Sziasztok! Most próbálkozok egy saját szereplős romantikus történettel. A főszereplő fickót Bill Skarsgardról mintáztam. Férfi a szomszédból címet kapta. Olvassátok el, ha van kedvetek hozzá 😊
Utolsó címváltoztatás, ígérem 😜😃
Ezúttal onnan veszem...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
18+
Charlotte csókja teljesen meglepett. Nem emlékeztem, hogy kértem volna valamikor is olyat tőle, hogy ő csókoljon meg engem, de azok után, hogy az állítólagos húgomat - aki valójában nem a húgom -, kitörölték az emlékeimből, ezt sem tartom valószínűtlennek. Charl puha ajkaihoz egy kis sós íz is társult, sírt. De miért? Még egy kicsit próbálkozott, hogy fellobbantsa bennem a vágyat, aztán lassan eltávolodott, de nem ment túl messzire. Alig tíz centiről néztem, ahogy folynak le az arcán a könnyek.
- Egy kicsit sem kívánsz engem, igaz? - remegett meg az alsó ajka, majd lehajtott fejjel megtörölte az arcát.
- Ne haragudj, de nem olyan, mint Piperrel - suttogtam bocsánatkérően. - Tudod, hogy szeretlek, de nem szerelemmel.
- Na és Pipert szerelemmel szereted!? Hiszen nem is ismered. Nem félsz, hogy esetleg hazudik neked? Honnan vagy olyan biztos abban, amit mondd? - Ez a kérdés meg sem fordult a fejemben, és most is elhessegettem. Egyszerűen tudtam, hogy nem hazudna.
- Megtennéd, hogy nem kiabálsz? Alig vannak itt, de ők is mind minket néznek - szűrtem a fogaim közt. - És a másik, hogy miért állna érdekében ilyet hazudni nekem?
- Mert mindig is szerelmes volt Veszélyes Tinibe, és bármit megtenne, hogy vele legyen.
- Lehet, de annyira nem bolond, hogy a saját bátyától gyereket akarjon.
- Tessék? Piper terhes tőled? Mi jöhet még? És meg akarja tartani?
- Igen. Velem vagy nélkülem, de megszüli, és én vele maradok. Most viszont megyek, mert Ray várja már a dinnyés fagyiját. Sok szerencsét Dystópiához - köszöntem volna el gyorsan, de nem engedett utat. - Állj fel kérlek, és engedj ki - kértem nyomatékosan.
- Nem akarlak elengedni, túl fontos vagy nekem. Nem akarom, hogy később bármit is megbánj - fogta magához a kanapén támaszkodó kezemet.
- Elég nagy vagyok hozzá, hogy magam döntsem el, mi a jó nekem - néztem a szemébe.
- Tudom, de nincsenek róla emlékeid, és...
- Nekem bőven elég az, amit most érzek iránta. Majd szépen, lassan újra megismerem. És most engedj ki - néztem rá villámló szemekkel, és ez végre hatott. Charlotte kisorolt mellőlem, és hagyott egy kis menekülőutat, én pedig hátra sem nézve rá kisiettem a bárból.
Nem akartam elhinni, hogy Charlotte és köztem tényleg lezajlott egy ilyen beszélgetés, és a hangulatomat az sem dobta fel, hogy dolgoznom kellett ezután menni. Ray a maga módján jó ember, de sokszor vannak olyan pillanatok, amikor legszívesebben felmondanék a beképzeltsége miatt. És féltem, hogyha ezt elmondanám nekik, akkor tuti nem úgy fognák fel, ahogy azt kellene. Egyenlőre addig titkolom Charlotte búcsúját, ameddig lehetséges. Különben pedig ő maga fog eljönni, hogy felmondjon. Biztos lesz benne ennyi tartás.
