Sziasztok! Most próbálkozok egy saját szereplős romantikus történettel. A főszereplő fickót Bill Skarsgardról mintáztam. Férfi a szomszédból címet kapta. Olvassátok el, ha van kedvetek hozzá 😊
Utolsó címváltoztatás, ígérem 😜😃
Ezúttal onnan veszem...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Amikor ez a Pipernek nevezett lány elhagyta a bázist, kétféle érzelem is megfogalmazódott bennem. Egyfelől megkönnyebbültem, hogy elment, és nem mászik rám újra és újra. Viszont bűntudatom is volt, mert képtelen voltam szeretni. Nem tudok olyan embert szeretni, akit nem ismerek.
Schwoz is olyan furán viselkedett. Rayt pedig nem láttam egész este. Éjszaka sem jött vissza, és kedvenc tudós barátunk nem bizonyult jó társaságnak. Tizenegyig hagyta, hogy faggassam, aztán megágyazott az egyik vendégszobában, de éjfélig tudtam csak ott lenni, majd inkább hazajöttem, és a saját ágyamban pillanatok alatt elaludtam.
Reggel arra ébredtem, hogy ez a lány az ágyamban fekszik, tőlem tisztes távolságra. Olyan békésen aludt az oldalán felém fordulva. Nem kiabált, nem sírt, nem akart megcsókolni, csak szuszogott mellettem. Mintha egy csodálatos együtt töltött éjszaka után ébredtem volna, csak épp a lényegre nem emlékeznék. Fura volt, és kissé ijesztő, de közben kellemes is. Talán ezért nem bírtam megállni, hogy hozzá ne érjek. Csak finoman nyúltam az arca és kecses nyaka közötti érzéki területhez, a tekintetem lesiklott az összenyomódott dekoltázsára. Vajon szexeltem is vele már, vagy csak a csókig jutottunk? Nem tudtam ezen sokáig filozni, mert felébredt. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, féltem a heves kitörésétől, de alaptalannak bizonyult. Aranyosan üdvözölt, és utána végig visszafogottan beszélgettünk. Csak akkor csókolt meg, amikor engedélyt adtam rá, de akkor olyan hévvel, hogy majd felfalt. Tényleg nagyon szerethet, ha ilyen forró érzelmeket táplál irántam. Bár én is érezném ezt, de egy hatalmas fekete folt van az agyamban, ha rá gondolok. Nem jut róla eszembe semmi, egyszerűen semmi.
Muszáj volt kikelnem az ágyból, nem bírtam tovább a reménykedő szemeibe nézni, pedig olyan hihetetlenül kékek voltak. Egyszerűen gyönyörűek.
Első utam a fenti fürdőbe vezetett, vettem egy gyors zuhanyt, fogat mostam és lementem a konyhába. Anyáék nem voltak otthon, aminek határozottan örültem. Azt sem tudnám, hogy mit mondjak nekik, úgy kéne tennem, mintha ismerném a saját húgomat. Folyamatosan hazudok nekik a titkos kilétemről is, talán ez is menne.
Levettem egy tányért a felső polcról, majd pirítottam magamnak két szelet kenyeret, és éppen csak elkészültem a sonkás-sajtos szendvicsemmel, Piper is lejött hozzám. Cicás póló volt rajta egy farmer rövidnadrággal. Kislányos copfokba fogta a haját szorosan a két füle mögött. Nem tudom mit akart ezzel a külsővel elérni, de pont így hozott zavarba. Pedig lehet azért öltözött így, hogy ne érezzem magam feszélyezve.
- Jó étvágyat - mosolygott rám. - Mit eszel?
- Csak egy kis pirítóst sajtal és sonkával. Ehhez volt kedvem.
- Jól néz ki. Én maradok az oreós müzlinél - szórt a dobozból az edényébe, majd öntött rá egy kis hideg tejet, és leült velem szembe. Nem kereste velem a szemkontaktust, csak csendben ettünk, mintha neki az is elég lenne, hogy velem lehet.
- Milyen velem a szex? - kérdeztem, de olyan váratlanul bukott ki belőlem, hogy még én is meglepődtem. Pipernek a torkára ment a zabpehely, és percekig csak köhögött utána. - Ne haragudj, nem akartalak megölni.
