------------------------------------------------------------
"You built me up to watch me fall"
~ the grudge
------------------------------------------------------------
~ L A N D O N O R R I S ~
Már az idény harmadik versenyén vagyunk túl. Jelenleg tizenharmadik vagyok az egyéniben, Oscar pedig tizenötödik. Kissé rosszul érzem magam, mert a három versenyből kettőn kiestem és az a legrosszabb benne, hogy egyik sem az én hibám volt. Bahreinben Lance Stroll, a második versenyen pedig Perez jött belém. Persze az emberek így is belém álltak és hangoztatták nekem vége. Most pedig, itt, Ausztráliában, épp most szállok ki az autóból, amit a kettes számú tábla mögött tettem le. Örültem a helyezésnek, mert a kikencedik helyről indultam, mert elrontottam a kavilfikációt. Első természetesen Max lett és sajnos Carlos lett a harmadik. Régebben már azt várnám, hogy megölelhessem, most meg azt, hogy vége legyen. Kezet fogtam Maxszel, de Carlost ignoráltam, aki a kvalin is harmadik lett, szóval jó érzés volt leelőzni őt. Levettem a bukósisakom és a vizes palackért nyúltam és hatalmas kortyokkal pusztítottam el a tartalmat. Nemcsak azért. Ezzel akartam telíteni a gyomrom. Nem tudok enni, mégha éhes is vagyok és, ha kaja elé ülök, de alig bírom rávenni magam pár falatra. Ezért iszom helyette. Elvégezték rajtam a kötelező mérést, majd Maxszel kezdtem beszélgetni.
- Jó verseny volt, nem? - kérdeztem tőle.
- Nekem mindenképp. Húsz másodperccel értem be nálad hamarabb. Az is igaz, hogy te a kilencedikről indultál. Ügyes voltál. Hallottam, hogy az utolsó kanyarban előzted le Carlost.
- Hát, igen. De hála Istennek sikerült.
- Csalódott lettél volna, ha nem sikerül?
- Igen. - vallottam be. - Mindig előtte akarok végezni. - nem tudtunk többet beszélni, mert kezdődtek az interjúk. Max után rám került a sor.
- Gratulálok, Lando! Elégedett vagy a második hellyel?
- Igen.
- Az utolsó kör izgalmas volt. Jó volt látni, hogy Carlos-szal harcoltok és végül sikerült megelőznöd.
- Örülök, hogy sikerült. Két kiesés után ez nagyon jól esik a lelkemnek és remélem sikerült bizonyítani a családomnak, a barátaimnak, a csapatnak és minden egyes embernek, hogy itt a helyem. Tudom, hogy sokan vannak, akik nem látnak itt szívesen. - utaltam leginkább Carlosra. Mindig úgy néz rám, mint akit meg akar ölni. Gyűlöl engem. Valószínűleg mindig is így volt. Rettentő érzés főleg, hogy már tudom, hogy szerelmes vagyok belé. Vajon mióta?
- Még egyszer gratulálok! - engedett utamra. A pódiumon a szokásos pezsgő műveletem alkalmaztam és meglepődtem, mikor Carlos kezdte az arcomba nyomni a pezsgőt, de valami mégis más volt. Gúnyból tette. Mintha a pezsgő lenne a fegyver. Hálát adtam az égnek, mikor végre elmehettem az öltözőmbe zuhanyt venni. Abba a sok pezsgőbe majd' belefulladtam. Lehet mégis beszélnem kellene vele arról, hogyan is hagyjuk egymást élni? Még akkor is, ha úgy érzem lehetetlen elképzelnem egy olyan életet magamnak, amiben nincs benne? Legalább még barátok lennénk! Mert arra semmi esély, hogy máshogy nézzen rám. Megmondta, hogy a barátságunkat se vette sose komolyan. Hogy semmi nem volt igaz. De akkor mégis miért jártunk el kettesben? Még a családjánál is ebédeltem, ahogy ő is az enyémnél. Miért ment bele ennyire mélyen a színjátékba?
Nagyot sóhajtva pakolásztam a táskámba, mikor kopogtak.
YOU ARE READING
STAY DONE (Carlando ff.)
ספרות חובבים"Mindennek olyannak kéne lennie, mint eddig. Egy ideje pedig nem volt az. Minden másnak érződött. Nem tudtam, hogy ő vagy én változtam-e meg ennyire. De tudtam, hogy már valami más köztünk. Már nem volt meg az a barátságunk, amit annyira erősnek ére...
