A harmadik terem (2. rész) [Befejezett]

12

Két nap alatt ki is hallgatták mind a tizenkét modellt. Így a döntés megszületett, méghozzá nem is William, hanem David mondta ki.
Szabadnapom volt (nyomozás közben igazából nincs szabadnap, csak eseménytelen órák), de David behívott, hogy közlendője van.
Persze, ahányszor felvillan a neve a telefonom, a gyomromba felébrednek a pillangók. Nagyon próbáltam elnyomni az érzést, de tényleg. Minden erőmmel. Viszont, nem vált be, kínzott, úgyhogy új stratégiára váltottam, miszerint magamba rajongok érte, és a külső jelek elnyomására figyelek. Szerintem ez eddig sikeres.

-Mi az ítéletem? - kérdeztem, a már jól megszokott széken ülve.
-Ami egy gyakornoknak a legjobb lehet. Főszereped lesz a nyomozásba - csapta össze tenyerét, és elmosolyodott. Wow.
-Részletesebben? - sóhajtottam sokattudóan.
Felállt, és a filctollas táblához sétált. Nem írt rá, csak megállt előtte, és úgy magyarázott.
-Szóval, beépülsz szépen a modellek közé. Jársz velük nem tudom mikre, valami kurzusokra, és ehhez hasonlók. Az első kifutói megjelenésen lebetegetsz. Ennyi. A részletek később.
-Értem - bólintottam. - De valami nem tiszta. Igen, tudom, az én ötletem volt, de valami egyszerű dolog felett nagyon elsiklottam.
-Mondanod se kell, tudom. Antonionak akartak ártani, Antonionak annyi, tehát mindennek vége kell legyen.
-Pontosan - csetintettem. -Tehát?
-Tehát jobb lett volna, ha megkapod a kihallgatás jegyzőkönyvét, mert kihagytam valamit - sóhajtott - Gyere, odaadom.

Nagyjából egy óra alatt átlapoztam őket. David tényleg kihagyott dolgokat, köztük egy lényegeset is.
Antonio szeretője elmondta, hogy levélben többször kapott fenyegestést a férfi, és volt, amelyikben az állt, hogy nem csak megölik, hanem az egész örökségét tönkreteszik.
Így már stimmelt a dolog. Ledobtam David asztalára az utolsó darab dokumentumot is. Amíg én ezt a műveletet csináltam, ő Williammel pontosan megbeszélték a tervünk lefolyását.
Alighogy volt időm egy picit hátradőlni, berontott David.
-Lesz csapatépítő hétvégéjük - kezdte egyből.
-Micsoda? Ilyen tényleg létezik, vagy most találtátok ki?
Szúrós szemmel rámnézett.
-Úgy nézek ki, mint aki ért ezekhez? Antonio vezette be, hogy összetartóak és botránymentesek legyenek a hölgyek.
-Remek - sóhajtottam. -Gondolom ők tudják, mi a helyzet.
-Persze, de kizárólag ők. Senki más - nézett rám mindenttudóan.
-Jó, nem mintha bárkivel el tudnám hitetni, hogy modell vagyok.
-Muszáj lesz - mondta, majd az ajtóhoz lépett . - Menj haza, és készülj fel lelkileg.

A csapatépítő cucc egy yachton került megszervezésre. Ennek hallatán majdnem hátradobtam magam, merthogy olyat még csak élőben se láttam. David aranyos volt ( kivételesen) és felajánlotta, hogy elvisz a helyszínre. Valószínűleg azért, hogy tömje belém a szabályokat.
Nem is tévedtem sokat, ugyanis másfél óra volt az út, ő pedig végig magyarázott.
Aztán, ahogy leparkoltunk, jött a legfontosabb dolog.
-Meg ne halljam, hogy valami cicaharcba kerültél. Nem ezt várom tőled - mondta, miközben kiszálltunk az autóból, majd megállt közvetlen előttem.
-Nem tervezek, de majd írok, ha úgy alakul a helyzet.
-Olivia... - szólt figyelmeztetően.
-Oké, oké, semmi dráma - emeltem magam elé védelmezően a kezeimet.
-Helyes - mondta, majd a csomagtartóhoz sétált, és kivette a csomgjaimat - Indulj előre.
Elindultam a lánytömeg felé, ami pár méterre volt, ő pedig hozta a csomagomat. Úriember.
Egy valaki észrevett, mire mindenki felém kapta a fejét. Nem volt semmi látvány, hogy abszolút modell volt mindegyik, a legtöbben jóval magasabbak tőlem, nagyjából ketten voltak akik velem egymagasak lehettek. A szépségükről ne is beszéljünk. Még oda se értünk, David már megszólalt.
-Hölgyeim, David Black nyomozó vagyok, ő pedig irodánk legjobb gyakornoka, Olivia Jones.
Természetesen, magamba ujjongtam, mint egy kisgyerem, és napszemüvegem alatt szerintem be is könnyeztem.
-Minden bizalmukat belé fektehetik, és ajánlom, hogy ne úgy bánjanak vele, mint aki egy közülük, hanem mint az őrangyaluk. Remélem, sikerül megérteni.
A lányok mint bólintottak hevesen.
-Rendben, akkor én mentem - fordult felém, majd csendesre vette a hagszintjét - Először is: ne szállj el attól, amit mondtam, csak nyugtattam őket. Másodszor pedig: ha baj van, hívj. Érhető?
-És akkor átúszod a tengert? - kérdeztem vigyorogva.
-Akár - mondta komolyan, majd sarkon fordult, rólam pedig leolvadt a mosoly.
Kellett pár pillanat, mire magamhoz térem, és a modellekhez fordultam.
-Öhmm, sziasztok! - köszörültem meg a torkom. - Minden úgy van, ahogy David nyomozó mondta. Bármi problémátok van, avval hozzám lehet fordulni, vagy akármi gyanúsat észleltek. Rendben?
Mosolyogva motyogtak egy igent, majd a menedzser szólt, hogy fel kell szállni. Utoljára indultam a yacht fele, közben David szavait hallottam füleimben.

Evvel a résszel kívánnék nektek kellemes ünnepeket, és áldott karácsonyt!
Idén még valószínűleg várható egy rész, jövőre pedig újult erővel folytatjuk. <3