Omegapár (Vkook+Sope)(Omegaverse)

Méreg

Nos, az a ,,csak egy kocsikázás" nem győzte meg Rikit, aki úgy döntött, hogy Yoongi módszerével büntet meg. Nagyon nagy különbséggel. Míg Yoongi figyelmes volt és gyengéd, Rikit nem érdekelte más, csak a dühe, amitől meg akart szabadulni. Míg Yoongi odafigyelt arra, hogy ne okozzon sérülést, Riki szándékosan meg is tépte a húst, amikor szétharapdálta a combjaimat. Yoongi lekezelte az ütésnyomokat, ami ugyan érzékeny volt, mégis jól esett. Riki odadobott az ,,orvosuknak", hogy varrja össze a túl mély sebeket, és fertőtlenítsen le. Természetesen, teljesen józanul és mindent érezve. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy hogy nézek ki! Mivel folyamatosan ugráltam, a varratok is olyan szabálytalanok, mintha egy három éves csinálta volna őket.

Az ágy, amin az éjszakáinkat töltjük, egy mészárszékre jobban hasonlít, mint egy fekhelyre. És igaz, hogy Yoongi szobáját meghagyta nekem biztonságos zugként, most, amikor rettegek és szükségem lenne rá, képtelen vagyok bemenni. Mozgásképtelenné tett, ami nem jelenti azt, hogy a feladataimat elhanyagolhatom.

Így veszek részt a megbeszélésen, a máskor kényelmes széken ficeregve, folyamatosan keresem azt a pontot, ahol nem fáj annyira, hogy beszélni se tudjak. A kezeimet és a bokáimat szíjak rögzítik a székhez, és a nyakamon lévő nyakörv sem segíti ezt a kiszolgáltatott, jelentéktelen érzetet. Egy pórázzal vagyok kikötve a szék háttámlájához, Riki ezzel akarta jelezni, érzékeltetni, hogy tudnom kell, hol vannak a határok.

Az, hogy rosszul vagyok, hogy Riki bánt, senkit nem érdekel és különösebben nem is hat meg. Kérdéseket kapok valami érkező hajóval kapcsolatban, terveket várnak el tőlem, és hiába minden szenvedésem, hiába szédülök, húz a fejem a vérveszteségtől, várnak a válaszokra.

Szerencsére elégedettek a tervekkel, én pedig nagyon reménykedem benne, hogy befejezhetjük mára, és lefekhetek, ezzel sem terhelve tovább a combjaimat, a harapásokat, melyekből érzem, hogy szivárog a vér. Teljesen átáztatta a kötést, és jókora foltot hagyott a nadrágomon. Aggódom a picikért, mert tényleg rosszul vagyok.

– Van-e valakinek problémája? Az Ifjú falkavezérunk bizonyosan örömmel meghallgatja. – riadtan nézek fel Rikire.

– Mit csinálsz? Vérzik a lábam. Nagyon vérzik. Meg fogod ölni a magzatot... – vetem hátra a fejem szenvedve.

– Hát és? Csak két hónapot vesztünk vele, ha elvetélsz, majd rakunk fel másikat. Bőven van még mihez nyúlni.

– Riki, ne tedd ezt velem! Nem ölheted meg! Kapcsolatom van vele, érzem őt, nem teheted ezt velem!

– Vigyáztam Rád, Jungkook. Megbeszéltük, hogy a védelmem alatt maradsz. De te elszöktél. Tudunk csúnya dolgokat csinálni a drága omegáddal is. Azt jobban szeretnéd?

– NEM! Nem, őt hagyd ki ebből! – rázom meg a fejem zokogva.

– Rossz hatással van rád az az omega, Jungkook. Nekünk nem erre a pityergő, sebzett kurva jellemedre van szükségünk, ahogy visszajöttél. Hol van az a határozott és rendíthetetlen álcád? – kérdése gúnyos mosolyoknak és hümmögésnek ad helyet, ami tovább szaggatja az önértékelésemet.

– Terhes vagyok, törődést igénylek, és jogom va- – egy hatalmas pofon némít el, és okoz újabb könnyeket. Ennyit arról, hogy Riki nem fog bántani.

– Jogod? Mégis mihez van jogod? Elvégezni a feladatodat! A tested felett én döntök, és ha úgy harározom, hogy addig ütlek, amíg el nem veszted a te drága magzatodat, akkor az lesz. Elbóbiskoltál, Jungkook, lelankadt a figyelmed. Látod, ezért nem tud egy omega vezető lenni. Még egy ilyen erős omega sem, mint Te. Hm-hm. Még mindig jól érzed magad ebben a világban, szívecském? Még mindig tetszik?