𝑪𝒉𝒂𝒏𝒈𝒆 |Kylo Ren fanfiction|

𝗫𝗩𝗜𝗜𝗜

-𝐻𝑖𝑑𝑑 𝑒𝑙 𝑚𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛𝑡 𝑡𝑢𝑑𝑜𝑘 𝑎𝑚𝑖𝑡 𝑡𝑢𝑑𝑛𝑜𝑚 𝑘𝑒𝑙𝑙! - vágta Ren arcába a választ Rey, már majdnem ordítva. Talán a történtek viselték meg ennyire, vagy szimplán rohadtul nem volt kedve Kylo Ren "társaságához". Ki tudja. Mindenesetre Liat más dolgok érdekelték jelenleg.

  -𝐴́ℎ, 𝑣𝑎𝑙𝑜́𝑏𝑎𝑛. 𝐸́𝑠 𝑚𝑒́𝑔 𝑒𝑧𝑒𝑘 𝑘𝑖́𝑣𝑢̈𝑙 𝑢𝑔𝑦𝑎𝑛 𝑢́𝑔𝑦 𝑣𝑒́𝑙𝑒𝑘𝑒𝑑𝑠𝑧 𝑟𝑜́𝑙𝑢𝑛𝑘 𝑚𝑖𝑛𝑡 𝑒𝑑𝑑𝑖𝑔. 𝐼𝑔𝑎𝑧?-húzta fel kérdőn a szemöldökét Ren.

  -𝐴𝑚𝑖𝑡 𝑡𝑒𝑡𝑡𝑒𝑡𝑒𝑘 𝑎𝑧 𝑒𝑔𝑦𝑠𝑧𝑒𝑟𝑢̋𝑒𝑛 𝑢𝑛𝑑𝑜𝑟𝑖́𝑡𝑜́! 𝑆𝑧𝑜̈𝑟𝑛𝑦𝑒𝑡𝑒𝑔𝑒𝑘 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑡𝑜𝑘, 𝑚𝑖𝑛𝑑 𝑎 𝑘𝑒𝑡𝑡𝑒𝑛!

  -𝐴𝑧𝑜𝑘 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑢𝑛𝑘. 𝑀𝑖𝑛𝑑 𝑎 𝑘𝑒𝑡𝑡𝑒𝑛.-hangzott a válasz Ren szájából, és amint kimondta, mintha ott sem lett volna, Rey eltűnt. Mintha Ren is tudta volna, hogy figyelik, mert neki állt körbe nézni maga körül. Egy ilyen körbefordulás alkalmából majdnem észre is vette a sarokban bujkáló Liat, de a fiatal nőnek még éppen időben sikerül vissza húzódnia így nem bukott le.

Azonban Ren sem volt ostoba. Továbbra is benne volt egy olyan érzés, mintha valaki figyelte volna. És ez a gondolat nem hagyta nyugodni. Ezeket a gondolatokat meg is osztotta a párjával, azonban Lia ahelyett, hogy bepánikolt volna azon, hogy Ren rájött, hogy figyelik inkább megnyugtatta a férfit, hogy mégis ki merné őt megfigyelni, meg, hogy aki megtámadja őt azt kinyírja. Ezekkel a mondataival sikerült valamennyire Kylo Renből elkergetnie ezeket a félelmeket.

Egyik éjszakán amikor éppen Lia az igazak álmát aludta éppen, Ren szemére nem jött álom. Azon gondolkodott, hogy hol cseszhette el a dolgokat amiért nem haladnak semerre, valamint azon, hogy mennyire lehet romlott amiért majdnem képes lett volna megölni a saját apját, ha a párja aki egyben a tanítványa is nem lép közbe. Tisztelte a lányt emiatt. Valahol mélyen sajnálta az édesapja halálát de ezt a világért sem vallotta volna be senkinek. Talán Lianak. Ő volt az egyetlen akiben feltétlenül megbízott és elviselt maga mellett. Szerette a lányt, nagyon is, viszont nem tudta, hogy ezt más emberek előtt is kimutassa-e vagy sem. Mert egyszerre akarta mindentől megóvni a lányt, viszont ha az ellenségei rájönnének akkor azt felhasználhatnák ellene. Habár biztos volt benne, hogy Rey tudja, ergo ha Rey tudja akkor valószínüleg már az egész Ellenállás tudja. Szopás. Ismerik a gyenge pontját.

A gondolatai cikáztak egyik témáról a másikra. Nem tudott elaludni és nem is fog mostanában elaludni erre már ő is rájött, ezért úgy döntött inkább meditál egy kicsit, vagy sétál egyet a hajón. Óvatosan kimászott Lia mellől, aki továbbra is békésen szunyókált. Egy pár pillanatig elidőzött az alvó nő arcán. Igaz szerzett pár sebet, ő viszont így is gyönyörűnek találta. Éppen a nadrágját vette magára amikor megérezte valakinek a jelenlétét az Erőben. Nem is kellett sokáig várnia, hogy megtudja ki kukkolja éppen a meztelen hátát, mert Rey hangja csendült fel mögüle.

  -𝑁𝑖𝑛𝑐𝑠 𝑚𝑜𝑠𝑡 𝑒ℎℎ𝑒𝑧 𝑘𝑒𝑑𝑣𝑒𝑚. 𝐻𝑜𝑧𝑧𝑎́𝑑 𝑚𝑒𝑔 𝑣𝑒́𝑔𝑘𝑒́𝑝𝑝.-kezdte Rey, elővéve egy gúnyos, megvető hangsúlyt.

  -𝑁𝑒𝑘𝑒𝑚 𝑠𝑖𝑛𝑐𝑠, 𝑒𝑙ℎ𝑖ℎ𝑒𝑡𝑒𝑑.-vágott vissza Ren. Nem fordult meg. Tudta, hogy a lány mögötte "áll" mégha igazából nincs is ott, csak az Erőn keresztül jelent meg.

  -𝐻𝑜𝑙 𝑣𝑎𝑛 𝑎 𝑘𝑖𝑠 𝑣𝑒́𝑑𝑒𝑙𝑚𝑒𝑧𝑜̋𝑑? -kérdezte Rey témát váltva, miközben a kezeit össze fonta a mellkasa előtt. Ren amint Liara terelődött a szó, nem tudta megállni, hogy ne forduljon hátra. Lassan megfordult, mintha csak egy ragadozó mozgását utánozta volna és egyik szemöldökét felhúzva nézett farkasszemet az előtte állóval.