𝑪𝒉𝒂𝒏𝒈𝒆 |Kylo Ren fanfiction|

𝗫𝗩𝗜𝗜

-Végre itt vagy! Igazán leszokhatnál a folytonos eltűnésről!- dorgált meg a férfi üdvözlésképpen.

-Örülj neki, hogy vissza jöttem. Maradhattam volna ott is.-folytattam a csipkelődést.-Egyébként mi ez a dyad dolog?

-Röviden, tömören össze kapcsolódtunk az Erőben. A te szintedre lebutítva eggyé váltunk az erőben, kettő mégis egy alapon.

-Haha, marha vicces. Ennyire vissza maradottnak kérlek ne nézd az elmémet.- játszottam a sértődöttet, amihez keresztbe fontam a karjaimat magam előtt.

-Ugyan, azt sosem tenném.-mentegetőzött

-Egyébként ,hogy van a sebed? Mikor kerül le a kötés?-érdeklődtem, miközben finoman végig simítom a kezemet az arcán.

-Ma már mehetek. A droidok elintézik. Nem kell aggódnod, semmi bajom.

-Ja persze, aztán majd valahol ott hagyod a fogad. Azért igazán lehetnél óvatosabb.

  -Ugyan már. Ennyire puhánynak nem kell nézni. Nem fogok meghalni olyan könnyen. Emiatt ne törd azt a szép fejedet.-a szavak nyugtató hatása fokozása érdekében lágyan végig simított az arcomon, majd tovább folytatta.-Vagy úgy gondolod, ilyen könnyen hagynám magam legyőzni?- húzta fel a szemöldökét Ren.

  -Dehogy. Éppen ellenkezőleg. Én tudom a legjobban, hogy te lennél az utolsó aki könnyen feladná a harcot.-mielőtt még folytathattam volna, ő viszont áttörte a köztünk lévő kicsi távolságot és megcsókolt. Ebben a csókban viszont minden benne volt. A ki nem mondott szavak amiket egymáshoz intéznénk ha most szavakba kéne önteni. Ebben a csókban benne volt az iránta érzett szeretetem, aggódás, félelem, hogy mit hoz számunkra a jövő. Egyszóval tényleg minden amit el lehet képzelni.

-Na indulj, had szedjék le az arcodról azt a vackot, te kis háborús hős.- kezdtem el terelgetni a megfelelő irányba őt, miután az ajkaink elváltak egymástól.

-Na ilyen könnyen meg is akarsz már tőlem szabadulni? Na jólvan. Ezt megjegyeztem.-játszotta a sértődöttet a férfi, miközben kezeit össze fonta a mellkasa előtt, mint valami sértett kisgyermek.

-Szó sincs róla. Az meg sem fordult a te kis okos fejedben, hogy talán azt akarom, hogy ellássák a sebedet, és lekerüljön a kötés?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Na jólvan megyek inkább mielőtt legyilkolsz a szemeiddel.-mondta nevetve, kisebb félelmet színlelve a hangjával.

Miután Ren elment a lány egyedül maradt. Bolyongott a hatalmas hajón. Éppen nem volt tennivalója így jobb dolog híján elindult Kylo Ren után az orvosi szobába. Azonban amikor fordult volna be a folyosóra egy igen különös jelenség zavarta meg a sétálásban. Mégpedig maga Kylo Ren amint éppen az előtte lévő folyosók elágazójánál éles kanyart véve száguld valami után. A férfi nem vette észre a mögötte érkező fiatal nőt ezért ugyan úgy folytatta útját, mintha semmi sem történt volna és kitartóan ment tovább. Liana egy ideig csak felhúzott szemöldökkel nézte az eseményeket, majd mintha villám csapott volna belé észbe kapott és óvatosan követni kezdte a férfit. Egy idő után a férfi megállt. Beszélt valakihez. Lia a sarkon óvatosan kidugta a fal takarásából a fejét de nem akarta elhinni amit látott. Rennel szemben, kicsivel távolabb nem más állt, mint Rey, a roncsvadász lány aki rájuk robbantotta a bázist még anno. A lány nem akart hinni a szemének, de hiába törölgette a szemét, a másik lány alakja nem tűnt el a szeme elől. Tehát esélytelen volt, hogy csak a képzelete játszott volna vele. De mit keresne itt Rey?

Nem sok ideje volt ezen tovább gondolkodni, mert egy érdekes beszélgetés ütötte meg a fülét. Pontosabban egy beszélgetés foszlány Ren és Rey között.

-𝐿𝑎́𝑡𝑜𝑑 𝑎 𝑘𝑜̈𝑟𝑛𝑦𝑒𝑧𝑒𝑡𝑒𝑚𝑒𝑡?- kérdezte Ren miközben körbe nézett maga körül. Itt Lian enyhe pánik lett úrrá, hogy esetleg a férfi észre veszi ezért gyorsan a falhoz lapult és úgy figyelt tovább. Várt egy kicsit, majd újra kidugta a fejét a takarásból, hogy lásson is valamit.

-𝑀𝑒𝑔𝑓𝑖𝑧𝑒𝑡𝑡𝑒𝑘 𝑎𝑧𝑒́𝑟𝑡 𝑎𝑚𝑖𝑡 𝑡𝑒𝑡𝑡𝑒𝑡𝑒𝑘!-vágta hozzá a szavakat Rey. Ren mint aki ezt meg sem hallotta volna tovább folytatta.

