A harmadik terem (2. rész) [Befejezett]

14

Éjszaka nem sokat aludtam, ez tény. De legalább volt időm elgondolkodni azon, hogy tényleg mennyire szörnyen viselkedtem, és vissza kéne vennem a temperamentumomból. Vagyis, a főnökömmel szembe. Viszont ha eltérek attól a ténytől, hogy David a főnököm, akkor tudom, hogy nagyon is megérdemelte. A férfiak azt hiszik, hogy abszolút azt csinálnak a nőkkel amit akarnak, úgy kezelnek minket sokszor, mintha érzelemmentesek lennénk. Ez nem így van, és ezt tudattam is vele. Elsősorban - még ha nem is az én bizniszem - nem tűnhet el csak szó nélkül a lány elől, másodszor meg szemrebbenés nélkül nézett át rajta, mikor tegnap ott volt.
De, mint mondtam, nem az én bizniszem, ígyhát megfogadtam, hogy hagyom a témát. Hisz tudom, hogy nem miattam tette Emilyvel azt amit, azonkívül nincs közöm hozzá.
Persze, szúrta az oldalamat, hogy azért nem keresett, mert más lányokat fűzött, viszont legalább tényleg bebizonyosodott, hogy az érzelmeim egyoldalúak, és talán ideje lenne átlépni ezen.

Ma volt az utolsó nap a csapatépítőből, örültem, hogy csak egy éjszakát kellett itt aludnom.
A reggeli után be lettünk küldve a nappaliba, és programként el volt rendelve, hogy két órán keresztül ott üljünk, és beszélhessen mindenki valakivel.
Alig értem be, Tella már hozzám is szaladt.
-Jaj de jó, már vártam ezt a programot. Van valami, ami segíthet szerintem. Tudod, a nyomozásban.
Egyből ránéztem.
-Oké, üljünk le, és mondhatod is.
-Ne a kanapéra! Gyere az erkélyre.
Kihúzott az említett helyre, ahol nem volt senki. Leültünk két székre, és ebben a pillanatban jobban meg tudtam figyelni Tella arcát. Ahányszor láttam eddig mindig mosolygott, most viszont félelem ült ki rajta.
-Mi történt? - kérdeztem egyből tőle.
-Tegnap Amanda, a szobatársam egész este csak gubbasztott, és végig könnyes volt a szeme, én pedig megkérdeztem, mi a baja. Egyből sírni kezdett, és elmondta, hogy a pasija teljesen bekattant, és nem tudja mi történt vele.
Itt elhallgatott, mintha a történet vége lett volna, mire én kérdőn néztem rá.
-Nem igazán értem...
-Mondom, mondom, csak jó lenne, ha nem hallaná senki - mondta csendesen. -Szóval, ezután remegve odaadta nekem a telefont, hogy olvassam el mit írt. Elolvastam, utána elküldtem Amandát lefürödni. Titokban csináltam screenshotot, és elküldtem magamnak, majd töröltem. El is küldöm.
Elővette a telefonját, megadtam neki a telefonszámom, és WhatsAppon átküldte.
A képeken, ahogy mondta, Amanda és a barátja közötti üzenetváltás volt látható, miszerint Amanda véletlenül elújságolta a pasijának, hogy egy beépített nyomozó utazik velük ezen a hétvégén, mire a férfi kérdezősködni kezdett. Amanda elmondta, hogy nem szabadott volna ennyit se mondjon. A pasi terminátor módba váltott, és minden szép megnevezéssel illette a lányt, például: "Beszélj te ribanc, másképp következményei lesznek! "
Kitágult szemekkel néztem Tellára.
-Nem tudod, Amanda barátja alapvetően így beszél vele, vagy sose volt még ilyen?
-Azt mondta Amanda, hogy két hónapja vannak együtt, de nagyon az ellentéte volt ennek.
Bólintottam. Ez tényleg nagyon sokat segíthet.
-Köszönöm, hogy ezt megtetted. Nagyon okos húzás volt - mosolyogtam rá.
-Remélem segít. Nagyon ijesztő ez az egész, már nem is tudom mióta nem aludtam egy egézségeset - sóhajtott - Nem értem, miért akarnak nekünk rosszat.
-Reményeim szerint hamarosan kiderül.

Késő délután szálltunk le a yachtról. Elköszönve a lányoktól, beültem az autómba, amit David utánamküldött, mivel még a hétvége előtt elmondta, hogy szerinte túl feltűnő lenne, ha utánam is jönne.
Elindultam, és rákapcsolódtam Bluetoothttal az autóra, és felhívtam Davidet. Nem szeretek így beszélni, de egyszerűen muszáj volt elmondanom, mi a helyzet.
-Egy rossz szó, és leteszlek - kezdte, ahogy felvette a telefont.
-Küldök nemsokára pár képernyőfotót, rá kéne nézz. A kontextus annyi, hogy az egyik modell  küldte a szobatársa, Amanda Gomez telefonjából titokba, aki előtte mondta el, hogy a barátja sose beszélt még így vele, pedig két hónapja együtt vannak  - mondtam érzelemmentesen, ahogy ő szokta, majd közben lehúzódtam.
-Várom - válaszolt komolyan.
Elküldtem neki, majd továbbmentem. Csendben vártam, míg elolvassa, majd alig két oerc után megszólalt.
- Gyere egyből az irodába, addigra előkerítjük az embert, és kihallgathatod.
Evvel ki is nyomott, én pedig büszke voltam a diplomatikus viselkedésemre.

Boldog új évet, drága olvasóim! Reményekkel, és iszonyat motivációval vágok neki az évnek, természetesen írás téren is. Számításaim szerint idén tuti befejezzük ezt a könyvet, és most bejelentem, hogy lesz egy harmadik kötete is a történetünknek, amely valószínűleg a befejező rész is lesz egyben.
Azon leszek, hogy ne legyen hosszabb kihagyás a fejezetek között és próbálok minél gyorsabban haladni.
Köszönöm szépen, hogy a tavalyi évben a semmiből elkezdtétek olvasni a történetemet, és hűségesen vártátok az új részeket. Bízok benne, hogy ez idén se lesz másképp.
Legyen sikerekben gazdag évetek, és sose hagyjon el benneteket a remény. ❤