratlanul visszajött. Kérdés nélkül lenyomott az ágyamra, majd hátulról átölelt. Azt sem érdekelte, hogy egyáltalán vágyom-e még a társaságára.

- Már megint el akarsz szökni? - nyomta bele az arcát a hajamba. Annyival másabb lett volna, ha ezek az érintések szívből jönnének, és legális lehetne, de Henry csak fizikai vágyat érezhet irántam, és cseppet sem volt legális.

- Miért lenne rám szükséged, már megkaptad tőlem, amit akartál, nem? Hiszen neked volt orgazmusod - suttogtam szemrehányóan, pedig nem volt jogos a haragom.

- Először is, miért akarod jobban tudni, hogy mire van szükségem? És másodszor, hogyhogy nem volt orgazmusod? Pedig éreztem rajtad, hogy közel jársz. De semmi baj, ami késik, nem múlik - kúszott le a combjaim közé, hogy a nyelvével és az ajkaival fejezze be a megkezdett munkát. Olyan lágyan kényeztetett, hogy pillanatok alatt elélveztem.

Folyt. köv.

A kövi részben több lesz a cselekvés, ez nagyon a szexre ment 😃😜

Piszkosul vágyom rád (Veszélyes Henry ff) BefejezettTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang