--------------------------------------------------------
"'Cause I wanna touch you baby
And I wanna feel you too"
~ Dusk Till Dawn
--------------------------------------------------------
~ L A N D O N O R R I S ~
A kezem remegett a kormányon, miközben vezettem. Látni is épphogy láttam a könnyeimtől. Annyira tudtam, hogy ez lesz! Konkrétan most egyébként le is csukhatnának autólopásért. De úgy éreztem el kell onnan szabadulnom jó messzire minél hamarabb. Pont kapóra jött, hogy táskámban volt a kulcs. Nem tudom mióta körözgethetek Madrid utcáin. Úgy döntöttem félre állok egy kicsit, mert ilyen állapotban neki is mehetek valakinek. Nem akarok balesetet okozni. Leállítottam a motort egy bevásárlóközpont üres parkolójában, majd hátra dőltem az ülésben.
Igaza van idősebbik Carlosnak. Nem érek én semmit.
A telefonomat már akkor lenémítottam, mikor beültem a kormány mögé. Elővettem. Rengeteg nem fogadott hívás, egy üzenet és hat hangposta. Mind Carlostól. Visszahallgattam az utóbbiakat.
- Lando, kérlek vedd fel nekem a telefont!
- Vedd fel, mert nagyon aggódom érted!
- Könyörülj meg rajtam és ne hagyd, hogy ennyire aggódjak érted! Szeretlek.
- Mi amor! Három órája, hogy eltűntél. Legalább annyit írj, hogy jól vagy!
- Tudom, hogy az én hibám az egész. Kérlek vedd fel a telefont!
- Ennyi? Máris elhagysz engem? Kérlek, gyere vissza! Szeretlek... - ezen az utolsón olyan féltő és aggódó volt a hangja, hogy csak még rosszabbul érzem magam. Nem merek a szemeibe nézni, de eldöntöttem, hogy visszamegyek. Lehet még a szüleinél vár rám, ahová én soha többé nem megyek. Az óra már éjjel fél háromnál járt, mikor leparkoltam Carlos garázsában az Audival. Kiszálltam az autóból, majd az ajtóhoz mentem. Lenyomtam a kilincset. Nyitva van, vagyis itthon van. Ó, te jó ég! Hogy nézzek ezekután a szemeibe? Már biztos rájött, hogy az apjának van igaza. Nem érek én egy fabatkát sem.
Mikor teljesen kinyitottam már ott állt a küszöbön. Ott álltunk, mint két idióta és egymás szemeibe néztünk. Hirtelen találtam magam az ölelésében, belőlem meg kitört a sírás. Miért vagyok ennyire átkozottul érzékeny?
- Saj...
- Ssshh! Én sajnálom, mi amor. Én sajnálom. - nyomott egy csókot a homlokomra. - Annyira aggódtam érted. Hála Istennek nem esett bajod. Annyira féltem, hogy valami bajod esik, hiszen zaklatott állapotban vezettél.
- Csókolj meg, kérlek! - motyogtam. Közrefogta az arcom, majd megtette. Amint elszakadtunk egymástól egy újabb, immáron szenvedéllyel túlfűtött csókban forrtunk össze. Felemelt, én pedig a dereka köré fonva a lábaim hagytam, hogy az ajtóhoz préseljen. A homlokát az enyémnek döntötte.
- Ne hidd el egy szavát se! - utalt az édesapjára.
- De..
ESTÁS LEYENDO
STAY DONE (Carlando ff.)
Fanfic"Mindennek olyannak kéne lennie, mint eddig. Egy ideje pedig nem volt az. Minden másnak érződött. Nem tudtam, hogy ő vagy én változtam-e meg ennyire. De tudtam, hogy már valami más köztünk. Már nem volt meg az a barátságunk, amit annyira erősnek ére...
