𝑪𝒉𝒂𝒏𝒈𝒆 |Kylo Ren fanfiction|

IV

Lassan landolt a hajó a számomra ismeretlen bolygó felszínén. Mondjuk ha belegondolok furcsa lett volna ha emlékeztem volna arra, hogy korábban jártam itt.
A rámpa lenyílt mi pedig lesétáltunk rajta. Én gyönyörködve néztem a tájat. Egy szép, hatalmas erdőkkel megáldott bolygó volt. Tűlevelüeltől kezdve a legapróbb virágokig mindenből gazdag volt az erdő. Ráérősen haladtunk a fák alatt. Csend volt, mégis visszhangzott az erdőség. Az állatok mocorgása, a lágy szellő susogása és a levelek zörgése egységesen alkották a természet melódiáját amely megtöltötte a ligetet. Ahogy a fák lombja között besütött a nap éltető, meleget árasztó fénye egyenesen varázslatossá tette a tájat.
Egy ideig még ballagtunk majd az egyik kisebb tisztásnál Ren megállt.
-Itt is volnánk. -mondta, de én csak néztem Rá , majd pár másodperc után megkérdeztem.
-Itt hol? Nagyon szép ez a hely, sőt egyenesen csodálatos de mit keresünk itt?- kérdeztem mert tényleg nem tudtam elképzelni mit keresünk egy erdőben.
-Meditálni fogunk. Itt rengeteg a különböző energia amit megérezhetsz az Erőn keresztül. Az uralmad alá kell hajtanod ezt a mindent átjáró energiát de mint tudjuk ,hogy olyasmit nem tudsz uralni és használni amiből semmit sem érzékelsz. -magyarázta a Mesterem én pedig csak úgy ittam a szavait. Bámulatos mennyit tud az Erőről ,bár miért kéne ezen meglepődnöm hisz az életének a része. Hihetetlen annak a tudatában lenni, hogy van egy hatalmas, mindent átjáró Erő amely az egész galaxisban jelen van és mi akik érzékenyek vagyunk rá, lehetőségünk van uralni és kezelni.
-Ülj le a fűbe, csináld azt amit Én. -utasított és amint kimondta helyet foglalt a földön Lábait törökülés szerű helyzetbe rakta, kezeit a térdén pihentette égre néző tenyérrel. Követtem a példáját, felvettem azt a pozíciót amit Ő.
-Most csukd be a szemed és koncentrálj. Érezd az élőlényeket, a földet... mindent ami körülvesz. Amint megérzed az Erőt használd a negatív érzelmeidet arra, hogy a hatalmadba kerítsd , így uralni fogod. A harag, düh és a fájdalom vértezzen fel és irányítsd át az Erőbe. Ezzel felerősíted. Ha nem sikerül elérni, tedd a tenyeredet a földre ugyanis az valamilyen formában mindennel érintkezik, azon keresztül biztosan megérzed azt amit kell. - én csak némán bólintottam és tettem amit mondott. Behunytam a szememet. Elhessegettem a gondolataimat. Csak az erdőre koncentráltam és arra ami körülvesz. Sok mindent éreztem mégsem tartottam elégnek, nem éreztem elégnek amit érzek. Féltem, hogy így nemtudom majd átvenni a hatalmat az Erő felett. Nem sok ideje kezdődött el az új életem de már most érzem, hogy erős bennem a megfelelési kényszer és a bizonyítási vágy. Nem akartam már az első alkalommal csalódást okozni a mesteremnek, noha tudom a jó munkához idő és türelem kell de bennem jelen pillanatban a bizonyítási vágy és a kíváncsiság na meg az akarat égett. Kezeimet lassan vezettem a lágy fűszálak közé. Amint a kezem a talajhoz ért valami mintha beszippantott volna. Éreztem mindent ami körül vett a jót s rosszat, életet halált , az erdőt , állatokat a szelet egyszóval mindent. Na és mind tudjuk milyen kapzsi az ember , ez alól én sem voltam kivétel. Többet akartam, nemcsak érezni hanem uralni, birtokolni. Eszembe jutott mit mondott Ren "Használd a negatív érzelmeidet". Átfutott az agyamban minden, bele gondoltam ,hogy veszítettem el mindent az előző életemben és még csak az emlékeim sem jönnek már vissza soha, hogy megtudjam mit is veszítettem vagy kiket. A félelem amit éreztem mielőtt új személyazonosságot kapta, mennyire magányosnak éreztem magam ,na és persze a hatalomvágy amit aziránt éreztem mennyire birtokolni és uralni akarom ezt az erőt. Ezekkel az érzésekkel és gondolatokkal a lelkemben és elmémben koncentráltam a mindent átjáró energiára. Egyszer csak magam előtt egy hatalmas vihart láttam majd pár másodperccel később egy fehér villanást.
Valószínűleg itt már a tudatomnál lehettem mert éreztem ,hogy valaki engem ráz. Ahogy kinyitottam a szemeimet a hosszú fekete hajam a hátamnak csapódva hullott le. Láttam ,hogy Ren előttem térdel és a vállamat rázza viszont amint észrevette ,hogy újra magamnál vagyok abbahagyta ezt a tevékenységét.
-Azt hittem már lebontod az erdőt. -mondta szarkasztikusan a férfi. Én csak a szemöldökömet felhúzta jeleztem neki, hogy halvány lila gőzöm sincs miről beszél mire Ő csak a hátam mögé mutatott.
-Ohh hát lehet nem így nézett ki ezelőtt a hely. -állapítottam meg ugyanis a tisztás úgy nézett ki mint amit lebombáztak. A kövek össze vissza feküdtek a földön, voltak fák melyek a gyökereiktől fogva kicsavarva, eredeti helyüktől távolabb voltak. A madarak és az állatok eltűntek, valószínüleg megijedtek a pusztítástól.
-Még jó, hogy nem a hajón voltunk. -mondtam halkan miután végigmértem mennyire rendeztem át az erdőt.
-Éreztem mekkora benned az Erő. Ezért is jöttünk ide , itt nyugodtan pusztíthatunk amíg nemtudod irányítani az Erőt. De most már annyira nem kell aggódnunk hiszen elsőre elérted és a hatalmadba kerítetted vagy fordítva ki tudja , de ez szép teljesítmény.
-Az, hogy kis híján leromboltam egy erdőt?- kérdeztem értetlenül mint egy fogyatékos, de tényleg nem értettem mi szükség volt lerombolni egy fél erdőt és főképp nem miért szép teljesítmény. Bár őszintén örültem neki de ezt nem akartam bevallani.
-Az nem lényeg itt mit pusztítottál el. Az a lényeg, hogy sikerült megragadnod az Erőt. Még tanulnod és gyakorolnod kell, hogy magabiztosan tudd irányítani. De én hiszem hogy sikerülni fog. -mondta majd felállt és megveregette a vállamat. -Gyere menjünk vissza, kitudja lehet már rég lángokban áll a romboló Hux és az emberei miatt.

