chapter three

399 15 7
                                        

------------------------------------------------------------

"Friends don't look at friends that way"
~ that way

----------------------------------------------------------

~ C A R L O S  S A I N Z  J R. ~


Fájt neki. Tudom, hogy fájt. Végülis magam miatt csináltam amit. Nem bírok már a közelében lenni. Az öt év annyira hosszú idő. Nem tudnám már sokáig visszafogni magam. Lando annyira gyönyörű! Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, ezért döntöttem így. Csúnya dolgokat mondtam neki, amiket természetesen nem gondoltam komolyan. Hogyan is gondolhatnám? Lando a legédesebb, legjobb srác, akivel valaha találkoztam. Imádtam a közelében lenni, időt tölteni vele. Lelkiismeret furdallásom van, de nagyon. Azt a pofont rohadtul megérdemeltem. Undorítóan viselkedtem vele, de magam miatt tettem. És talán miatta is. Már a hotelszobámban vagyok és a közös képeinket bámulom. Le kéne törölnöm őket, de nincs szívem. Ezeket megőrzöm. Ennyi maradt nekem belőle, meg az, hogy látom a pályán, ki tudja milyen állapotban. Mert eleinte biztos nem fog mosolyogni. Azt akarom, hogy gyűlöljön meg minden egyes porcikájával. Kopogás zaja törte meg a csendet.

- Szabad!

- Halihó! - dugta be a fejét az ajtón Charles. - Csak jöttem elmondani mekkora idióta vagy!

- Köszönöm. Eddig is tudtam.

- Nem lett volna könnyebb bevallani neki mit érzel iránta, minthogy ellököd őt?

- Azzal mindent tönkretettem volna.

- Ezzel tettél mindent tönkre. Szerintem mégha még nem is realizálta magában, de szerelmes beléd. - már megint kezdi...

- Ne kezdd már megint! - túrtam a hajamba.

- De kezdem, mert mindent elbaszol! Csak hívd el egy kibaszott randira, vallj az érzéseidről, aztán csókold meg!

- Úgy mondod, mintha olyan könnyű lenne!

- Tudom, hogy nem könnyű. De fel fogod emészteni magad és ez rossz!

- Én...képtelen vagyok rá.

- Gyáva.

- Akkor az vagyok. Nem állok rá készen. Még nem.

- És mikor jön el az, amikor készen állsz?

- Valószínűleg soha. - vallottam be. - Hagyom, hogy más szeresse. Egy lány.

- Jézusom! De ki tudná őt jobban szeretni nálad? Úgy nézel rá, mint a legértékesebb kincsre.

- Mert az is. Lando annyira csodálatos. Megérdemli, hogy boldog legyen.

- Pedig ezzel a lépéseddel inkább boldogtalanná teszed. Mégha barátként is, de szüksége van rád. Nem lökheted el az érzéseid miatt!

- Ne oktass ki, kérlek!

- Ez nem kioktatás. Ez tanács, amit haver mond havernak. Nekem is nehéz volt Maxszel, de rájöttem néha kockáztatnom kell. Végülis ötven-ötven százalék volt arra, hogy boldog leszek vagy szomorú. Mégis kockáztattam és megérte. - mondta.

STAY DONE (Carlando ff.)Historias para obsesionarse. Descúbrelo ahora