-----------------------------------------------------------
"You are so much more than beautiful to me"
~ You Could Start a Cult
-----------------------------------------------------------
~ L A N D O N O R R I S ~
6 nap. Ennyi ideje nem láttam őt. Ennyi ideje nem nézhettem bele csokoládé barna szemeibe, nem ölelhettem meg, nem érezhettem az illatát és a csókjait a számon. Persze mindennap cseteltünk egymással, de az nem ugyanaz, mintha személyesen beszélnék vele. Nem mintha lett volna időm unatkozni. Gyakran jártam be a gyárba, rengeteget edzettem, elemezgettem a londoni lakásomban az adatokat és sokszor visszanéztem a belső kamerás felvételeimet és másokét is, hogy tanulhassak belőlük. És most, hogy itt állok a madridi reptér közepén bőrönddel a kezemben, a hátamon egy kisebb táskával kissé még hihetetlen is, hogy hamarosan láthatom. Jártam már korábban Carlos itteni otthonában nem is egyszer, szóval tisztában vagyok a lakcímével. Úgy beszéltük, hogy este nyolckor érkezem és küld értem valakit, de valójában meg akarom lepni. Csak remélni merem, hogy otthon lesz, mikor becsengetek hozzá és azt is, hogy örülni fog nekem. Őszintén szólva még gyakran hiszem azt, hogy álmodom és, ha felébredek magányosabb leszek, mint bármikor máskor. Kiérve az emberekkel tömött épületből hatalmasat szippantottam a spanyol levegőből. Amiatt nem kell aggódnom, hogy fázni fogok, mert a kinti hőmérséklet majdnem üti a harminc fokot. Ezért is van rajtam csak egy fehér ingpóló, egy sötétkék rövidnadrág, egy ugyanilyen színű baseball sapka és egy fekete Nike cipő. Leintettem egy taxit, majd beültem. Úgy tűnik a sofőr nem néz F1-et, mert nem ismert fel, aminek őszintén szólva most örültem. Az volt bennem, hogy minél hamarabb látni akarom őt. Ahogy közeledtem a végállomáshoz annál jobban izgulni kezdtem. Kifizettem az utat, majd a bőröndöm magam után húzva álltam meg a bejárati ajtó előtt, benyomva a csengőt. Vajon örülni fog nekem?
Lassan nyílt az ajtó és egy teljesen meglepődött Carlosszal találtam magam szemben. Én sem nagyon tudtam megszólalni, ugyanis lefoglalt az, hogy a fedetlen felsőtestét bámulom, mint valami idióta kamasz. Felnőtt vagyok igazán vissza kéne fognom azokat a dolgokat, amik eszembe jutottak a látványára.
- Szia! - szedtem össze magam és próbáltam nem tizennyolcas karikás dolgokra gondolni.
- Hát, te?
- El is mehetek. Mit szólnál ahhoz, ha visszamennék a reptérre, kivárnám az este nyolc órát, míg meg nem érkezik az, akit értem küldtél volna? - fordultam háttal, majd elindultam volna visszafelé, mikor megéreztem, ahogy a karom után nyúl és vissza fordít maga felé.
- Az, hogy hamarabb érkeztél a legkellemesebb meglepetés, amiben valaha is részem volt. - szélesebbre tárta az ajtót. - Fáradj beljebb, cariño!
- Köszönöm. - léptem be a házba, Carlos becsukta mögöttem az ajtót. Levette rólam a sapkát és rárakta a bőröndöm tetejére, majd végigsimított az arcomon.
- Hiányoztál, mi amor. - ölelt magához, én pedig szorosan bújtam hozzá.
- Te is nekem. - motyogtam, felnézve rá. Lassan összeillesztette az ajkainkat egy lassú csókra. A már vállamon lógó táska lezuhant a padlóra, miközben próbáltam átkarolni a nyakát közelebb húzva magamhoz. Elmélyítette a csókunkat és mohóbban kezdett csókolni. A kezeimmel körbejártam a felsőtestét és a nyakán kezdtem nedves csókokat hagyni.
ESTÁS LEYENDO
STAY DONE (Carlando ff.)
Fanfiction"Mindennek olyannak kéne lennie, mint eddig. Egy ideje pedig nem volt az. Minden másnak érződött. Nem tudtam, hogy ő vagy én változtam-e meg ennyire. De tudtam, hogy már valami más köztünk. Már nem volt meg az a barátságunk, amit annyira erősnek ére...
