Sziasztok! Most próbálkozok egy saját szereplős romantikus történettel. A főszereplő fickót Bill Skarsgardról mintáztam. Férfi a szomszédból címet kapta. Olvassátok el, ha van kedvetek hozzá 😊
Utolsó címváltoztatás, ígérem 😜😃
Ezúttal onnan veszem...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Folyamatosan annak a gondolata járt a fejemben, hogy megkérem Schwozt, vigyen abba a dimenzióba. Csak egyszer, kipróbálni, milyen őt megcsókolni. Nyílván a bátyámat nem smárolhatom le, az fura lenne, de mivel abban a világban mindenki Henry, ezért ők nem számítanak a testvéremnek. Velük megélem, amit a tesómmal nem tudok. Megszabadulok ettől a kinzó vágytól, és végre folytathatom az életemet, mint eddig is.
Mióta megtudtam Henryről, hogy ő Veszélyes Tini - akibe az első és egyetlen szerelmemet láttam -, igyekeztem kiverni őt a fejemből és a szívemből is. És voltak napok, amikor egész jól ment. És természetesen olyanok is, amikor csak bárgyún bámultam a testvéremet reggelizés közben, és úgy kellett a belső hangomnak magamra üvölteni, hogy ne tegyem olyan feltűnően.
Azon a napon, amikor a bázison Ray megmutatta nekünk Theranos csizmáját, én voltam az első, aki felhúzta a tiltása ellenére. Szórakoztunk vele, és jól tönkre is tettük. Szerencsére, Rayék elhozták Billtől az interdimenzionális portálokat nyitó gépet, és sikerült olyan dimenziót találnunk, ahonnan elvihettük az ő csizmájukat. Ekkor bukkantunk rá arra a helyre, ahol mindenki Henry. Én személy szerint nem jártam ott, csak Ray, de minden porcikám oda vágyott. Nem akartam ott maradni, vagy sűrűn meglátogatni, csak egyszer megélni, amit az igazi tesómmal nem tehetek meg.
Kicsit féltem attól is, hogy mi lesz akkor, ha újra és újra visszavágyom majd, de mindig elfojtottam magamban ezt az érzést, ez sosem történhet meg.
*
Egy szombat reggelen hoztam meg a végső elhatározást. Ez a nap is ugyanúgy kezdődött, mint az összes szombatom, azzal a különbséggel, hogy jóval korábban keltem. Már hatkor fent voltam, megreggeliztem, lezuhanyoztam, fogatmostam, majd elindultam a bázisra. Még ilyenkor nincs nyitva a bolt, a csőrendszeren mentem le, és reméltem, hogy Ray mélyen alszik, és nem riad fel a sípolására.
Ahogy felemelkedett felettem a cső, Schwoz kisietett a titkos ajtón.
- Piper, te vagy az? Mit keresel itt ilyenkor? - kérdezte tőlem vicces hangján. Mindketten a körkanapéhoz sétáltunk, és leültünk rá egymással szemben.
- Hatalmas szívességet kérnék tőled, Schwoz, és lehet, hogy nem fog tetszeni, de akkor is meg kell tenned ezt nekem - hajoltam hozzá közelebb. Szinte rettegtem attól, hogy bárki tudomást szerezhet beteges vágyaimról a saját testvérem iránt. Kívülről folyamatosan azt mutatom, hogy elfogadtam a tényeket, a valódi tény viszont az volt, hogy már nem Veszélyes Tini érdekelt, hanem ő, akinek a nevét még gondolatban sem merem kimondani.
- Mit szeretnél kérni tőlem? - suttogott automatikusan ő is, míg közelebb hajolt hozzám.
- Hogy használd a dimenzióportált, és nyisd meg nekem azt a kaput, ahol mindenki Henry - mondtam el szinte egy levegővel. Schwoz pont olyan értetlen arccal nézett rám, ahogy vártam is.
- Miért nyissam meg neked azt a kaput?
- Az nem fontos, nem akarom, hogy tudj róla te, vagy bárki más. Légyszi, hadd maradjon az én titkom - kértem egy fokkal kedvesebben. Percekig csak néztük egymást, de nem adtam fel. Addig meresztgettem rá a szemeimet, míg megadóan sóhajtott egyet.
