Sziasztok! Most próbálkozok egy saját szereplős romantikus történettel. A főszereplő fickót Bill Skarsgardról mintáztam. Férfi a szomszédból címet kapta. Olvassátok el, ha van kedvetek hozzá 😊
Utolsó címváltoztatás, ígérem 😜😃
Ezúttal onnan veszem...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
16+
Az asztalnál egymással szemben ültünk, és ahogy kinyújtottam a lábaimat a lábfejem összesimult Piper lábaival. Abban a pillanatban felnézett rám a vacsorájából, egészen eddig a tányérja tartalmát bűvölte.
- Mi a baj? Min gondolkodsz? - faggattam csendesen.
- Semmin - mosolygott rám, de a mosolya mögött rengeteg féle érzelem bújkált, amit nem tudtam beazonosítani. Az egyik talán a félelem lehetett, ami érthető volt, én is féltem. A másik pedig a szomorúság.
- Miért van ilyen rossz kedved? Azt hittem, hogy örülsz, amiért idézőjelesen összejöttünk? - Tényleg felfoghatatlan volt számomra ez a viselkedése.
- Pontosan az idézőjel zavar. A mi kapcsolatunk sosem lehet majd normális, és persze nem is várnám el tőled, hogy az legyen, az teljesen abszúrd lenne - nevetett kínosan -, még kapcsolatnak is alig nevezhető. Én csak... nem akarom, hogy a bátyám legyél, megértesz?
- Persze, hogy megértelek, de az élet nem kívánság műsor. Abból kell kihoznunk a legjobbat, amit kaptunk. A lényeg, hogy itt vagyunk egymásnak, az mindegy, hogy titokban, vagy nyíltan. Vagy neked mindenképpen ki kell írnod a közösségi oldaladra, hogy jársz valakivel?
- Nem, persze hogy nem. Mindegy, felejtsd el, nem mondtam semmit - villantotta rám mind a 32 fogát, ez sem volt túl hihető, de nem akartam tovább kérdezősködni. Márcsak azért sem, mert számomra is túl gyorsan követték egymást az események. Reggel még azt sem tudtam, hogy ennyire komolyan belémzúgott, mostanra pedig már az első együttléten is túl voltunk. Még néztük egymást egy darabig, aztán hirtelen felálltam. - Hová mész?
- Befejeztem a vacsorát, lezuhanyzom - tettem bele a kiürült tányéromat a mosogatóba, és mielőtt elindulhattam volna, Piper elkapta a kezem.
- Én is mehetek veled? - Válasz gyanánt csak bólintottam, majd hugi tányérja is a mosogatóba végezte, és együtt felszaladtunk a fürdőbe. Előbb a csaphoz állva mindketten fogat mostunk, és csak utána szabadultunk meg a ruháinktól. Előbb én léptem be a zuhanykabinba, beállítottam a vizet megfelelő hőmérsékletűre, és utána csatlakozott mellém Piper is. - Olyan déjá vum van, így szexeltem ma okos Henryvel is - ölelte át a nyakamat, és le akart húzni magához, de nem hagytam magam. - Most megbántottalak ezzel?
- Nem akarok tudni róla, hogy miket csináltál abban a dimenzióban. Nem a féltékenység miatt, hanem mert mindenkinek jobb, ha nem tudom hányan voltak benned egyszerre.
- Rendben, nem beszélek róla - húzott le magához újra, és már finoman faltuk is egymást, miközben a kabin üvegezett falához nyomtam. Végigsimítottam az oldalán a kezeimet, és mielőtt leértek volna, Piper elkapta a jobbot, és a csiklójához vezette. Azonnal rásimítottam a legérzékenyebb pontjára, és hosszú percekig izgattam és ingereltem, mielőtt a hüvelyébe hatoltam két ujjammal is. - Mozgasd bennem gyorsan. El akarok... élvezni - nyögdécselte közvetlenül a fülembe. Felhúzta a bal lábát, hogy jobban hozzáférjek, majd gyönyörű ajkait végighúzta a cimpámon, és érzékien beleharapott. Utána az állkapcsom mentén leérve apró puszikat nyomott a nyakamra, majd áttért a vállamra, végül a mellkasomba temette az arcát, és úgy élvezte, hogy immár három ujjal dolgoztam benne. - Nagyhon jól csinálod - nyöszörögte a vállaimba kapaszkodva. - Istenem, mindjárt... - vájta belém a körmeit erősebben, majd az utolsó hajrára még jobban rákapcsoltam, a hüvelyizma ráfeszült az ujjaimra, Piper pedig sikítva borult a mellkasomra. A lábai remegtek, úgy kellett tartanom, mert alig bírt megállni rajtuk.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle aggódva. - Ne menjünk ki most?