A visszafele út csendben telt. Nem volt szükség beszédre, mindketten a gondolatainkba merülve ültünk és vártuk ,hogy megérkezzünk. Bevallom az erdőben történtek után kicsit félek, hogy a fejünkre omlik a hajó ha nem vigyázok. Bár ez remélem nem fog bekövetkezni.

Amint vissza értünk már landoltunk is a 3-mas hangárban. Ott egyből pár rohamosztagos fogadott minket valamint Hux tábornok. A férfi amint meglátta, hogy leszálltunk a hajóról megforgatta a szemeit majd Renhez szólt.
-Örülök, hogy befejeztétek a kirándulást de sürgősen beszélnünk kell. - kezdett komoly hangnemben beszélni majd tovább folytatta. -A pilóta megszökött. - mondta ki hirtelen én pedig éreztem némi félelmet a hangján.
Mi?!- kérdezte ingerülten a maszkos férfi majd kezét előre nyújtva kezdte az Erővel fojtogatni. -Hogyan szökött meg?! -kérdezte idegesen.
-Az egyik rohamosztagos segített neki, FN2187 az azonosítója. -nyöszörögte a férfi mert már lassan a fulladás szélén állt. Ren ekkor abba hagyta a férfi fojtását majd rám nézett és a kezével intett ,hogy kövessem.
Nemtudtam mi történhetett ami miatt a Mesterem ilyen zabos lett de nem mertem rákérdezni , így minden szó nélkül otthagytam a levegőt mohón kapkodó tábornokot és követtem Rent. Nem kérdeztem kivételesen merre tartunk, mivel úgy éreztem ezt hamarosan megtudom.