------------------------------------------------------------
"Our love is tailor-made
But we let the edges fade"
~ Older
------------------------------------------------------------
~ L A N D O N O R R I S ~
Felálltunk az asztaltól, majd Carlos a kezemnél fogva kezdett felfelé vezetni, majd az emelet bal oldali ajtajának kilincsét lenyomta és kitárta az ajtót. Maga elé tessékelt, majd felkapcsolta a villanyt. Elém tárult egy kanapé, egy tévé Playstationnel összekötve, az egyik sarokban meg egy szimulátor és a szobából nyílik egy balkon is.
- Gondolom gyakran jársz ide inkább a szimulátor miatt.
- Igen. De nyugodtan foglalj helyet! - mutatott a kanapéra, majd úgy tettem. Amint Carlos a kezembe adta a kontrollert egyre inkább azt éreztem nyernem kell. Le akarom győzni. Elkezdtük a játékot. Felpattantam, amint megszereztem a vezetést.
- Egy-null nekem. Szerintem add fel!
- Az nevet igazán, aki a végén nevet, Lando. Ne aggódj! Megengedem, hogy széttörd mérgedben szegény kontrollert. - mondta magabiztosan. Pár perc múlva kiegyenlített. - Figyelj jobban a kapudra, édes! - olyan szexin mondta ki az 'édes' szót, hogy teljesen dekoncentrált lettem. Hallani akarom még ezt, ahogy így mondja. Végül csúf hat-egyes állással végződött a meccs.
- Bassza meg! - dobtam le mérgesen a kontrollert a kanapéra magam mellé.
- Hé! Ez csak egy játék.
- Sosem kaptam ki senkitől ilyen nagy különbséggel! - dühöngtem.
- Nem győzhetsz mindig. Ezt el kell fogadnod.
- A te hibád! - vágtam a fejéhez, majd a balkon felé indultam. Nem jött utánam. Tudta jól, hogy először le kell higgadnom ahhoz, hogy egyáltalán hozzám lehessen szólni. Tudta, hogy valójában nem rá haragszom. Utálom, hogy elrontottam a randit. Az este hűs levegője meghozta a józan eszem. Ő igyekezett, én pedig elrontom a randinkat. Rosszul érzem magam. Kifolyt egy könnycsepp a szememből. Akkora egy hülye vagyok!
- Jól vagy? - kérdezte megjelenve mellettem.
- Annyira sajnálom! Te mindent megtettél, hogy jó, mi több, tökéletes randink legyen, én pedig, mint egy öt éves gyerek, bepukkadok és elrontok mindent. Tényleg sajnálom. - mondtam lesütve a szemeim. Megemelte az állam, hogy a szemeibe nézzek.
- Ez a randevú még mindig tökéletes. Nélküled nem lenne az. Hálás vagyok neked, amiért eljöttél és itt vagy velem ma este. - fogta közre az arcom.
- És, ha nem jövök?
- Küzdenék érted tovább. Annyira gyáva voltam, tudom, Lando! És a gyávaságom szinte tönkretett téged. - simogatta a hüvelykujjaival az arcom mindkét oldalát. - De féltem. Nagyon féltem, hogyha elmondom mit érzek irántad valójában ellöksz magadtól. Ezt akadályoztam meg azzal, hogy én magam tettem meg. Hiba volt.
ESTÁS LEYENDO
STAY DONE (Carlando ff.)
Fanfic"Mindennek olyannak kéne lennie, mint eddig. Egy ideje pedig nem volt az. Minden másnak érződött. Nem tudtam, hogy ő vagy én változtam-e meg ennyire. De tudtam, hogy már valami más köztünk. Már nem volt meg az a barátságunk, amit annyira erősnek ére...