- Neee, mindjárt elmúlik, csak ekkora orgazmusom még nem volt - mosolygott fel rám. - Úgy szeretlek. Mond, hogy sosem hagysz el - nézett a szemembe csillogó szemekkel.
- Sosem hagylak el - csókoltam meg keményen, szinte újra az üvegfalhoz préselve izgató testét.
*
Este kilenckor mentem át a saját szobámba, egészen addig mellette feküdtem. Szükségem volt egy kis egyedüllétre, hogy átgondoljam ezt az egészet.
Elheveredtem az ágyamon, és csak bámultam a plafont, mintha onnan várnám a válaszokat a fel nem tett kérdéseimre.
Igazából nem mertem megfogalmazni azokat a kérdéseket. Túl ésszerűtlenek lettek volna rá a válaszok. Olyasmik, hogy Piper már egyáltalán nem kislány többé, és hogy egy édes, csábos 16 éves lány lett belőle, és én ma kétszer is bűnt követtem el.
Komolyan azt kértem tőle, hogy legyen a szeretőm? Milyen aberrált ember kér ilyet a saját húgától? Ma reggel még semmi erotikusat nem fedeztem fel benne, aztán megláttam abban a fehér pólóban és fekete bugyiban, szétnyitott combokkal. Akkor kezdődött minden.
Ahogy megláttam azokat a szörnyű foltokat a mellkasán, és a szorításokat a belső combjában, meg tudtam volna fojtani azokat, akik ezt tették vele, még akkor is, ha azok én voltam egy másik dimenzióból. Senki sem érhet a húgomhoz bűntetlenül. Jó volt hallani, ahogy bevallotta az érzéseit irántam, és aztán az a csók is, utána pedig a szex. Bűn lenne újra és újra megtenni még akkor is, ha abból nem lesz gyerek? Nem tudom, erre nincs egyértelmű válasz, ahogy arra sem, miért csábultam el ilyen hirtelen. Talán imponált, hogy Piper öt Henryvel is képes volt szexelni, hogy engem pótoljon, és ma azt mondta az orgazmusunk után, hogy az eredetinél nincsen jobb. Most úgy visszamennék hozzá, átölelném és aztán lágyan csókolóznánk, de nem akarom zavarni a nyugalmát, biztos alszik már.
Éppen csak végiggondoltam ezt a mondatot, halk kopogtatás érkezett az ajtóm felől.
- Gyere be! - kiáltottam félhangosan, csakis a hugicám állhatott a túloldalán.
- Szia! Nem zavarlak? Nem tudok aludni - kért bebocsájtást szexi kis öltözetében. Sötétkék kombiné volt rajta, de átlátszó csipkeanyagból készült, minden egyes porcikája tisztán kivehető volt alatta. Szó nélkül emeltem fel a takarómat, és vártam, hogy bemászon mellém. Utána szorosan magamhoz is öleltem, és az ajkaink rögtön egymásra találtak. Hosszú, forró csókokat váltottunk. - Miért jöttél át?
- Mert egyedül kellett lennem kicsit, hogy gondolkodni tudjak.
- Azt csinálunk, de nem gondoltam meg magam, ahoz túlságosan is kívánlak.
- És akkor most mi lesz? - hajolt el tőlem, amint túl voltunk egy újabb szenvedélyes nyelvpárbajon. Imádtam csók közben teljesen magamhoz vonni.
- Semmi, vagyis nem tudom. Csak éljünk meg minden pillanatot, ameddig tart. Ki tudja, milyen hamar ábrándulsz ki belőlem, vagy én belőled, és találjuk meg az igazit.
- Nálad nincs igazibb, de a magunk kedvéért remélem, hogy igazad lesz - mosolygott rám keserűen. Csak átöleltem a hátát, és egy maratoni hosszúságú csókba fojtottam minden bennem rekedt gondolatot. Nem akartam szavakra pazarolni az időt, különben is, a sors végül mindent helyrehoz, és a megfelelő helyre és időbe sodorja az embereket. Még az is lehet, hogy a saját húgom számomra az igazi.
