Sziasztok! Most próbálkozok egy saját szereplős romantikus történettel. A főszereplő fickót Bill Skarsgardról mintáztam. Férfi a szomszédból címet kapta. Olvassátok el, ha van kedvetek hozzá 😊
Utolsó címváltoztatás, ígérem 😜😃
Ezúttal onnan veszem...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Henry távozása után legszívesebben sírtam volna, de csak halk szipogást produkáltam. Minden könnyemet elbőgtem már tegnap, és különben is, Henry egész jól veszi az akadályokat. Azon sem akadt ki, hogy mellé feküdtem. Talán ha apró lépésekben haladunk, és nem erőltetek semmit, akkor újra szeretni fog. Inkább beszélgetni fogok vele, hogy megismerjen.
Egész nap lelkesen takarítottam a házat, ezzel is elterelve a figyelmem az esti programról. Azt találtam ki, hogy ezentúl minden este vele alszom. Nem mászom rá, nem próbálkozom be, csak ha ő maga kéri. Az a tervem, hogy egy idő után ő maga igényelje a társaságom. Muszáj bevállnia, hiszen csak az a problémája, hogy nem ismer.
Ami fura volt nekem, hogy sem apám, sem Henry anyja nem jött haza tegnap óta. Ennyire nem érdekli őket, hogy mit gondolunk erről az egészről? Vagy félnek a szemünk elé kerülni? Mindegy is, most pont jókor teszik ezt, ne is jöjjenek haza, amíg vissza nem hódítom Henryt, csak útban lennének.
Nem tudtam, hogy hányra fog hazaérni, vagy hogy vacsorázni fog-e már ott, azért mégis megpróbáltam az összes szakácstudásomat elővenni, és készítettem neki grillezett sajtot egy kis tortilla chipszel, ez volt az egyik kedvence, és mintha csak az illatokra jött volna, pont akkor lépett be az ajtón.
- Hm, valaminek nagyon jó illata van - közölte, ahogy a konyhába jött, és beleszagolt a levegőbe.
- Csak egy kis sajt és chips, nem nagy durranás, de tudom, hogy nagyon szereted így.
- Máris jövök enni, csak felszaladok átöltözni kicsit kényelmesebbe - mosolygott rám, majd sóvárgó pillantásokat vetett a tányérokra kiszedett sajtokra, és már rohant is fel, hogy alig 5 percen belül újra lent legyen. - Nagyon finomnak néz ki - dicsért meg, ahogy maga elé húzta a nagyobbik adagot. - Még szerencse, hogy ott nem volt túl nagy étvágyam - utalt a munkahelyére, majd további beszéd helyett csendben fogyasztottuk el a vacsoránkat. - Ez nagyon finom volt, ilyennel máskor is várhatsz - állt fel az asztaltól, hogy öntsön magának a hűtőben lévő üvegkancsóból egy pohár vizet. - Te jól tudsz főzni?
- Igazából pocsékul, eddig minden ételt kiköptetek, amit elétek tettem, de a grillsajtot megpróbáltam nem elrontani. Örülök, hogy jól sikerült. Csak tedd a mosogatóba a tányérod, mindjárt elmosogatok.
- Neeem, majd én. Te főztél, én mosogatok, ez így fair - vette el előlem az enyémet is, és nekem háttal állva mindkettőnk tányérját tisztává varázsolta. Sőt, még a grillt is áttörölte nedves szivaccsal.
- Milyen napod volt? - néztem a kis formás fenekét, és elképteltem, hogy mögé állva izgatóan belemarkolok.
- Csendes. Nem kaptunk vészhívást, ezért is jöttem már haza.
- Raynek mesélted, hogy mi történt tegnap?
- Nem, nem kell, hogy ő tudjon róla, főleg mert nekem sincs túl sok emlékem róla. Schwoz semmit sem hajlandó mondani - duzzogta karba font kezekkel, majd a pultnak támaszkodott.
