Omegapár (Vkook+Sope)(Omegaverse)

Omegapár

Jackson hívására vagyok most bent az irodában. Állítólag valami fontos dolgot szeretne velem és a helyettesemmel, s egyben legjobb barátommal, Hoseokkal megvitatni. Jackson szerint fel kell kötnünk a gatyánkat, szóval egy kicsit aggódom. A cégem nem túl nagy, alig tíz ember dolgozik itt, de többre nincs is szükségem. Elvégre, csak zenealapokat gyártunk és szövegeket írunk. A helyszín tisztán tartása több embert igényel, mint amennyi a tényleges munkához szükséges. Persze, néha van olyan, hogy kisebb bandák felvételeket is készítenek itt a stúdióban, de az ritka. Ha előadnánk a szövegeket az alapokra, az nyilván jobban fizetne, de sokkal-sokkal több vele a gond is. A fotós, a sminkes, na meg a magánélet teljeskörű feladása. Ami engem illet, szeretem a csendes, nyugodt házikómat, és a lényegtelen életemet.

Az irodába Hoseok ér be először, aki szokás szerint egy széles mosollyal, nagyon lelkesen üdvözöl, majd leül a helyére, a saját asztalához. Általában együtt dolgozunk, így a külön iroda csak feleslegesen elszaladgált órákat jelentett. Van mit egyeztetnünk, így bőven elbeszélgetjük azt a fél órát, amíg Jackson is megérkezik. Két fiúcskát hoz magával, ami nem furcsa addig, míg be nem hozza őket a helységbe. Enyhén mézes illattal érkeznek, amit csak azért furcsálok, mert bár a termetük megfelel az omegákénak, se az illat erőssége, se a fizikai erőnlét nem stimmel a képbe. Ennek ellenére igen kellemes.

– Jeon Jungkook, Kim Taehyung, ők Min Yoongi és Jung Hoseok, akikről beszéltem – mutat be minket egymásnak.

– Szervusztok! – köszönök rájuk egy biztató mosollyal, és a fotelek felé intek. – Foglaljatok helyet, kérlek! Jackson, Hoseoknál van még fotel, hozz magadnak is! – Nos, a félénk, szinte nem is hallható köszönés is erősíti bennem a gyanút, hogy nem bétákkal van dolgunk. Ez felettébb érdekes, Jackson hízeleg éppen egy omegának, de ő thai fiúcska. Megvárom, hogy elhelyezkedjenek, és hogy Hoseok is áttelepedjen mellém, az én asztalomhoz. – Szóval, meséljetek! Miben lehetek a segítségetekre? – Szelíd mosollyal pillantok egyikükről a másikukra. Jackson veszi át a szót.

– Yoongi, a helyzet az, hogy most leginkább, mint barát szeretnék kérni egy szívességet tőled – aprót bólintok Jacksonnak, ezzel folytatásra ösztökélve. – Jungkook és Taehyung befejezték az iskolát, viszont a munkahelyeik igen képlékenyek. Komolyan, nevetséges összeg az, amiért hajlandóak lennének foglalkoztatni őket, a kettejük fizetéséből egy ember nem tudna megélni. Amikor megláttam a papírt, esküszöm, azt hittem, bemegyek, és a fejére borítom annak az idiótának a kukáját!

– Bocsáss meg, de omegákról van szó? – Óvatosan teszem fel a kérdést, mert nem értem, miért ne akarnák őket sehol megfizetni. Mármint, annyira nem, hogy én vegyem fel őket. 

– Igen. Tae és Jungkook is omegák. Egy párt alkotnak.

– Tessék? – Rögtön az asztalomra dőlök kíváncsian, de Hoseok is kiad egy meglepett hangot, és azonnal érdeklődővé válik. – Mármint, bocsánat. Nem hallottam még ilyenről.

– Semmi gond, általában így reagálnak ránk. Már megszoktuk – mosolyog ránk az erősebb.

– Szabad feltennem pár kérdést, vagy nem beszéltek erről szívesen? – A másik omega bólint kérdésemre.

– Válaszolok pár mindig megkapottra, és ha marad, akkor természetesen. – Az omega fusztráltan válaszol, így intek, hogy meséljen nyugodtan. – Igen, omegák vagyunk, és ketten vagyunk. Négy éve vagyunk együtt, és meglepően működik. A láz mára már szinte fel sem tűnik, hála az omegaorvosunknak, aki maximálisan támogat minket. Csak az egyikünk családja fogadta el. Nem gondolkodunk alfában, sem hosszú, sem rövid távon. Minden alkalommal védekezünk, és igen, egyszer szeretnénk majd családot. Gyerekekkel. Fárasztó. Igen. Nagyon fárasztó, folyamatosan megkérdőjeleznek, mindig mindenki jobban tudja, hogy mi a legjobb nekünk, néha még a szüleimnél is visszatér a téma. Ahogy látom, kicsit több a mélypont, mint egy átlagos pár életében, kicsit több és másféle támadásokat kapunk, például, hogy Jungkookot nem engedték be az egyetemre. Megtalált már minket pár riporter és egyszer a tévé is, de nem, nem akarunk ebből túl nagy felhajtást. Mi csak meg akarunk élni úgy, mint mindenki más. De sajnos ez segítség nélkül nem megy. Bármennyire is nehéz beismerni, lehetetlen úgy megoldani, hogy ilyen bérért tudunk dolgozni. A semmiért pedig nem támaszkodnánk anyagilag egy alfára sem. De nem kérünk többet, mint amit adni tudunk. Béta munkát, béta fizetésért, négy hétből négy héten.