A harmadik terem (2. rész) [Befejezett]

16

A másik nyomozó egyből felállt, és mosolyogva megveregette a vállamat.
-Nagyon jó volt elsőre - mondta, majd el is ment.
David fáradtan ült a székbe, és lassan rámemelte a tekintetét. Ahogy a szemei találkoztak az enyéimmel, a szívem felgyorsult, és éreztem, hogy pillanatokon belül elmegy a lábamból az erő.
Lassan felállt, és elémlépett.
-Nem úgy volt, hogy hazamész? - kérdeztem csendben.
-De - válaszolt rekedtes hangon. - Viszont nem gondoltad, hogy kihagyom az első kihallgatásod?
A szívem lassan kiugrott a helyéről, túl közel állt hozzám.
-És? Mit csináltam már megint rosszul?
-Mindent és egyben semmit - vágta rá.
Nem értettem, mit akar mondani, de valahogy most volt más dolog, ami jobban érdekelt. De, ugye arról nem beszélhetek.
-Vagyis? - néztem rá kíváncsian
-Vagyis rekord idő alatt szereztél információt. Másfelől viszont nem tudtad meg a barát nevét, ezenkívül ígéretet tettél.
-Oké, azt megértem, hogy információhiány van, de a másik felét nem értem. Mármint, azt mondtam engem hívjon.
-Igen, ez nem is szabálytalan. Viszont csak magadnak csinálsz rosszat.
-Miért? - értetlenkedtem.
-Olivia - sóhajtott - én már három napja nem voltam otthon. És még ettől csak rosszabb lesz. Ne vállald túl magad. Ami meg mégrosszabb, hogy megadtad egy gyanúsítottnak a telefonszámodat.
Így, ahogy kimondta, lehet tényleg nagyon hülye húzás volt.
-Megsajnáltam - mondtam neki szomorúan, úgy éreztem, mindjárt elsírom magam. - Olyan nehéz helyzetben van, és nem számíthat senkire.
Nem szólt semmit, viszont pont olyan arca volt, mint aki küzd saját magával.
-Ez egy ilyen szakma - mondta, és egy lassú mozdulattal az arcomhoz emelte a kezét, és az ott lévő hajtincset a fülem mögé simította. - Mindig az emberek legrosszabb napját fogod látni.
Egy pillanatig se vettem le róla a szemem, és még csak nem is néztem ki meglepettnek. Pedig belül a szívem leállt, és a pillangók kiszabadulni akartak a gyomromból. Nem tudtam hova tenni ezt a mozdulatot, de éjszaka ez lesz a virrasztásom oka.
Ő viszonozta a tekintetemet, de alig egy pillanat múlva, mintha rrájött volna, hogy mit csinált az előbb, zsebredugta a kezét és megköszörülte a torkát.
- Mostmár tényleg megyek, te is tegyél így. Holnap találkozunk.- mondta rekedten, majd elment.
Úgy éreztem, hogy a lábaim a földbegyökereztek, és addig nem fognak elmozdulni, amíg David vissza nem jön.
Kész, nem volt mit tagadni, abszolút beleszeretettem, hiába helytelen volt. Ezt még tetőzte a tény, hogy soha az életben nem lesz közöttünk semmi.
Nagy nehezen megindultam, és csendben végigmentem az épületen. Kiérve, szakadt az eső, én meg nem találtam parkolót az iroda előtt, így hát egy ötperces séta várt rám. Nem is bántam. Jól esett a hidegzuhany, ugyanis az érzéseim fel voltak kavarva. Ennyit tud tenni az emberrel egy apró érintés? Vagy talán egy mélyreható tekintet? Érdekes dolog, az már biztos.
Egyetlenegyszer voltam szerelmes, de valahogy nem éreztem ilyet, amit most. Ígyhát hamar ténnyé vált, hogy ez abszolút tönkre fog engem tenni.
Mire elértem az autóm elé, bőrig aztám. Beültem, és akaratlanul kitört belőlem a sírás. Csendben kiadtam pár perc alatt magamból, majd továbbindultam, hazafele.

Tudtam, hogy anya nem lesz otthon, mert csajos estélye van. Az enyém volt a ház, vagyis, azt hittem. Amikor beléptem, Henry ült a kanapén. Érkezésemre, vigyorogva felemelte a fejét, de ahogy megláttam az arcomat, egyből lefagyott a mosolya, és hozzámszaladt.
Segített levenni a kabátomat, és kozben folyton kérdezősködött.
-Semmi gond - mondtam, miközben leültem.
-Pff, pont nekem hazudsz?
Jó, ez tényleg amatőr húzás volt. Egy nagy levegő kíséretében nekiálltam elmondani, hogy mi történt.
-Ezért sírsz? - kérdezte lányan, mosolyogva - Buta kölyök. ÚGYANAZT ÉRZI, TE LÁNY!
Ijedten néztem rá.
-Légyszíves, legalább ne hitegess.
-Ó, Istenem - állt fel, és elekezdett idegesen körbesétálni - Jó, nem baj, legyen úgy, ahogy te mondod. De ne felejtsd el egy pillanatra se a jó öreg Henry szavait.
-Tegyük fel igazad van. De ő nem olyan, aki hagyná, hogy az érzései rabulejtsék. Neki egy dolog létezik; a munka.
-Jólvan kölyök, ha te mondod - hagyott rám. - Gyere, sütök neked palacsintát a lisztből, amiért te dologoztál meg.
-A gyakornokságért nem jár fizetés.
-Akkor anyád lisztjéből, nekem mindegy. Csak ne sírj a férfiak után. Tudod, nem éri meg.