𝑪𝒉𝒂𝒏𝒈𝒆 |Kylo Ren fanfiction|

XV

Éjszaka Lia arra ébredt,hogy valaki halkan motyog , mozgolódik és élesen veszi a levegőt mellette. A kómás köd hamar el is oszlott a szeme elől amikor megpillantotta a mellette vergődő, szenvedő Rent. A férfi arcán fájdalom látszott, egész teste lángolt, a veríték megcsillant a testén és az arcán ,ahogy forgolódás közben rávetült a halvány fény. A lány próbált rajta segíteni, az elején még kedves szavakkal próbálta felébreszteni szerelmét, de mivel az semmi eredményt nem mutatott már lassan ott tartott ,hogy rázta a mellette fekvő férfit a vállánál fogva. Az a baj, hogy tudta ha a férfi nem ébred fel, akkor nincs más választása mint, hogy behatoljon az álmába és ott érjen el eredményt. Ren folyamatosan csak motyogott, néhány mondatfoszlányt azonban a fiatal nő sikeresen kivett belőle.
  -"𝑁𝑖𝑛𝑐𝑠 𝑖𝑔𝑎𝑧𝑎𝑡𝑜𝑘!",
  -"𝐸𝑧 𝑎𝑧 𝑒́𝑛 𝑢𝑡𝑎𝑚, 𝑎 𝑆𝑜̈𝑡𝑒́𝑡 𝑜𝑙𝑑𝑎𝑙 𝑢́𝑡𝑗𝑎!"
  -"𝐴 𝑓𝑖𝑎𝑑 𝑚𝑒𝑔ℎ𝑎𝑙𝑡!"

Ezekből Lia sejthette már ,hogy miről is szólhat a mellette fekvő, rémálomtól szenvedő férfi.
Nem igazán tartotta helyesnek, hogy bemenjen Ren álmába, mert tudta, hogy álmában minden ember egy olyan világban van ami csak az övé, lehet ez jó ugyanakkor lehet rossz is, de az övé. Viszont azt is nagyon jól tudta, hogy Rent mielőbb ki kell hozni ebből az állapotból mert nem lenne jó vége, ha tovább szenvedne és nem is akarta ,hogy szenvedjen.

Óvatosan az ölébe húzta az álmodó férfi fejét és elkezdte a haját simogatni és koncentrálni Renre. Lehunyta a szemeit és erősen koncentrált, hogy el tudja érni a férfi elméjét, hogy be tudjon menni az álmába és véget vessen a rémálomnak.

A lány keze folyamatosan lassult ,míg egyszer csak be nem fejezte a mozgást. Abba hagyta a férfi hajának cirógatását ami azt jelentette, hogy sikerült neki a terve. És valóban sikerült neki. Ott állt egy mezőn amit éppen egy hatalmas vihar tépázott. Szakadt az eső, az ég mennydörgött és villámokat szórt a hatalmas szél pedig a haját lengette. Előtte, de még éppen látótávolságban állt Ren, viszont a férfi őt nem láthatta mert háttal állt a lánynak. Ahogy a lány lassan közeledett a férfi felé, úgy kezdtek kirajzolódni az előtte álló emberek sziluettje majd később már részletesen láthatta mindegyik arcát.
Ott állt Han Solo, Ren édesapja mellette pedig egy nő és egy másik férfi akiket Lia nem igazán tudott hova tenni egy ideig. Pontosabban addig amíg meg nem hallotta ,hogy miről beszélgetnek.

-𝐵𝑒𝑛, 𝑘𝑒́𝑟𝑙𝑒𝑘 𝑛𝑒 𝑣𝑎́𝑙𝑎𝑠𝑧𝑑 𝑒𝑧𝑡 𝑎𝑧 𝑢𝑡𝑎𝑡. 𝐴 𝑠𝑜̈𝑡𝑒́𝑡 𝑜𝑙𝑑𝑎𝑙 𝑐𝑠𝑎𝑘 𝑘𝑖ℎ𝑎𝑠𝑧𝑛𝑎́𝑙 𝑡𝑒́𝑔𝑒𝑑! -kezdte az ismeretlen férfi.

-𝐹𝑖𝑎𝑚, 𝑘𝑒́𝑟𝑙𝑒𝑘 ℎ𝑎𝑙𝑙𝑔𝑎𝑠𝑠 𝐿𝑢𝑘𝑒𝑟𝑎. 𝐽𝑜́𝑡 𝑎𝑘𝑎𝑟𝑢𝑛𝑘 𝑛𝑒𝑘𝑒𝑑! 𝑆𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑢̈𝑛𝑘 𝐵𝑒𝑛!-könyörgött neki a nő, aki már szint 100% ,hogy Ren édesanyja volt.

-𝑁𝑒𝑚 𝑙𝑒ℎ𝑒𝑡 𝑎𝑛𝑦𝑎, 𝑛𝑒𝑘𝑒𝑚 𝑎𝑧 𝑎 𝑠𝑜𝑟𝑠𝑜𝑚, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑏𝑒𝑡𝑒𝑙𝑗𝑒𝑠𝑖́𝑡𝑠𝑒𝑚 𝑛𝑎𝑔𝑦𝑎𝑝𝑎 𝑒𝑙𝑘𝑒𝑧𝑑𝑒𝑡𝑡 𝑘𝑢̈𝑙𝑑𝑒𝑡𝑒́𝑠𝑒́𝑡!- válaszolt erőteljesen Ren de érezni lehetett a hangján, hogy remegett.

A lány úgy gondolta így is bőven megsértette Ren magánéletét és lelkivilágát azzal, hogy már ennyit kihallgatott az álmából, habár csak jót akart neki, viszont érezte, hogy itt van az ideje közbeavatkozni mielőtt a férfi még jobban sérül lelkileg. Lassan közelített felé, majd amikor úgy gondolta ,hogy a vihar ellenére a férfi számára kivehető lesz a hangja és az arca elhatározta, hogy megszólítja, de tudta, hogy amit mondani fog neki, attól a férfi meg is haragudhat rá de úgy gondolta, most előtérbe helyezi a küldetését, miszerint felébressze őt.