𝑪𝒉𝒂𝒏𝒈𝒆 |Kylo Ren fanfiction|

I

Ez a nap is ugyan úgy telt mint a többi az Első Rend életében. Dolgoztak a hatalmuk megszilárdításán, sikeres és hasznos szövetséges kapcsolatok kialakításán, ellenségeik eltiporásán. Vagyis elsődlegesen ez volt a cél. Most azonban valakinek egy más, számára fontosabb ügy kering a szeme előtt. Egy térkép. Egy térkép mely Luke Skywalker, jedimesterhez vezet. Ez a valaki nagyon meg akarta találni Lukeot, de nem barátságos szándékkal, sokkal inkább a múlt sérelmei miatt. Ez a valaki pedig nem volt más mint Ben Solo, akit a galaxis ma már Kylo Renként ismer. Ő lett a galaxis egyik legrettegettebb embere. Aki csak élt és mozgott félte a nevét és nem alaptalanul hiszen nem véletlenül kapta a "Jedi gyilkos" elnevezést. Elvégre minden pletykának van valóságalapja.Így történt hát, hogy Ren a térkép keresése közben több várost, falut és népet elpusztított, köztük azt is ahol jelenleg is tartózkodott.

Kylo Ren már épp indult volna vissza a hajóra, hogy vissza térjen a csillagromboló fedélzetére az Ellenállás pilótájával, Poe Dameronnal akit fogolyként vitt magával amikor megérzett egy másik lényt az Erőben. Erős, hatalmas fékezhetetlen erőt melynek hovatartozása rendkívűl érdekelte,  ezért elindult megkeresni honnan származik , vagyis pontosabban Kiből. Az ösztönei vezették a felégetett falu romjai közé, ahol az egyik ház előtt egy eszméletlen lányt talált. A lányra ráesett a törmelék ami miatt a fejét nagy ütés érhette, legalább is a homlokán lévő véres sebből ez állapítható meg. Testét sebek , kisebb-nagyobb horzsolások, ruháját vérfoltok díszítették. Arca lágy vonásait hosszú ,sötét haja keretezte ami most rakoncátlanul omlott az arcába. Amíg a férfi a lányt tanulmányozta fel sem tűnt neki amikor  Phasma, a rohamosztagos egység vezetője mellé lépett és Ő is szemügyre vette az eszméletlen teremtést. A következő pillanatban Ren karjaiba vette az ájult lányt és a hajó felé kezdett sétálni. Miután felértek a fedélzetre Ren még mindig a kezei között tartotta a lányt. Ismét az arcát kezdte fürkészni, valami nagyon megfogta Őt benne. Annyira elmerült a lány arcában és gondolatainak mély tengerében a lány kilétét illetően ,hogy észre sem vette, hogy a hajó leszállt a 4-es hangárban. Kylo Ren utasította Phasmát,hogy a foglyot vezessék a 2-es kihallgatóba és bármi áron de szedjék ki belőle a Skywalkerhez vezető térkép hollétét. Az ezüstös páncélba öltözött nő, két rohamosztagossal az oldalán elindult ,hogy teljesítse a kiadott parancsot, eközben Ren a sebesült lánnyal a karjaiban elindult az orvosi szárnyba. Nem ismerte, mégis aggódott érte ami nagyon meglepte Őt.

-Kezeljék a sebeit és figyeljenek rá , folyamatos jelentést várok az állapotáról! -mondta Kylo a maszk miatt rorzított hangján ,mikor a lányt az orvosi szobába vitte.                                                    -Igenis Uram! -felelték az orvosok és hozzá is láttak a sebesült vizsgálásának.

Ren lépteitől csak úgy zengtek a csillagromboló folyosói miután elhagyta az orvosi részleget . Céltudatosan ment a végtelennek tűnő folyosók és ajtók között, míg elért úti céljához. Egy ajtó előtt megállt és kisebb hezitálás után belépett raja. A hatalmas teremben azonban egy nem várt alak is jelen volt. A helységben ott volt Hux tábornok is aki Kylo Ren szerint folyamatosan be akarja nyalni magát Snoke legfőbbvezér kegyeibe. A most érkező férfi jelenléte nem zavarta meg a másik két ember szóváltását, így Kylo türelmesen és tisztelettudóan kivárta amíg mestere szót  intéz felé.

