------------------------------------------------------------
"Feels like burnin' on my lips
The ones that you used to kiss"
~ Your Name Hurts
-----------------------------------------------------------
~ L A N D O N O R R I S ~
Nagyokat pislogva nyitottam ki a szemeim. Mi történt? Egyáltalán hol vagyok? Nekem a liftben...ó, basszus! Azt hiszem elájultam vagy nem tudom. De, ha már megtörtént miért pont Carlos előtt? Lehet az ő szobájában vagyok? Az ő hotelszobájának ágyában vagyok? Meg is kaptam a válaszomat a kérdésemre, mikor meghallottam a hangját mellőlem. Ki is rázott a hideg.
- Hogy érzed magad? - kérdezte kedvesen. Skizofréniában szenved vagy micsoda?
- Ezt ugye nem gondoltad komolyan?! - keltem volna fel az ágyából, de visszanyomott a párnák közé.
- Itt maradsz. Mindjárt ideér a kaja és te szépen megeszed. Mindet.
- Edd meg te! Én elmegyek. - próbálkoztam újra, de megint visszalökött.
- Azt mondtam itt maradsz, megértetted? Enned kell, mert a végén megint a karjaimban kötsz ki vagy rosszabb. Egy kórházban.
- Nem tarthatsz itt, mint egy rabot! Jogom van elmenni!
- Pedig nem fogsz elmenni, míg nem eszel meg mindent. - kopogtak az ajtón. - Szerintem ez a vacsorád lesz. - ment az ajtóhoz. Esküszöm leugrom a balkonról, de belém egy falatot sem fog betuszkolni. Eszek, ha éhes vagyok. Vagyis inkább iszom. Carlos körülbelül egy svédasztallal jött vissza.
- Edd meg egyedül! Jó étvágyat kívánok hozzá, de én elmegyek! - ültem fel indulatosan arra készülve, hogy elmeneküljek a spanyol közeléből.
- Azt akarod, hogy itt ültödben kötözzelek az ágyhoz? Mert keresek egy nyakkendőt és esküszöm, hogy odakötözlek és etetlek, mint a kisbababákat.
- Én meg arra esküszöm, hogyha ezt megmered tenni szembe köplek! - vágtam rá. Az ölembe tette a tálcát.
- Addig nem mész el innen, míg meg nem eszed az összeset! - legszívesebben az arcába nyomtam volna a tálca tartalmát dühömben.
- Mi a francot képzelsz te magadról, Carlos?! Azt mondtad, hogy...
- Egyél! - vágott a szavamba.
- Skizofrén őrült vagy? Egyszer meg akarsz fullasztani a pezsgőben, máskor pedig kedvesen viselkedsz. De tudom, hogy csak sajnálatból te...- nem akartam elhinni mikor megéreztem a száját az enyémen. Én pedig voltam olyan hülye, hogy benne voltam a korántsem ártatlan csókban. Arrébb tettem a tálcát az éjjeli szekrényre, hogy közelebb férkőzhessek hozzá. Nyelvével végigsimított az alsó ajkamon azzal a célzattal, hogy elmélyítse a csókunkat, amit engedtem neki. Beletúrtam a hajába, miközben ő a tarkómnál fogva húzott még közelebb. Amint elszakadtunk egymástól, megbántam az egészet. Most tényleg smároltam vele?
YOU ARE READING
STAY DONE (Carlando ff.)
Fanfiction"Mindennek olyannak kéne lennie, mint eddig. Egy ideje pedig nem volt az. Minden másnak érződött. Nem tudtam, hogy ő vagy én változtam-e meg ennyire. De tudtam, hogy már valami más köztünk. Már nem volt meg az a barátságunk, amit annyira erősnek ére...
