Sziasztok! Most próbálkozok egy saját szereplős romantikus történettel. A főszereplő fickót Bill Skarsgardról mintáztam. Férfi a szomszédból címet kapta. Olvassátok el, ha van kedvetek hozzá 😊
Utolsó címváltoztatás, ígérem 😜😃
Ezúttal onnan veszem...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Próbáltam takarni magam, de Henry erősebb volt, és szokás szerint minden mozdulata villámgyors. Igazából fel sem fogtam, hogy mit tesz.
- Mi ez a sok folt rajtad? - Még dühösnek sem volt mondható, csak igyekezett felfogni a látványt. - Ez az, amire gondolok? Miféle vadbarommal jöttél te össze? - remegett meg a hangja.
- Ők nem vadbarmok, csak az én bőröm gyenge. Egy kis szorítás is azonnal meglátszódik rajta. - Annyira védekeztem, hogy nem is figyeltem, mit beszélek.
- Ők? Hány pasival vagy te egyszerre, drága hugicám?
- Csak kettővel - hazudtam gyorsan. Kiakadna, ha megtudná, hogy valójában öttel.
- Te aztán belehúztál - adta vissza a pólóm kérés nélkül. - Miért akkora a combodon a kéznyomat, mint az enyém? - faggatott tovább csendesen. Hirtelen a combomhoz kaptam, és akkor tűnt fel nekem is, hogy miről beszél. Az ujjak és a tenyér is tisztán kivehetőek voltak.
- Nem tudom, nem figyeltem egyikük kezét sem, egyéb testrészük jobban lekötött - utaltam a konkrét aktusra szemtelenül, miközben magamra húztam a felsőt. Henry csak vörösödő arccal kínosan mosolygott.
- Nem akarok kekeckedni, de pontosan beleillik az én kezem, és nem emlékszem, hogy én megmarkoltalak volna - simította oda a tenyerét, és rögtön heves izgalom járt át, pedig alig ért hozzám. - Mi folyik itt? - kérdezte egyre közelebb hajolva, mintha így akarna rám hatást gyakorolni. Erősnek kellett maradnom.
- Semmi, csak képzelődsz - próbáltam ellökni a kezét.
- Nem képzelődök, és ezt te is tudod. Mit csináltatok Schwozzal? - markolt rá jobban a combomra, de nem fájt, határozottan élveztem.
- Először is, te nem vagy az apám, nincs jogod számonkérni. Másodszor, ha lassan nem engedsz el, el fogok menni. - Abban a pillanatban lekapta rólam a kezét.
- Lehet, hogy nem vagyok az, mégis kénytelen vagyok az lenni. Anya és apa állandóan elutaznak az utóbbi egy évben, sosincsenek itthon, ahogy most sem. Nekem kell rád vigyáznom. Szóval, áruld el, mi történik, mert van egy gyanúm, de nem akarom, hogy igazam legyen.
- Mi a gyanúd? - kérdeztem tőle idegesen. Féltem, hogy ki fogja mondani.
- Valamire megkérted Schwozt, igaz? Valamire, aminek köze van hozzám?
- Fogalmam sincs, mire gondolsz - adtam tovább az értetlent, ameddig csak tehettem.
- Tényleg? Tudok Schwoz összes kütyüjéről, és arról is, amit Bill Gonosztól hoztunk el. Nyitott neked egy dimenziót, igaz? - Henry hamar átlátott a szitán, túl hamar. - Mire kérted?
- Átmentem abba a dimenzióba, ahol mindenki Henry, és szexeltem velük - vallottam színt túl gyorsan is, de nem tehettem róla, olyan szemekkel méregetett, hogy nem tudtam neki hazudni.
- Kettővel? - kérdezett rá újra, nyomatékosan.
- Öttel - mondtam el neki azt is, és az állát valahol a földről kellett összeszednie.
- Egy belőlem neked már nem is elég? Ki sem tudnám elégíteni az igényeidet - gúnyolódott, de ezzel csak álcázni akarta a döbbenetét.
- Sajnálom, soha nem akartam, hogy ezt megtudd. Én csak valami köztes megoldást kerestem az érzéseimre.