-Rendben van Hux, elmehet! -parancsolt Snoke vezér a tábornoknak. Aki engedelmesen távozott, de előbb még egy sunyi mosolyt villantott Renre majd elhagyta a termet.                               -Áh Kylo Ren, méltó tanítványom! Éreztem ,hogy jönni fogsz! Csak nem amiatt a lány miatt jöttél akit ma a fedelzetre hoztál? Én magam is éreztem az erejét, igencsak figyelemreméltó.                      -Igen ,Legfőbbvezér! Azért hoztam a hajóra,hogy a Te útmutatásod és akaratod szerint döntsünk a sorsáról! Szerintem még hasznunkra lehet. -felelte Ren miközben eltöprengett azon, hogy még egy hozzá hasonló Erőérzékeny emberrel milyen tetteket vihetnének véghez.                            -Menj vissza hozzá és várd meg amíg magához tér, utána hozd el Őt Nekem! -adta ki a parancsot. -Értettem Legfőbbvezér! -mondta Ren ,majd elhagyta a szobát. Visszafele az orvosi szárnyhoz vezető úton azon elmélkedett vajon a lány tud-e az erejéről és ha igen akkor van-e tapasztalata a használatában.

-Van változás? -kérdezte a férfi a tőle megszokott komoly, érzelem mentes, maszkkal torzított hangján.                                                                                                                                                                 -Az állapotát stabilizáltuk Uram! Már csak meg kell várni amíg magához tér. -válaszolt az egyik orvos. Már éppen fordultak volna vissza a munkájukhoz , amikor Kylo Ren meg nem szólalt.  -Menjenek ki! Én itt maradok Vele! -kissé parancsoló hangon sikerült ezt a mondatot kimondania így a helységben tartózkodók inkább szó nélkül távoztak ,mert nem akarták Ren haragját kivívni maguknak. Ezután a férfi egyedül maradt a lánnyal a szobában. Leült az ággyal szemben és várt... 

Sötétség. Ennyit érzékeltem a külvilágból na meg a fájdalmat ami a testemet kínozta. Aztán hirtelen kipattantak a szemeim és öszintén szólva eléggé megijedtem.  A lábaimat felhúztam és próbáltam valamiféle védekező teknős pozícióját felvenni, miközben egy tőlem nem megszokott vékony, ijedt hangon feltettem a nagy kérdést vagyis inkább kérdéseket a szobában lévő maszkos lénynek aki rajtam kívül a helységben volt.                                                                                   -Hol vagyok ? Mit keresek itt? Ki vagy Te? -a fejét takaró sisak miatt nem tudtam leolvasni semmit sem az arcáról de reménykedtem benne, hogy megszólal és válaszokat kapok a kérdéseimre . -Az Első Rend vendégszeretetét élvezed. Az Én nevem Kylo Ren. Egy megsemmisült falu romjainál találtam Rád.- felelte torz hangján a maszkos teremtmény. -Viszont nekem is lenne hozzád pár kérdésem. Mi a neved és mit kerestél a faluban ? -kérdezte és most a hangján hallani lehetett a kíváncsiságot és némi szigort. Én pedig gondolkodóba estem ,de nem tartott sokáig mert...semmi emlékem sincs. Amint ez tudatosult bennem elfogott a félelem. Abban a pillanatban magányosnak és otthontalannak éreztem magam. Ezenkívül féltem. Mi van ha rossz ember voltam és a múltam démonjai utolérnek és kísérteni fognak és én még az okát sem tudom. Vagy mi van ha a családom haza vár , vagy ha egyáltalán nincs senkim. Az arcomon sok ezer érzelem átfuthatott mert a maszkos idegen megtörte a némaságot köztünk.   -Mi az? -kérdezte. Én pedig szerintem ennél jobban nem is lehettem volna össze zavarodva így hát "Ami a szívemen ,az a számon" alapon hangot adtam a gondolataimnak.                                          -Én...én nem emlékszem, hogy mi a nevem, se semmi másra.