------------------------------------------------------------
"All I see is what I should be
I'm losin' it, all I get's jealousy, jealousy"
~ jealousy, jealousy
------------------------------------------------------------
~ C A R L O S S A I N Z J R. ~
Reggel fél nyolckor keltem fel, Lando pedig a puha párna helyett a mellkasomat választotta a fejének. Nem akartam, hogy ennyire hiányozzon, de mégis megtörtént. Pedig csak hat napot voltunk külön. Nekem pedig mégis egy örökkévalóságnak tűnt. A brit még mindig aludt, de nem bántam. Így legalább gyönyörködhetek benne anélkül, hogy zavartan elfordítaná tőlem a fejét mikor azt mondom rá, hogy gyönyörű. Mert igaz. Lando egyszerűen a leggyönyörűbb és legjóképűbb teremtés, akivel valaha is találkoztam. Őt nem lehet nem kedvelni, mert annyira csodálatos lelke van. Imádok benne mindent és tudom, hogy jól döntöttem, mikor őt választottam. Az egyetlen rossz döntés, amit valaha is meghoztam az az amikor ellöktem őt magamtól. A mélybe löktem őt, teljesen kikészítettem a lelkét. Tudom, hogy nem érdemlem meg őt, de azon vagyok, hogy egy kicsit is úgy érezzem, hogy megérdemlem, hogy boldog legyek vele. Felemelő érzés, hogy a karjaim közt alszik. Vagyis csak aludt...
- Jó reggelt! - motyogta álmos mosollyal az arcán.
- Jó reggelt, mi amor! Jót aludtál?
- Soha jobbat. - dörzsölte meg a szemeit felülve. - Kérhetek egy 'Jó reggelt!' csókot? Attól talán jobban felébredek.
- Amennyit csak akarsz. - részesítettem egy lassú csókba.
- Csak álmosabb lettem.
- Jól van. Ettől biztos felébredsz. - ragadtam meg a tarkójánál fogva, majd mohón lecsaptam az édes ajkaira. Rögtön készségesen engedte, hogy a nyelvem utat törjön a szájába jobban felfedezve azt. Magam alá fordítottam és úgy folytattam az ajkainak ostromlását. Hozzá nyomtam az ágyékom az övéhez, hogy jelezzem neki, hogy újra sikerült az őrületbe kergetnie. De ő sem volt már higgadt. Érzem.
- Ez a regg...? - kezdte, de a szavába vágtam.
- Miattad is. Ez nagyrészt leginkább a te hatásod, édes. - néztem a szemeibe. Halvány pír lepte el az arcát. Észrevettem már rajta, hogy különösképp tetszik neki, ha így hívom. - De reménykedem abban, hogy én sem vagyok rád semleges hatással.
- Szerintem te senkire nem tudsz semleges hatást gyakorolni. - motyogta elfordítva tőlem a tekintetét.
- Hé, Lando! Nézz rám! - úgy tett. - Én sem vagyok egy adonisz.
- Dehogynem. Még a nagymamám is spanyol csődörnek nevezett téged. - vallotta be.
- És az vagyok szerinted?
- Még...nem tudom pontosan. Másféle tapasztalatra is szükségem lenne hozzá. - tudtam, hogy mire gondol. De még látom rajta, hogy nem áll készen rá. Viszont talán egy kis reggeli kényeztetés jól esne neki. Mindketten egy rövidnadrág-alsónadrág párosításban feküdtünk le aludni, szóval nem sok anyag volt köztünk. A füléhez hajoltam. - Remélem most tovább fogom tudni hallgatni, ahogy élvezettel telve nyögsz, édes. - nem teketóriázva toltam lentebb a felesleges dolgokat, majd a számba vettem. Sokkal nagyobb élvezetet tudnék nyújtani neki, ha benne lennék, de viszont annak is megvannak a korlátai. Nem akarok neki fájdalmat okozni. Bíznia kell bennem. Nyögései zene volt füleimnek, de már megint túl hamar fog elélvezni.
YOU ARE READING
STAY DONE (Carlando ff.)
Fanfiction"Mindennek olyannak kéne lennie, mint eddig. Egy ideje pedig nem volt az. Minden másnak érződött. Nem tudtam, hogy ő vagy én változtam-e meg ennyire. De tudtam, hogy már valami más köztünk. Már nem volt meg az a barátságunk, amit annyira erősnek ére...