- Hugi, én is sajnálom. Tudom, mennyit jelentett neked Veszélyes Tini, és azóta, hogy megtudtad rólam az igazat egyszer sem beszéltünk arról, hogy min mész keresztül - mosolygott rám bánatosan. - De akkor sem ez a megoldás, ezzel csak áltatod magad. Nem élhetsz abban a dimenzióban, és ők sem jöhetnek át hozzád.
- Tisztában vagyok vele, csak az élményt akartam megélni, de túl jó volt. Mind pontosan ugyanúgy nézett ki, mint te, még a grimaszaik is olyanok voltak - mosolyogtam rá én is. Henry aranyosan mellém araszolt, és átkarolta a vállaimat. Annyira közel került az arcunk, csak pár mili választott el attól, hogy összeérjenek az ajkaink, de túl gyáva voltam ahhoz, hogy megtegyem, inkább a vállára hajtottam a fejem.
- Bár mondhatnék valami okosat, amitől azonnal helyére kerülnek az érzéseid, de ebben nem tudok segíteni. - Erőtlenül bólogattam párat, visszatartva az erős kényszert, hogy elbőgjem magam.
- Tudom - törölgettem az arcom, mert a nagy erőlködés közben valahogy mégis sikerült néhány könnycseppnek kiszabadulni, és lefolynia a szám sarkáig. Visszatartottam még a levegőt is, hogy ne zokogjak fel túl hangosan, de a levegőhiánytól még hangosabb sírás szakadt ki belőlem. - Undorodom magamtól - motyogtam bele a mellkasába, ahogy egész testével magához szorított.
- Hééé, ne mondj ilyet - emelte fel magához az arcom, hogy a szemembe mondja. - Hidd el, hogy hamarosan találni fogsz magadhoz illő srácot, aki ezerszer jobb lesz, mint én. Nem lesz ilyen hülye haja, mint nekem - próbált viccelni. És talán egy kicsit működött is, mert elnevettem magam.
- Már nem is olyan rossz. Imádom a hajad - szántottam bele hátulról, míg ő letörölte a könnyeket az arcomról. Meghitt pillanat volt, és ennek hevében egyszerre mozdultunk meg egymás felé. Azonnal lehunytam a szemeimet, ahogy megéreztem az ajkait az enyémen. Istenem, a mai napon öt Henryvel is smároltam, de egyik sem ért fel ehhez a gyengéd puszihoz. Átkaroltam a nyakát, majd végignyalva az alsó ajkán Henry szétnyitotta a száját, és már csókká is mélyítettem. Hosszú percegik öleltük és ízleltük egymást, melőtt elváltunk, és utána is csak némán szemeztünk. - Te eredeti és utánozhatatlan vagy. Szeretlek.
- Én is téged - mondta utánam halkan, és végigfeküdt velem az ágyon. Szemből öleltük egymást továbbra is, majd váltottunk pár apró puszit még. - Nem tudom, mennyire segítek ezzel, szerintem semennyire - nevetett zavartan. - Mondd meg, hogy mit csináljak, és én megteszem - mondta ezt már sokkal határozottabban. Már a gondolattól is hevesen verni kezdett a szívem, a szám teljesen kiszáradt, szó szerint fájt a nyelés is. Hirtelen annyi minden eszembejutott, hogy mire kérném, milyen pózokban szeretkeznék vele, de nem lehet. Nem kezdhetünk bele ilyen játékokba, és ezt végül hangosan is kimondtam.
- Olyan sok mindent kérnék tőled, de inkább csak azt szeretném, hogy ne undorodj tőlem, jó? Ki foglak heverni, de komolyan, csak ne utálj meg - bújtam vele össze szemből. Éreztem, ahogy mindkét karjával átölelte a hátam, és pár puszit nyomott a fejemre.
- Sosem tudnálak utálni. Még akkor sem, amikor undokoskodsz velem.
- Ezentúl csak néha fogok beszólni, hogy anyuék előtt fenntartsuk a látszatot - mosolyogtam bele a mellkasába.
- Rendben, megegyeztünk - simogatott végig a hátamon, mire automatikusan felnéztem rá, ő pedig lehajolt hozzám egy hosszú csókra. Nem lett volna szabad ezt sem engednem, de végül meggyőztem magam, hogy egy vad smárolásból még nem lesz vérfertőzés.
