chapter one

422 17 6
                                    

------------------------------------------------------------

"We both know this happens every time, every time"
~ messier

------------------------------------------------------------

~ L A N D O  N O R R I S ~

- Mára elég ennyi. - mondta Jon, az edzőm, mire hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám. Nagyon elfáradtam már. Itt vagyunk már Bahreinben és holnap van a média nap. A teszteken mi tűntünk a RedBull után a legerősebb csapatnak, de majd élesben kiderül. A Mercedes, az Aston Martin és a Ferrari is erősnek tűnik. Megeshet, hogy nem a bikásokkal fogunk nagyokat küzdeni, hanem ezekkel a csapatokkal. Jon órákon keresztül kínzott, de tudom, hogy ez mind értem van, hogy fizikálisan jól bírjam a terhelést. Sokan azt állítják, hogy az autóversenyzés nem sport. Hogy csak arról szól, hogy körbe-körbe megyünk egy pályán, pedig ez több ennél.

- Azt hittem meg akarsz ölni. - mosolyogtam rá. Jon már nagyon régóta van velem, bízom benne.

- Az az idő még nem jött el, de most menj vissza a hotelbe, vacsorázz meg, végy egy jó meleg zuhanyt és pihenj!

- Oké. Szia, Jon!

- Viszlát, Lando! - köszönt el tőlem, majd otthagytam. A parkolóba sétálva beültem a csapat által adott McLarenbe, majd zenét hallgatva tértem vissza a hotelbe. Korábban már lepakoltam és onnan azonnal indultam edzésre. Mikor a hotelszobámba értem az ágyra vetődtem. Nem nagyon foglalkoztatott, hogy valószínűleg büdös, mellesleg eléggé izzadt vagyok hála a három órán keresztül tartó kínzásnak. Fáradt vagyok és éhes. Nincs kedvem zuhanyozni, de muszáj. Nem mehetek így le vacsorázni. Általában együtt vacsorázunk a többiekkel és biztos elküldenének az asztaltól ilyen állapotban, ahogy most vagyok. Végül rávettem magam, de eszemben sem volt meleg vízben zuhanyozni, mert rögtön elaludtam volna, az tuti. Épp kijöttem a fürdőszobából, mikor kopogtak. Monoton lépkedtem a hotelszoba ajatajához, majd megnéztem ki a látogatóm. Valószínűleg Zak, Andrea, Oscar vagy valaki a csapatból. Meglepődtem, mikor Carlost találtam ott.

- Carlos?

- Átmentél a szemteszten. - mosolyodott el. - Nem örülsz a haverodnak?

- De igen. Csak fogalmam sincs honnan tudod a szobaszámom. - kezdtem gyűrögetni a pólóm alját. Mi a baj velem? Nem szoktam feszengeni a társaságában, de egy ideje igen. És ezt nem értem.

- Oscartól, bár őszintén szólva nekem fura a srác. Olyan, mintha előre elkönyvelte volna, hogy utálni fog.

- Újonc. Csak még neki minden új. A csapat, a kategória, új versenytársak. Csak Logan és Nyck tudja átérezni azt, ami benne zajlhat most. Azt hiszem neki nehezebb, hiszen én már eleve a McLaren juniorprogramjából lettem a tartalékosuk, aztán ott is léptettek elő. Segíteni fogok neki beilleszkedni. - magyaráztam.

- Tisztában vagyok vele, de ez akkor is más volt. Találkoztam vele a folyosón és gondoltam megkérdezem tőle melyik a szobád, mert gondoltam mehetnénk együtt vacsorázni. Nagyon undokul válaszolt. Nem vagyok neki szimpatikus.

STAY DONE (Carlando ff.)Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon