Sziasztok! Most próbálkozok egy saját szereplős romantikus történettel. A főszereplő fickót Bill Skarsgardról mintáztam. Férfi a szomszédból címet kapta. Olvassátok el, ha van kedvetek hozzá 😊
Utolsó címváltoztatás, ígérem 😜😃
Ezúttal onnan veszem...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Először azt hittem, hogy csak beképzeltem anyánk hangját, de ahogy éreztem, hogy Piper is megmerevedik a karjaimban, már tudtam, hogy tényleg itt van. Nem halucinálhatjuk mindketten ugyanazt.
- Mit keres ő is itthon? - suttogta ijedten és ingerülten.
- Biztos végetért a rodeó - vontam vállat szomorúan.
- De így soha nem fogunk eljutni az orvoshoz, ha mindketten itthon lesznek - esett máris kétségbe. Én nem féltem ettől. Valamit úgyis kitalálnak, hogy leléphessenek egymás mellől. Ha nem holnap, akkor majd holnapután.
- Ne izgulj már előre. Minden rendben lesz, majd valahogy kicsempészlek, ha itthon maradnak - pusziltam meg telt ajkait. - Menjünk ki hozzá, mielőtt az ajtódon kopogtatna.
- Oké - nyomtuk össze a szánkat gyorsan, azután felállt az ölemből, és én szemérmetlenül végignéztem, hogyan veszi fel szexi alsóneműjét, csatolja fel a melltartóját kerek melleire, majd bújik bele átlátszónak tűnő fehér pólójába és fekete shortjába. Újra megkívántam, úgy letepertem volna, de nem lehetett. A vizes törülközőjét a szék támlájára terítette, majd beállt elém a szétnyitott lábaim közé. - Lemegyünk?
- Persze, csak előtte még magamra rántalak - húztam le a kezénél fogva, és ahogy elveszítve az egyensúlyát előre eset, már magamhoz is láncoltam mindkét kezemmel. - Most mit fogsz tenni? - kérdeztem halkan nevetve. Piper nem ficánkolt a kezeim alatt, szótlanul tűrte, majd lassan lehajolt hozzám, és forrón megcsókoltuk egymást. A legédesebb nyelvescsókunkat egy hangos kopogtatás zavarta meg.
- Gyerekek, itt vagytok?! - Úgy ugrott le rólam, mintha máris megláthatott volna, pedig csak a hangja szűrődött be.
- Most mit csináljunk? - tátogta Piper riadtan, pedig ő aztán a rögtönzések mestere volt. Én is felálltam az ágyról, megigazítottam a szétzilált hajamat, és utána próbáltam megnyugtatni. Bevallom, azért nem kezdtem el én is kiborulni, mert Piper már előbb kiborult. Mindketten nem kezdhetünk el pánikolni.
- Vegyél mély levegőt, és nyissuk ki az ajtót. Biztos csak üdvözölni akar minket - indultam meg végül én előbb, és ahogy kinyitva megláttam anyánk szúrós tekintetét, rögtön visszazártam volna.
- Mi tartott ennyi ideig? Mit csináltatok itt bent Pipernél együtt? - sorjázta a kérdéseit.
- Semmit, mégis, mit csináltunk volna? - feleltem vehemensen. - Különben is, én megkérdezem, hogy te mit csináltál egy hétig a rodeón Dariusszal? - Szemtelenkedtem már anyával is. Úgy látszik, ma senki sem ússza meg a beszólásom nélkül, talán csak Piper. Ő most túl édes nekem ahhoz, hogy bántsam.
- A kettő nem ugyanaz. Én az anyád vagyok, jogom van tudni, hogy mit csinálsz a húgoddal.
- Én meg a fiad vagyok, jogom van tudni, hogy kivel csalod meg apát. - Anya ezután olyan dühös tekintettel méregetett, hogy Piper óvatosan a hátam mögé sorolt.
- Ha nem tetszik neked, ahogy élünk, akkor el is költözhetsz itthonról. Nem muszáj neked velünk maradnod, már betöltötted a 18-at, az érettségin is túl vagy.
- Tudod mit, talán el is fogok költözni, de akkor jön velem Piper. Nem hagyom itt, hogy aztán egyedül hagyjátok hetekre - fogalmaztam durván, de annál nyugodtabb hangon. Nem is tudott rá olyan dühvel reagálni, mit akart volna.
- Erről majd még beszélünk, ha végre méltóztattok lejönni - közölte magához képest ő is nyugodtabban, majd úgy bevágta maga után Piper ajtaját, hogy azt hittem, ki fog esni tokostul.