- Legyen - állt fel a kanapéról, majd intett, hogy kövessem, és együtt lementünk a bázis raktárszobájába. Ez a gép hátul, egy még titkosabb helyiségbe volt elrejtve. Felkapcsolta a villanyt, a gép mögé állt, majd a fejére húzta azt a bumeráng szerű antennát, amivel a dimenziók között kutatott. Bekapcsolta a gépet, menyomott rajta néhány gombot, és már csak türelmesen kellett várnom, hogy végre megjelenjen az a körkapu, amin átsétálva hozzájuk juthatok. Ha csak egy Henryvel találkozom ott, már megérte ez az akció. - Megtaláltam, hamarosan nyílik az átjáró. Mennyi időre szeretnél menni?
- Öhm... nem tudom, talán két-három órára.
- Rendben, itt akkor tíz perc fog eltelni - táplálhatott be újabb adatokat.
- És ha azt szeretném, hogy nálunk teljen el egy óra, akkor ott mennyi fog? - alkudoztam. Nem akarom többször megismételni, és akkor már ki szeretném használni, ameddig csak lehet.
- Ha ott újra nyílik a portál, gyere át. Kb. 18 órád lesz abban az időben - mondta még, majd a kapu megnyílt, és én végre átsétálhattam rajta.
Fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok majd, vagy hogy hova fogok érkezni, de megkönnyebültem amikor a bázis központi irányítójában találtam magam.
Minden pontosan ugyanúgy nézett ki, mint a mi dimenziónkban, leszámítva, hogy a kanapéról két teljesen egyforma Henry nézett rám. Nem csak a ruhájuk volt egyforma, de még a hajuk is pontosan ugyanúgy állt. Döbbenetes volt.
- Te biztosan nem egy Henry vagy! - szólalt meg az egyikük. A hangja is olyan volt, mint a tesómnak.
- Szerencsére én az vagyok itt, a Henry dimenzióban - dicsekedett a másik, mire az első grimaszolt felé egyet. Pont úgy, ahogy az én Henrym szokott.
- Nem is hozzád beszéltem, hanem hozzá - bökött fejével felém. - Ki vagy te?
- Hát... én... Úristen, de helyesek vagytok - motyogtam magamnak - Piper vagyok, egy másik világból jöttem - kezdtem bele idegesen.
- Nem mondod! Pont erről beszélgettünk Henryékkel tegnap, emlékszel? A párhuzamos dimenziók elvét figyelembe véve kell lenni olyannak, ahol nem mindenki Henry - bökte meg izgatottan az okosabbnak tűnő Henry a másikat.
- Szerencsére én az vagy...
- Be ne fejezd! Már mindketten tudjuk, hogy te ki vagy - szólt rá erélyesen a másik Henryre. Legalább így meg tudják különböztetni egymást valahogy, ha mindenki más. - Miért vagy itt? - nézett rám újra az okosabbnak tűnő.
- Mert... Az én világomban csak egy Henry van, és ő a testvérem, akibe groteszk módon beleszerettem - vallottam szint olyan gyorsan, hogy magam is elcsodálkoztam rajta.
- A testvéred? Az mit jelent?
- Hogy ugyanaz az apánk és az anyánk, és pontosan emiatt mi nem... szóval nem szexelhetünk - magyaráztam, de még az okosabbnak tűnő is értetlenül nézett rám.
- Szex? Az valami gépfajta? Minket gépek alkotnak - örvendezett a bárgyúbbik, én pedig teljesen lefagytam. Erre az eshetőségre nem is számítottam, pedig tök logikus volt. Hiszen teljesen egyformák, mintha klónozták volna őket. Akkor lehet, hogy péniszük sincs?
- Nem, a szex az nem egy gép, az... - néztem rájuk tanácstalanul, majd a lift a hátuk mögül kattanva kinyílt, és újabb három Henry lépett ki belőle ugyanabban a ruhában. A másik két Henry is hátrafordult hozzájuk, és az okosabbik felkiáltott.
- Sziasztok. De jó, épp időben jöttetek. Ő itt Piper egy másik dimenzióból, és arról fog nekünk mesélni, hogy mi a szex! - kiabálta hangosan, és én hirtelen azt kívántam, hogy nyíljon meg a portál, és hadd mehessek vissza a világomba, de arra még 17 órát és 46 percet várnom kellett. Addig talán odáig is eljutunk, hogy megcsókolom az egyiküket. Ezzel a tempóval többen nem is reménykedhetek.