-𝐸́𝑛 𝑛𝑒𝑚 𝑙𝑎́𝑡𝑜𝑚 𝑎 𝑡𝑖𝑒́𝑑𝑒𝑡. 𝐶𝑠𝑎𝑘 𝑡𝑒́𝑔𝑒𝑑.-maga sem tudta miért, de az utolsó mondatnál a hallgatózó lányban egy különös, eddig ismeretlen érzés ébredt. Ahogy Ren kimondta, hogy "Csak téged" mintha egy pillanatra összehúzódott volna a szíve és nehezebben kapott levegőt. Talán féltékeny volt, talán szimplán a hangsúly, ahogy a férfi száját elhagyták a szavak. Maga sem tudta mit érzett igazán.-𝐿𝑢𝑘𝑒...?- Luke. Ez az egy név. Ez a négy betűből álló szó képes volt a merengésből vissza rántani Liat. Elképzelni sem tudta hírtelen, hogy mennyi ideig terelődhettek másfelé a gondolatai, de abban szinte biztos volt, hogy valamit kihagyott, mert ez a két mondat sehogy sem illik össze. A fiatal nő a tenyerébe temette az arcát, miközben egy halk, cifra káromkodás hagyta el a száját melyben a saját figyelmét szidta porig. Egyszerűen nem fért a fejébe, hogy egy ilyen fontos és bizarr beszélgetés-már ha ezt beszélgetésnek lehet nevezni-kihallgatása közben elkalandozott a figyelme, és képes volt a gondolataival együtt tovább sodródni, ahelyett, hogy oda figyelt volna és lehet még többet megtudott volna arról, hogy Kylo Ren hogyan képes kommunikálni egy olyan emberrel aki egy olyan helyen van amit eddig nem sikerült felkutatniuk és az is könnyen megeshet, hogy ez a hely a halál faszán van. Mindenesetre az biztos volt, hogy erre mihamarabb rá kell jönnie, ha nem akarja, hogy Snoke vezér tudomást szerezzen erről és árulás gyanúja miatt megölje Rent.

—————————————————————————

Teltek a napok de Lia még mindig nem talált semmi nyomot arról, hogy Ren esetleg áruló és bentről segítene az Ellenállásnak. Nem hitte, hogy a férfi áruló férre értés ne essék, csak az a beszélgetés amit hallott eléggé lehetetlennek tűnt a szemében. Tudta, hogy a férfi mennyire erős képességekkel bír, de azt azért nem akarta elhinni, hogy önszántából kapcsolatot teremt egy olyan személlyel mint Rey, aki nemhogy egy Első Rendi árulóval állt össze, de még egy egész bázist is rájuk robbantott nem egy katona halálát okozva. Az anyagi kárról nem is beszélve. Attól a naptól kezdve, amikor Ren nem is tudta, Lia még akkor is a nyomában loholt. Árnyékként követte a férfit és annak minden lépését és tettét de nem jutott semmire. Azonban úgy tűnt ma végre rámosolygott a szerencse. Ren egy nyitottabb folyosóról, egy hatalmas ablakon át nézte az egy emelettel lejjebb lévő munkálatokat amikor megjelent a háta mögött Rey. Lia egy doboz mögül figyelte az eseményeket. Nemtudta, hogy a másik lány látja-e őt, de ez jelen pillanatban nem igazán érdekelte. Az annál inkább amikor Ren lassan megfordult, hogy szemben álljon a lánnyal és ismét ő törte meg a csendet.

  -𝑀𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑘𝑎𝑝𝑐𝑠𝑜𝑙𝑡 𝑚𝑖𝑛𝑘𝑒𝑡 𝑜̈𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑎𝑧 𝐸𝑟𝑜̋?- tért egyből a lényeges kérdésre a férfi, viszont Rey mint aki ezt meg sem hallotta volna már kezdte a dumáját.

  -𝐺𝑦𝑖𝑙𝑘𝑜𝑠𝑜𝑘! 𝐸𝑙𝑘𝑒́𝑠𝑡𝑒́𝑙! 𝑀𝑒𝑔𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑙𝑡𝑎𝑚 𝑆𝑘𝑦𝑤𝑎𝑙𝑘𝑒𝑟𝑡! 𝑉𝑒𝑠𝑧𝑡𝑒𝑡𝑡𝑒𝑡𝑒𝑘!-a szavai viszont nem olyan hatással hatottak Renre, mint amire Rey számított. A sarokban kuporgó lány érezte, hogy Reyben a győzelem tüze ég, és mondataival Kylo Rent akarta csak bosszantani és az orra alá dörgölni a dolgok állását. Ezzel ellentétben Ren arcán semmi sem látszódott. Csak állt a helyén és tekintetét előre szegezte. Liana büszke volt a szerelmére, hogy nem lehetett ilyen könnyen kiborítani és nem vette fel a másik lány piszkálódását. A férfi ehelyett inkább egy egészen más jellegű kérdést tett fel az előtte álló Reynek.

  -𝑀𝑜𝑛𝑑𝑡𝑎 𝑚𝑖𝑡𝑜̈𝑟𝑡𝑒́𝑛𝑡 𝑎𝑧𝑛𝑎𝑝 𝑒́𝑗𝑗𝑒𝑙? 𝐸𝑙𝑝𝑢𝑠𝑧𝑡𝑖́𝑡𝑜𝑡𝑡𝑎𝑚 𝑎 𝐽𝑒𝑑𝑖 𝑡𝑒𝑚𝑝𝑙𝑜𝑚𝑜𝑡, 𝐿𝑢𝑘𝑒 𝑒𝑙𝑚𝑜𝑛𝑑𝑡𝑎 𝑎𝑧 𝑜𝑘𝑎́𝑡?-Lia magában elcsodálkozott azon, hogy vajon Ren miért kérdezi ezt az előtte álló személytől. Most volt az a pillanat amikor Lianak tényleg nagyon figyelnie kellett, hogy le ne bukjon és emellett a figyelmét se vonja el semmi, ugyanis ez a beszélgetés egész érdekes irányba terelődik.