- Muszáj mindkettőjükkel összeveszned ma? Nem lehetne, hogy egyszerre csak egyikkel legyél fasírtba? - szólalt meg a hátam mögött Piper, de ezt ő nem értheti. Azt hiszi, hogy csak a számonkérés miatt vagyok rájuk ennyire dühös, valójában pedig hosszú évek alatt felgyülemlett feszültség tombolt most bennem. Az, hogy a közös titkunkat is védeni próbálom, csak hab volt a tortán.
- Nem akarok velük veszekedni, ők hozzák ki belőlem. Az egész gyerekkorom nem szólt másról, csak arról, hogy vigyáznom kellett rád. És sosem kaptam érte köszönetet. Ezt nem felróni akartam neked, ne értsd félre, csak idegesít, hogy...
- Akkor most miért akarod, hogy veled menjek? Végre megszabadulhatnál tőlem, meg az állandó felelősségtől. Azt tehetnél, amit csak akarsz.
- De én nem akarok megszabadulni tőled, sosem erre vágytam, csak egy kis elismerésre, hogy jól csináltam.
- Ne aggódj, Henry, jól csináltad, hiszen életben vagyok - vigyorgott rám aranyosan. Közelebb mentem hozzá, és a derekát átfogva magamhoz vontam egy finom húzással.
- Az nekem kevés, azt akarom, hogy boldog legyél mellettem - csókoltam hosszan, mielőtt eltávolodtam tőle.
- Az vagyok, és leszek is. Veled akarok menni, ha tényleg elköltözöl. Nem hagysz itt, ugye? - Válasz gyanánt megingattam a fejem.
- Már hozzám tartozol - suttogtam bele a jobb fülébe, mire érezhetően megrázkódott.
- Még a hideg is jólesően kirázott, ahogy a fülembe súgtad. Te meg hozzám tartozol - karolt fel a nyakamon, és mielőtt együtt elhagytuk volna Piper szobáját, még váltottunk egy lassú, de annál erotikusabb csókot.
*
Csak anyát találtuk odalent a konyhában, de valahogy nem is volt baj. Nekem sem volt kedvem egyszerre kettőjükkel hadakozni. A konyhában serénykedett, mint egy igazi anya, már régen láttam így készülődni a vacsorával. Biztosan várt valakit, és valamiért borzasztó előérzetem támadt.
- Nagyon finomak az illatok! Mi készül? - kérdezett rá előbb Piper, én még azzal voltam elfoglalva, hogy a gyanúm ellen küzdjek.
- Köszönöm kicsim. Oh, csak egy kis borda, meg krumplipüré - mosolygott hugira. - Készüljetek, mert nemsokára megérkezik a vendégünk.
- Apa hol van? - kérdeztem én.
- Kit várunk? - kérdezte velem párhuzamban Piper.
- Apátok elment egy szállodába aludni, és nemsokára megérkezik Dariusz, hogy kicsit jobban megismerjen titeket. - Ha most ittam volna, olyan sugárban jött volna ki belőlem a korty, mint mikor Jasper közölte velem, hogy tud a titkomról. De így csak egy idegesítően hosszú "miiiiiiiiii" jött ki belőlem.
- Taknyos gyerekeknek nézünk ki? Én nem vagyok kíváncsi a szeretődre! Biztos nem azért jön majd, hogy elmesélje, milyen sokat fejlődtél a tenisz terén - gúnyolódtam.
- Ne haragudj anya, én próbáltam Henryvel beszélni, miután kimentél, hogy vegyen vissza magából, de ez most nekem is sok. Elküdöd apát, mikor végre együtt lehetnénk, mint régen, azért, hogy bámuljam azt a bájgúnárt?
- Na jó, ebből elég volt, ne beszéljetek így Dariuszról. Ő jó ember, a házasságunk pocsék. Ezt akartátok tudni? Kölcsönösen nem szeretjük már egymást. Ha tudni akarod, Henry, ő kezdte, mert titokban újra találkozgatni kezdett azzal a libával, akitől Piper született! - vágta hozzánk dühében, és a hirtelen beálló néma csendben váratlanul megszólalt a csengő. Senki sem futott ajtót nyitni. Anya a szája elé kapta a kezét, mint aki most árult el egy 16 éves titkot.
Folyt. köv.
Ezzel a kis függővéggel kívánok nektek kellemes karácsonyi ünnepeket. Vigyázzatok magatokra! Puszillak titeket, két ünnep között igyekszem frissíteni
