-----------------------------------------------------------
"Matilda, you talk of the pain like it's all alright
But I know that you feel like a piece of you's dead inside"
~ Matilda
-----------------------------------------------------------
~ L A N D O N O R R I S ~
Reggel arra ébredek, hogy a nadrágomból cseng a telefonom. A fejemet fogva ültem fel az ágyban. Semmire sem emlékszem. De tényleg semmire. Az utolsó kép, amire emlékszem, hogy a bárpultnál vagyok. Fogalmam sincs hogy jutottam vissza ide. Még jó, hogy állítottam be ébresztőt, hogy Zak ne szedje le a fejem, hogy megint kések. Bevettem egy fájdalom-csillapítót, majd felöltöztem. Összepakoltam. Zak írt, hogy a hallban vár. Épp benyomtam a földszintre vivő gombot, mikor Carlos surrant be mellém. Hevesen kezdett verni a szívem, mint mindig mikor a közelemben van.
- Szia! - köszönt a bőröndjét szorongatva.
- Hello! - nem akartam udvariatlan lenni. A szüleim nem erre neveltek. Szótlanul álltunk egymás mellett, egészen addig, míg a lift hatalmasat zökkent, majd megállt, az ajtó pedig nem nyílt ki. Beragadtunk. Fantasztikus. Elővettem a mobilom, de nincs térerő.
- Beragadtunk.
- Észrevettem. - haraptam az alsó ajkamba.
- Lando? Hol voltál tegnap este? - kérdezte óvatosan. Nem értettem miért kérdezi. Mondjam el neki, hogy egy meleg bárban? Nem. Nem jó ötlet.
- A hotelszobámban. De egyébként mi közöd hozzá? - vontam fel kérdőn a szemöldököm. Hirtelen találtam magam a lift oldalához szorítva.
- Nem érdemes hazudnod. Én hoztalak vissza. - csikizte a lehelete az arcomat. Micsoda?!
- Hogy kerültél oda?
- Max hívott. Azt mondta, hogy engem emlegettél és rájuk nem hallgatál. - kezdte. Zúgni kezdett a fejem. Odakaptam.
"- Vedd le a mocskos kezed a pasimról! - adott egy hatalmas öklöst a pultos srácnak."
- Te verekedtél miattam! Ráadásul a pasidnak neveztél! Mondd! Normális vagy?!
- Tényleg ezen kívül nem emlékszel semmire? - kérdezte.
- Miért? Mi történt? Lesmároltál megint szórakozásból?
- Állítólag azzal a paraszttal smároltál, aki konkrétan molesztált. Teljesen kétségbe voltál esve. Aztán visszahoztalak a hotelbe. Egy csomót hánytál. Az ingedet is például. Levettem rólad. Még mindig nem rémlik semmi más?
- Itt még mindig az a kérdés miért neveztél a pasidnak? - közelebb hajolt hozzám, egyik kezét végighúzta az arcomon.
- Hiányzol, muppet. Annyira sajnálom, hogy ellöktelek magamtól! - fúrta a fejét a nyakamba. Nem értettem az egészet. Nem értem mi a fene folyik most. De az érzelmeim annyira elvakítottak, hogy nem löktem el magamtól. Pedig megérdemelné azokután, hogy mennyire a padlóra küldte a lelkem egészét.
YOU ARE READING
STAY DONE (Carlando ff.)
Fanfiction"Mindennek olyannak kéne lennie, mint eddig. Egy ideje pedig nem volt az. Minden másnak érződött. Nem tudtam, hogy ő vagy én változtam-e meg ennyire. De tudtam, hogy már valami más köztünk. Már nem volt meg az a barátságunk, amit annyira erősnek ére...