- Reménykedtem benne - nézett fel kipirult arccal. - Őszintén? Olyan, hogy senki mással nem akarok lenni rajtad kívül.
- Wao, ez... szóval köszönöm - tértem vissza a reggelimhez, de nem bírtam sokáig, és tovább faggattam. - Szerinted én élveztem... veled? - néztem rá, de alig mertem szemezni vele.
- A nyakamat harapdáltad, magadhoz öleltél lovagló pózban, és elég keményen mozogtál bennem... Szerintem igen. - Ahogy beúszott lelki szemeim elé ez a jelenet, egyszerre éreztem szégyent és vágyat. Majd a vágy miatt is szégyent. Tényleg rágerjedtem erre a copfos kislányra?
- Hány éves vagy? - törtek elő belőlem az egyre indiszkrétebbé váló kérdések, de Pipert látszólag egyik sem zökkentette ki.
- Tizenhat múltam decemberben. Két évvel vagyok fiatalabb nálad. Két év és öt hónap, ha pontosak akarunk lenni.
- Hétfő van. Nem kéne iskolában lenned?
- Tavaszi szünet van a héten - sóhajtotta, majd szexin a szájához emelte a kanalát. Finoman megnyalta az élét, végül vonzón szétnyitotta az ajkait, és bekapta a kanalat. Meg kellett ráznom a fejem, hogy ne bámuljam tovább. Nem tudnám megmagyarázni, de volt ebben a mozdulatsorban egy kis erotikus túlfűtöttség, de az is lehet, hogy én képzeltem bele.
- Értem. Gondolom, anyáék nem tudtak arról, hogy mi van köztünk.
- Csak anya, illetve a te anyád.
- Hogyhogy? Tesók vagyunk, akkor a te anyád is, nem? És hogy érted, hogy ő már tud róla?
- Tegnap volt életem legszebb és legrosszabb napja. Anya, vagyis csak a te anyád beismerte, hogy én nem vagyok a lánya, és igazából apa sem a te apád. Nem emlékszel erre sem? Én azt hittem, hogy az emléktörlő csak engem törölt ki az életedből.
- Meg minden veled átélt emlékemet, úgy látszik. Tehát azt mondod, hogy mi nem is vagyunk tesók?
- Hivatalosan nem, változtat ez bármit is a kapcsolatunkon? Ugyanúgy gyereknek tartasz magadhoz, ismerd el.
- Főleg, ha gyerekként öltözöl - vágtam rá automatikusan.
- Ez nem igaz, a két copf és a cica egyáltalán nem gyerekes, inkább aranyos. Azt szeretném, hogy ne tarts hisztérikának, és ne félj tőlem. Bújós kiscica akarok lenni inkább. Bármit megtennék azért, hogy újra kívánni kezdj - mondta reszketeg hangon. Nem jött hozzám közelebb, csak a vállára omló hajával babrált, és képtelen voltam elszakítani róla a tekintetem.
- Lassan indulnom kell, be kell érnem a bázisra - álltam fel az asztaltól. Az üres tányért beraktam a mosogatóba, majd a hűtőből vettem ki egy üveg narancslevet. Általában tölteni szoktam belőle a poharamba, de most ezzel sem foglalkoztam, egyenesen az üvegből ittam pár kortyot. Míg visszatettem az üveget a hűtőbe, mondtam Pipernek, hogy ne várjon haza túl korán, majd a cipőimet magamra rángatva már léptem volna ki az ajtón, de az utolsó pillanatba visszarántott a karomnál fogva. Az ajtóhoz tolt, és felágaskodva kaptam tőle pár gyengéd puszit. Akaratlanul is lehunytam a szemeim, hogy jobban beleéljem magam az ajkai érintésébe, amikor pedig el akart húzódni, magamhoz húztam további lágy csókokra.
- Itthon foglak várni, akkor is, ha későn érsz haza. Szeretlek - suttogta a számra. Én is mondani szerettem volna valami hasonlót, de nem tudtam kimondani, és Piper nem is várta el.
- Majd jövök - zártam le a hosszú szemezésünket sután, és iszkoltam is el otthonról. Alig vártam, hogy a bázisra érjek, ott legalább mindenkit ismertem, és tudtam mire számíthatok.
