A harmadik terem (2. rész) [Befejezett]

18

Háromnegyedóra múlva már tartottam is vissza Davidhez. Csengettem, mint az őrült az ajtajánál, mire pár másodperc múlva ki is nyitotta azt.
-Elsőre is hallottam - nézett rám nyugodtan.
Haja vizes volt, és már fel volt öltözve, de fehér ingje csak félig volt begombolva, így rálátást nyertem a felsőtestére. Próbáltam ezt az összképet ignorálni, és szinte izzadni kezdtem, annyira csak a szemére koncéntráltam.
Mikor látta, hogy nem mondok egyből semmit, félreállt az ajtóból és beengedett. Besétáltam, és egyből odatartottam, ahol nemrég beszélgettünk. Leültem, és nemsokára ő is így tett.
-Igazam volt - mondtam egyből izgatottan.
-Helyes - mondta, miközben az inge gombolásár koncentrált. - És most mit fogsz csinálni?
Meglepett a kérdése, mert nem gondoltam volna, hogy így rámhagyja a dolgot.
-Mondjuk megkeresem?
-Nem - jelenetette ki, majd felállt és eltűnt.
Egyre jobban éreztem azt, hogy nem értem ennek az embernek a tetteit, és biztos voltam benne, hogy nem vagyok egyedül ezzel.
Pár pillanat múlva megjelent a laptopjával a kezébe, és visszaült helyére.
-Most jön az igazi munkád. Óvatosnak kell lennünk. Figyelj - mondta, miközben ütemezte a laptopot. Nemsokára felállt vele, odajött hozzám, és a kezembe nyomta.
Egy színes Excel táblázat tárult élem, amiből egy fél cellát nem értettem.
-Mi ez? - néztem rá kérdően.
Halványan elmosolyodott, mintha szórakoztatná a helyzet. Ez nem volt túl biztató.
-Ez nem más, mint a programod. Modellként.
Tágranyíltak szemeim, majd visszatévedtek a táblázatra, és jobban belenézve láttam fodrászt, interjút, dietetikust meg ehhez hasonlókat.
-És nekem miért kell ezen mind végigmennem? Mármint például a dietetikus.
-Hogy legyen min szórakozzak - jelentette ki. - Persze, hitelesnek is kell lenni.
Úgy éreztem, hogy az ölembe fekvő laptop pillanatokon belül a fejébe fog vándorolni, de végül csak egy gyilkos pillantást küldtem felé.
-Szuper. És hogy jön össze a kettő?
-Úgy, hogy először jó lenne a lány bizalmába férkőzni. Mondtam Williamnak, hogy jobb lett volna, ha a modellek nem tudnak arról, hogy nyomozó vagy.
A gyilkos pillantásom hirtelen átváltott csillogásba, mert közel se voltam nyomozó, de ő mégis annak nevezett. Hamar realizálta hibáját a tekintetemből nézve, és gyosan kijavította magát:
-Akarom mondani, gyakornok.
Nem érdekelt, bennem akkor is megmaradt az előző mondata, és úgy éreztem, hogy semmi nem ronthatja most el a kedvem.
A következő pillanatban vettem észre, hogy még mindig egymást nézzük, én ültem kezembe a laptoppal, ő meg előttem guggolt. Ez volt a pillanat, mikor megfordult a fejembe, hogy jó lenne elnézni egy kardiológushoz, mert komolyan éreztem, hogy kiugrik a szívem, és mostanában egyre többször fordul elő.
Ő se vette le rólam a tekintetét, és már éreztem egyfajta mágneses energiát kettőnk között, amikor megszólalt a telefonom.
Zavartan kivettem azt a zsebemből, és láttam, hogy egy ismeretlen szám az.
Felpillantottam Davidra, majd reakciót meg sem várva felvettem azt.
-Igen, tessék?
-Amennyiben nem szállsz ki az ügyből, elintézem, hogy kirúgatlak az egyetemről - szólt bele egy eltorzított hang, majd ahogy befejezte mondanóját, kinyomott.
Nagyokat pislogtam, majd elvettem a fülemtől a készüléket.
David összevonta szemöldökeit, majd lassan felállt.
-Jól hallottam?
Bólogattam. Nem voltam ijedt, hanem inkább meglepődött, ugyanis ez a telefonhívás derült égből villámcsapás volt. Ezenkívül számtalan kérdést hordozott magával.
-Jó, először is, figyelj rám - mondta, majd újból leereszkedett elém. - Ez semmikép sem fog megtörténni. Garantálom. Ne félj.
Kissé kábultan néztem rá.
-Nem félek.
-Helyes - húzta el kissé a száját. - Ez van, ha a nyomozók hibáznak.
Minden összeesik.
-Nem - tettem le a laptopot az ölemből, és kicsit előrébb csúsztam - Ezt simán helyre lehet hozni.
-Tudom - bólintott - De azért megnehezíti a dolgunkat.
Megvontam kissé a vállam, majd újból visszavettem a laptopot.
-Itt azt írja, jövőhéten lesz egy interjú, addig meg... - emeltem fel a fejem mielőtt kimondtam az utolsó szót - semmi.
-Biztos nem - mondta, majd elvette a laptopot, és megnézte a táblázatot. - Én úgy látom nagyon is vannak addig dolgaid.
-De mi szükségem ezekre?
-Olivia, örülj még én mondom, nem a kotnyeles menedzser.
Erre nem válaszoltam. Gondoltam, hogy nem szórakozásból küld ilyen helyekre, hisz millió dolgunk van.
-És akkor mi lesz a testvérrel? - néztem rá.
-Ja, igen, először is beszélsz a nővérével. Megmondod neki, hogy szívesen ismerkednél vele. Találj ki valamit.
Rövidet bólintottam.
-Van még valami? - kérdeztem lágyan.
Egy pillanatig megállt, mintha mondana valamit, de végül csak ennyivel lerendezte:
-Nem, majd elküldöm a táblázatot.